A Fidesz múlt heti Ellenzéki Nyilatkozatában meg Orbán Viktornak a Nyilatkozat zeneakadémiai bemutatását követő beszédében lényegében nincs semmi. Néhány jól ismert mániájukon kívül édeskeveset lehet megtudni arról, hogy miért is kéne majd rájuk szavazniuk a magyaroknak 1998-ban, meg hogy mit és hogy csinálnának majd jobban. A Fidesznek, mint ahogy eddig sem volt, továbbra sincs programja, a "polgári" meg a "nemzeti" jelző csak a valódi politikai mondanivaló fájdalmas hiányát leplezi; adott esetben ezek lényegében tetszőleges tartalommal tölthetők meg.

A Nyilatkozat meg az Elnök még radikálisnak sem mondható, igazából csak olyan langyos-radikális az egész, olyan meg nincs is. Forradalomról szó se essék, a parlament "a lehető leghamarabb" (értsd: az alkotmány szabta kereteken belül a leghamarabb) oszlassa fel magát, vagy oszlassa fel őt a köztársa-sági elnök. Ugyanakkor a Fidesz nemcsak a kormány, de a rendszer ellenzéke is akar lenni, legalább egy kicsit. Talán ezért hasonlította Orbán Viktor - a jobb sorsra érdemes angol filozófus, Edmund Burke mögé bújva - a totalitárius jakobinus diktatúra kormányához a szabad választásokon hatalomra került jelenlegi magyar kormányt; ezért kellett a jobbágyfelszabadítást, a vallási egyenjogúsítást meg a választott törvényhozásnak felelős kormányt követelő, tehát a korabeli rezsimet alapjaiban támadó, tehát forradalmi 1847-es Ellenzéki Nyilatkozatot, Deákostul-Kossuthostul előrángatni a sifonérból; meg ezért handabandázik az ő mostani Nyilatkozatuk arról, hogy "ez a kormány nem a mi kormányunk". A Fidesz-retorika több ponton is tagadja a kormány és vele együtt szükségszerűen a rendszer legitimitását is, és csak önnön nagylelkűségének tulajdonítja, hogy még mindig elviseli őket. Ez, lássuk be, marhaság, ezt ők sem gondolják komolyan. Hisz a Fidesz demokratikus párt.

Ám hiba lenne nem észrevenni azt, ami mégiscsak átjött a múlt csütörtökön: a gazdagok elleni egalitariánus dühöt, az oktatás meg a szociálpolitika állami monopóliumának megőrzésére irányuló szándékot, a lappangó idegengyűlöletet (ennek az országnak semmire sincs szüksége jobban, mint hogy egy, a kormányzásra esélyesnek tűnő politikai párt a türelem ellen prédikáljon) meg a "közbiztonság javításának" és "a korrupció felszámolásának" jelszava mögött megbúvó és kormányra kerülve feltehetően tökéletesen tehetetlen rendpártiságot. Program helyett, úgy látszik, egyelőre ennyi is megteszi: egy-két sántító történelmi metafora meg néhány szalonképessé stilizáltnak gondolt populista lózung, amivel a xenofóbnak, irigynek és az állami gondoskodásra vágyónak képzelt szavazókat - szerintük - meg lehet nyerni. Ez nem sok.

Előbb-utóbb muszáj lesz valamit mondani is.