Horvát elnökválasztás: Tiszteletkör

publikálva
1997/25. (06. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az elmúlt vasárnap Tudjman horvát elnököt az ő hűséges népe már az első körben újraválasztotta. És ez még a két ellenjelöltnek is jó hír lehet: a kampánynak vége, így biztos, hogy egyikőjüket sem fogják megint megpofozni.

Az elmúlt vasárnap Tudjman horvát elnököt az ő hűséges népe már az első körben újraválasztotta. És ez még a két ellenjelöltnek is jó hír lehet: a kampánynak vége, így biztos, hogy egyikőjüket sem fogják megint megpofozni.

Az Idősödő Elnök, aki, tudjuk, hosszú élete során volt már Tito legkedvencebb kisunokája és kommunista tábornok, történész, nacionalista máskéntgondolkodó és házi őrizetes, vén, naiv hülye, valamint etnikai tisztogató is, ezúttal a szavazatok közel 60 százalékát szerezte meg, valamivel többet, mint 1992-ben, amikor másodszor választották újra. A két ellenjelölt közül Vlado Gotovac, a Horvát Szociálliberális Párt jelöltje mindössze 17 százalékot kapott, annak dacára, hogy kilenc ellenzéki párt támogatta őt; Tudjman másik riválisa, Zdravko Tomac, aki a reformkommunista Horvát Szociáldemokrata Párt (SDP) jelöltjeként indult, 22-t.

Oszt akkor mi van?

Igazából semmi. Tényleg semmi: a volt Jugoszlávia országaiban 1990 óta töméntelenül sok választást tartottak, de arra a Jugoszláv Kommunista Szövetség 1990-es buktája óta még nem volt példa - Szlovéniától és néhány helyhatósági választástól eltekintve -, hogy ne a mindenkori és mindenholi kormánypárt vagy államelnök győzött volna. Tudjman kora nyári szabadgyakorlata is csak a jól bevált figurákat tartalmazta: az ellenjelöltek államellenes elemekké nyilvánítását, az állami média teljes kisajátítását, valamint az ellenjelöltek és a rájuk szavazók megfélemlítését (Vlado Gotovacot egy nagygyűlésén például tettleg is fejbe ütlegelte egy horvát katonatiszt, amiből nyilván a saját testi épségükre vonatkozóan is súlyos következtetéseket vontak le azok, akik Gotovacra gondolták volna leadni voksukat). Az önmaga újraválasztását mint a horvát állam fennmaradásának alfáját és omegáját prezentáló Tudjman elnök a kampány heteiben mindent felavatott, ami az útjába került, ellátogatott Vukovarra, amit ugyan Horvátország még nem kapott vissza az ENSZ-től, de ettől még csak izgalmasabb lett az egész, és valahogy mindig ott volt a közelben a híradó. Igazi csoda lett volna, ha végül is nem ő jön be.

Ennek ellenére az első választási adatok elemzése nem minden tanulság nélkül való. A választási részvétel 57 százalékos volt, ami viszonylag alacsonynak mondható: Tudjman végül is a szavazásra jogosultak körülbelül 30 százalékának voksával lett örökös tiszteletbeli bajnok (és a sportszerűségi verseny győztese). És bár fölénye a horvátországi nagyvárosokban, Zágrábban és Splitben is megnyugtató (a hétfő esti adatok szerint), Isztriában nem sikerült az 50 százalékot elérnie (nem mintha ez a végeredmény szempontjából bármit is számítana), Bosznia-Hercegovinában pedig nyilvánvaló kudarc érte.

Könyékig Boszniában

A boszniai horvátok ugyanis - akárcsak a korábbi horvát parlamenti választásokon - szavazhattak a horvát elnökválasztáson is. Igaz ugyan, hogy nincs Bosznia-Hercegovinának olyan alkotmánya (pedig van neki legalább kettő), amelyik ezt lehetővé tenné, és hogy ez a tény alapvetően kérdőjelez meg minden demokratikus népképviseleti alapelvet, de a 300 ezer, egy másik államtól imigyen elcsenhető szavazat várományosa természetesen az Elnök volt: és hát ki az a szívtelen gazember, aki, csak mert a határ buta helyen van meghúzva, megkeserítené egy Koros Államférfi utolsó szép éveit? A boszniai horvátok azonban tojtak Tudjmanra, és jobbára nem mentek el szavazni: az az ötvenezer szavazat, amit Tudjman Alija Izetbegovic államából bekasszírozott, jobbára Hercegovinából származott - a közép-boszniai és szarajevói horvátok pedig úgy gondolták, hogy nekik nem elnökük Tudjman, és ők egy másik országban élnek. (Ami persze továbbra sem fogja zavarni a horvát elnököt, hogy minden horvát elnökének tekintse magát, de akkor is. Legalább mi tudjuk.) És persze nem szavaztak Tudjmanra a Horvátországból kipaterolt szerbek sem: ez a dolog speciel, hogy a vagy félmillió (volt) horvátországi szerb - akik visszatelepülését minden, a balkáni rendezésről érvényben lévő dokumentum előírja - is élhetne egyik alapvető állampolgári jogával, senkinek eszébe sem jutott. (És ha már itt tartunk: a még mindig ENSZ-protektorátus alatt álló, de rövidesen minden valószínűség szerint Horvátországhoz visszakerülő kelet-szlavóniai szerbek 15 százaléka szavazott: lehet, hogy pont épp ennyien nem akarnak elmenni majd.)

Horvátország tehát, summa summarum, maradt, ami volt: az alkotmányos demokrácia minden kellékével látszatra felszerelt puha diktatúra, amely nem kalkulál saját szerb polgáraival, számít viszont egy másik állam horvátjaira; az élén Nagyapó áll, aki kiveri a rendetlenek popsiját, aki a kezében tartja a pártját, a parlamentet, a bíróságokat, a médiát, és aki ezt a meglehetősen kétes értékű győzelmet és alig harmincszázalékos támogatottságát valószínűleg elsöprő, fantasztikus, nagy, nemzeti diadalnak fogja beállítani. És akit nem nagyon érdekel, hogy a nemzetközi tényezők egyre rondábban fintorognak a viselt dolgai hallatán. Horvátországot az emberi jogok tiszteletben nem tartása, Bosznia-politikája és a szerbek visszatelepülésének tudatos akadályozása miatt időről időre nemzetközi izolációval fenyegeti a Nyugat; és ha ezt eddig mindig sikerült is megúsznia, az például nyilván nem véletlen, hogy a NATO-csatlakozásról még viccből sem jutott senkinek az eszébe déli szomszédunk. Horvátország maradt, ahol volt: könyékig Boszniában, kötésig a diktatúrában, nyakig a Balkánban.

Bojtár B. Endre

Stojan Obradovic (STINA)

publikálva
1997/25. (06. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...