Bárki veszítsen is a KDNP június 21-i ismételt tisztújításán, a lehetőség, hogy pert varrjon a győztesek nyakába, adott. Jogilag a helyzet, mint már egy éve, "cseppfolyós" - állítják mindkét oldalon a pereskedésbe bele nem fáradók. Tegyük hozzá, nem számítanak rosszul: ugyanis nincs még jogerős ítélet az országos választmányba (ov) delegáltak egy részének mandátumáról. Talán az sem véletlen, hogy az ov elnöksége gyors és egyhangú határozatot hozott az elnökválasztás dátumáról, gondolván, ha a neki szimpatikus jelölt veszít, még mindig lehet perelni. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis csak június 24-én, tehát három nappal a tisztújítás után mondja ki a végső szót arról, törvényesen zajlott-e a Pest megyei küldöttek delegálása a választmányba.
A legkisebb közös többszörös
A perektől talán az új jelölt, Semjén Zsolt tántoríthatja el az Isépy Tamás frakcióvezető és Giczy György pártelnök nevével jelzett táborok tagjait. Hosszas rábeszélés után Semjén múlt pénteken, 13-án jelentette be, mégis megmérkőzik Giczyvel az elnöki posztért. A hivatalos indoklás szerint nem utasíthatta vissza a megyéktől és az önkormányzatoktól érkezett felkéréseket. Korábban hét megyei szervezet egyszerre tudatta országgal-világgal, hogy Semjén Zsolt a jelöltjük, június 11-én pedig a Vasszécsényben ülésező megyei közgyűlések kereszténydemokrata tisztségviselői jelentették ki, "vannak a pártban olyan erők és személyek, amelyek és akik képesek újra egységet teremteni és integrálni".
Mindez KDNP-s nyelven Semjén támogatását jelenti, de indulását önmagában nem magyarázza. A parlamenti frakció egyik meghatározó politikusa szerint Semjén "olyan helyről kapott felkérést, amelyet nem utasíthatott vissza". Mások határozottabban fogalmaznak, amikor a 35 éves politikus meggyőzéséről és kapcsolatairól beszélnek: "Semjén nagyszerű lobbista, szót ért mindenkivel. Így a püspöki karnak nem volt nehéz belátnia, hogy jobban jár vele, mint az Új Ember egykori frusztrált újságírójával" (mármint Giczy Györggyel - a szerk.). A püspöki karnak a KDNP-re gyakorolt hatása az ingatlanügyek meg a vatikáni szerződés és "a kiéheztetett egyházi iskolák" fényében értelmezhető igazán. (Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a mozzanat, hogy a KDNP nemigen hallatta szavát a miniszterelnök Vatikánnal kötendő különegyezményéről.)
Kétségtelen, Semjén Zsoltot a pártelnökség által "liberálisnak" kikiáltott frakció találta ki. A frakcióvezető Isépy Tamás szerint olyan pártelnökre van szükség, aki képes a különböző politikai elképzelések integrálására, aki határozott, aki nem változtatja naponta többször ugyanazon tárgyról tett nyilatkozatait, aki hozzájárul a jobbközép erők együttműködéséhez, és aki helyreállítja a párt, illetve a parlamenti képviselőcsoport közötti normális kapcsolatot. Surján László, a KDNP exelnöke is megfogalmazta a párt új vezetőjével szembeni kívánalmait még abban a pillanatban (június 10-én), amikor úgy tűnt, őt jelöli elnökké a "mérsékelt szárny", tehát az Isépy-Latorcai-féle tábor. Surján, hasonlóan a frakcióvezetőhöz, a csoportok összefogását jelölte meg az új pártvezetés legfőbb feladatának, mondván, ha nem békíthetők ki az egyes irányzatok, úgy végre le kell vonni azt a következtetést, hogy a KDNP-ben két külön párt van.
Semjén Zsoltot - egyházi kapcsolatai és az Isépy-Latorcai kontra Giczy-Füzessy vitában kevéssé kompromittálódott személye miatt -, úgy tűnik, adott esetben elfogadhatja a KDNP "radikális szárnya" is, míg ugyanez akár Latorcai, akár Surján jelöltsége esetén kizárt lenne. Semjénnek ráadásul sikerült megtalálnia a megfelelő hangot, amikor az elnökjelöltségét bejelentő tájékoztatón úgy fogalmazott, nem Giczy Györgyöt tekinti politikai ellenfélnek, hanem Horn Gyulát és a kormánykoalíciót. Nem zárkózott el eleve a kisgazdáktól sem, igaz, mint mondta, csak a jövő évi választások második fordulójában lehet szó együttműködésről. S nem felejtette el megjegyezni azt sem, bárki nyerje is el az elnöki tisztet, ő marad a pártban. (E sajtótájékoztatón az egyik sarokban üldögélt Füzessy Tibor alelnök is, aki újságíróknak elmondta: Semjénnek semmi esélye 21-én, szerinte bevitték az erdőbe; nyilván Isépyékre gondolt.)
A nagy integrátor
Semjén sikeres színre lépése ellenére is Giczy tűnik a nagy integrátornak. A fővárosi választmány megismételt tisztújítása (június 9.) is a jelenlegi elnök sikerét hozta, amely után Isépy Tamás úgy látta, "nem túl biztatók az elnökválasztás előjelei". A budapesti választmány elnöke, Zsichla László kijelentette, "a főváros Giczyé". S ami még inkább borúlátásra késztette Isépyéket, az az, hogy Zsichla hozzátette: a MIÉP-pel való együttműködés elutasítása politikai öngyilkosság. Gizcy kabinetfőnöke, Bartók Tivadar a fővárosi tisztújítás és Semjén bejelentése után csak annyit mondott: "Zsolt teljesen esélytelen."
A KDNP-tagok és -funkcionáriusok - főként, akik pozícióikat a jelenlegi elnöktől kapták - érzelmi alapon politizálnak. Státusuk és elfogadottságuk múlik Giczy győzelmén vagy bukásán, racionális érvekre - melyek szerint az elnök másfél éves regnálása alatt egyebet sem csinált, mint pártbeli ellenfeleivel szemben kampányolt - vagy a közvélemény-kutatások adataira nem fogékonyak. A KDNP Giczy György által perbe fogott főkönyvelője, Bizderi Ilona szerint ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a párt pénzének jó részét az elnök rájuk költötte.
A párton belüli kampány akkor kezdődött, amikor Giczy György előtt világossá vált, hogy az ov-ben nincs többsége. Eredeti elképzelése az volt, hogy elnöki megbízatását még két évre meghosszabbíttatja az országos választmánnyal. Miután a Latorcai János vezette testület erre nem volt hajlandó, és 1996 júniusában kimondta, legkésőbb 1997. január 28-ig tisztújítást kell tartani, Giczy megkezdte vidéki útjait. (Ez az az időpont, amikor már élesen elkülönült egymástól a párt két tábora. A Latorcai-Isépy-szárny önálló csoportként sokáig nem jelent meg. Már csak azért sem, mert Isépy - csakúgy, mint Semjén, Leitner Gábor vagy Varga László, vagyis a "mérsékeltek" több vezéralakja - 1995-96-ban még Giczyt támogatta. Az elnökkel szemben álló tábor lényegében a Giczy Györgyből és politikájából kiábrándultak csapata lett.) Már javában kampányolt, és - a főkönyvelő szavaival: - "költötte a pénzt" az elnök, amikor a vele szemben állók elkövették eddigi legnagyobb politikai hibájukat: 1996. október 5-én Latorcai János személyében megnevezték elnökjelöltjüket. Giczy még aznapi sajtótájékoztatóján előre is elnézést kért a választóktól mindazért, ami a KDNP-ben történni fog.
Egy kereszténydemokrata technokrata
Az 53 éves mérnökről, Latorcai Jánosról az a legenda kering a KDNP-ben, hogy ő az az ember, aki már látott pénzt. Többek szerint képes lett volna arra is, hogy az energialobbi egy részét a párt mögé sorakoztassa. Egy, a konzervatív oldal belügyeiben járatos szakértő szerint Latorcai az egyetlen technokrata a jobboldalon. "Ideológus minden bokor alatt terem, de ilyet nem lehet csinálni", mondta.
Latorcait már egyszer, 1994 őszén, az önkormányzati választások idején sikeresen "felépítette" az úgynevezett polgári ellenzék. Nyolcheti kampány után 27 ponttal lett népszerűbb, és 29 százaléknyi szavazattal a második helyen végzett Demszky Gábor mögött a budapesti főpolgármesteri címért folytatott küzdelemben. Több kereszténydemokrata szerint, ha Torgyánék nem indítják jelöltjüket, bizonyos Szabó Jánost, az ellenzék behozhatta volna Demszkyt.
Giczy György, ahogyan tavaly október 5-én ígérte, valóban elkápráztatta a párt ügyei iránt érdeklődőket. A Szokai-Tocsik-botrány tetőzése idején - amikor elég volt az elhíresült jogásznő nevének említése ahhoz, hogy valakiről ki lehessen állítani "a politikai hulla" bizonyítványt - Giczy Györgyék saját pártjuk egyik vezetőjét hozták összefüggésbe a történtekkel. Giczy ugyanis azzal igyekezett bemártani Latorcait, hogy az egyik ÁPV Rt.-s vezér, Kocsis István a barátja, következésképp Latorcainak tudnia kellett Tocsik Márta megbízásáról. Október 30-án a KDNP vezető testületei közös tanácskozáson hallgatták meg Latorcait, Nógrádi Lászlót (a pártnak az ÁPV Rt. felügyelőbizottságába delegált képviselőjét) és Rubicsek Sándort, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetőjét. A KDNP elnöke azonban elszámította magát: Pálos Miklós alelnök, Giczy György feltétlen híve ugyanis "átállt". Miután hűségesküt tett Giczy mellett, kijelentette: "Ez koncepciós per, melyben nem kívánok részt venni." Az ügyvezető elnökség és a frakció - hosszú időkig utolsó - együttes üléséről ezután csak annyi jelent meg a sajtóban, hogy a felek kölcsönösen elnézést kérnek egymástól. A Latorcai-Kocsis-barátság nem bizonyult elégséges oknak ahhoz, hogy Giczy György leszámoljon politikai ellenfelével.
"Az ősz varázsló"
A bennfentesek szerint ekkor már a hívei által csak "ősz varázslóként" emlegetett Füzessy Tibor keverte a kártyákat. Többen tudni vélik, hogy mindvégig a parlamenti alelnök mozgatta Giczyt, de hogy milyen szándékkal, és mi lehetett az elérendő cél, arra senki sem képes magyarázatot adni. Talán maga Füzessy sem. A zavarosban halászás eredménye persze látszik, Füzessy az egyik legkisebb parlamenti párt népszerűtlen politikusaként az Országgyűlés alelnöki székében ülhet. Merthogy a kereszténydemokraták soha nem zárták a szívükbe őt, az már nem sokkal Giczy György elnökké választása után kiderült; akkor, amikor 1995 júniusában az ov megszüntette Füzessy addigi ügyvezető elnöki tisztét, s választmányi elnökké Latorcai Jánost választotta. Az egykori jezsuita novíciusról, Komló főkönyvelőjéről, a Magyar Népköztársaság Nyomozatfelügyeleti Főügyészéről a KDNP-sek nehezen hiszik el, hogy leendő pártjáért bomlasztotta - nagyon is belülről - a Kádár-rendszert. "Füzessy ne találja ki magáról, hogy kereszténydemokrata", mondogatják sokan.
A megyei tisztújítások, melyek az új ov megalakulásához szükségesek, 1996. november végéig zajlottak. És Giczy György látta, hogy nincs többsége. Az elnök és köre tudta azt is, hogy nem az apró megyékkel, hanem a nagy létszámú, a választmányba sok küldöttet delegáló területekkel érdemes foglalkozni. Így esett a választás Budapestre, Pest megyére, illetve ezért tűnt fel különösen gyakran az elnök BAZ és Szabolcs megyében. Így hát az előbbi két helyen még novemberben megismételték a tisztújításokat, nyomatékosan felhíva a jelenlévők figyelmét az ov-be küldendő "giczystákra". (A másodszor összehívott két megyei választmány törvénytelenségére hivatkozva támadta meg az itt született döntéseket a párt "mérsékelt szárnya".) A "hosszú, kitartó munka" meghozta eredményét: tavaly november végén az ov-ben Giczy Györgynek 40 százalékos támogatottsága volt; 40 százalék állt a mellé, aki az elnökkel szemben indulni szándékozott, bárki legyen is az (vagyis esetükben nem Latorcai-hívőségről beszélhetünk, hanem határozott Giczy-ellenességről); és 20 százaléknyi volt a "mocsár". Az elnök az utóbbiakra hajtott. Miközben folyt a belső kampány, megkezdődött az azóta is sokat hajtogatott axióma ráolvasásszerű ismételgetése is, miszerint a pártban Giczy Györgynek van többsége, Isépyéknek pedig a frakcióban. Ebből következett az a gyakran elhangzó "háttérinformáció" is, hogy a KDNP csak azért nem szakad, mert akkor Giczynek nem lenne parlamenti frakciója, az Isépy-Latorcai-szárnynak meg pártja. Hogy hatalmi harcról van szó, azt senki sem takargatta. Giczynek volt néhány erőtlen kísérlete arra, hogy a párt irányvonaláról és szövetségi politikájáról alkotott eltérő véleményekkel magyarázza a konfliktusokat, de próbálkozásai rendre zátonyra futottak. Főként saját nyilatkozatain.
December 14-én, a "radikálisok" által összehívott és kreált választmányban 58 százalékos szavazataránnyal Giczy Györgyöt választották elnökké.
Aki nem akart elnök lenni
A frakcióvezető Isépy Tamás, ahogy még az inkriminált ov előtt jelezte Giczy Györgynek, a szabálytalanul összehívott testület döntéseinek megsemmisítéséért perelt. Mellé álltak a KDNP egyéni választókerületében mandátumot szerzett politikusok, akik 1994-ben együtt több szavazatot hoztak, mint az egész párt együttvéve. Giczy, megelőzve a per végeredményének hivatalos bejelentését, a decemberben összeállt országos választmánnyal határozatot fogadtatott el arról, hogy a parlamenti képviselők szólítsák fel Isépy Tamást lemondásra. Tavaly december 16-án mégsem nyújtották be a frakcióvezetővel szembeni bizalmatlansági indítványt, mert belátták, amit addig is lehetett tudni, hogy az elnök emberei a frakcióban 15:8 arányban kisebbségben vannak. A perek és a frakcióról való vitatkozás közben zajlott persze a nyilatkozatháború is. Füzessy december 21-én "a bomlasztás két főkolomposát, Isépyt és Latorcait" távozásra szólította fel, nemcsak a frakcióból, hanem a pártból is. "Számukra nincs bűnbocsánat", mondta. Isépy szerint Giczyék "a bűnbocsánat elutasításával túlléptek a Biblián is". Pálos Miklós Giczy-párti képviselő szerint "a perlők az adminisztráció bábáskodásával elérték azt, amit Rákosi Mátyáséknak az Andrássy út 60-ban csak körömfeszegetéssel sikerült. A küldetésteljesítő Isépy-Latorcai-Surján trió és csapata szétverte a KDNP-t."
A bíróság idén január 7-én első fokon, április 28-án pedig másodfokon is helybenhagyta Isépy Tamásék keresetét, mondván, a szabálytalanul összehívott decemberi ov döntései - így az elnökválasztás is - érvénytelenek. Nagy találgatás kezdődött a KDNP-ben, hogy akkor most ki hivatott eljárni a párt nevében, ki az elnök, kik az alelnökök, és ki vezeti az ov-t. Közben zajlottak és még ma is zajlanak a megyei tisztújításokat megtámadó perek, melyek eredménye eddig döntetlen. (A Fővárosi Bíróság március 27-i elsőfokú ítélete értelmében kettőt nyert az Isépy-féle csapat, kettőt Giczyék.)
Végkimenet
A tét, csakúgy mint 1996 őszén, az ov ingadozó 20 százalékának a megnyerése. Természetesen mindkét oldal sorolja a példákat, hogy ki mindenki állt át hozzájuk. Mindezek ellenére a hétvégi legújabb tisztújító KDNP-ülésen feltehetően a mandátumvizsgálatról és -igazolásról nagyobb politikai vita kerekedik majd, mint magáról az elnökválasztásról. (Ha ugyanis a mandátumvizsgáló bizottság elfogadja a vitatott megbízásokat, lényegében eldől a küzdelem.)
A június 1-ji frakcióülésen - amely után Isépy és Giczy is úgy nyilatkozott, megszakítja a kapcsolatot a másik táborral - az elnök és emberei egy nyilatkozat elfogadására akarták rábírni a képviselőket. Ebben az állt volna, hogy Giczy ismételt megválasztása után is maradnak a KDNP-ben. Ekkor borított Rapcsák András képviselő (Hódmezővásárhely polgármestere is egyben), a vita kisszerűségére figyelmeztetve képviselőtársait. "Miközben szétveritek a pártot, eszetekbe sem jut, hogy tíz-tizenöt listás helyről folyik a vita", mondta. S valóban, ha a KDNP túlszárnyalja mostani önmagát, s átlépve az ötszázalékos határt, bejut a parlamentbe, akkor sem biztos, hogy 1998 után lesz frakciója. A realisták rendre megjegyzik, ha mind a 25 ezer KDNP-tag a pártra szavaz, az sem tesz ki egyetlen parlamenti helyet sem. Június elején kompromisszum ugyan nem született, de arról sikerült meggyőzni néhány honatyát (Pálfi Dénest, Rapcsák Andrást, Leitner Gábort, Rubovszky Györgyöt), hogy a 21-i országos választmányig ne lépjen ki a képviselőcsoportból.
Hogy utána mi következik, azt maguk az érintettek sem tudják. Mindenesetre tárgyalnak, akivel csak lehet: Füzessyék a függetlenekkel - Für Lajossal, Schamschula Györggyel, Kapronczi Mihállyal -, hogy maradjon frakció az antigiczysták esetleges távozása után is (vajon mit szól ehhez a leendő szövetséges Torgyán doktor?), Isépyék egyelőre még hezitálnak. Közülük a húzósabb, tehát várhatóan pluszszavazatokat hozó neveket - az egyéni választókerületekből bejutottakat, a frakcióvezetőt, Rubovszky korábbi pártügyészt - várja a Fidesz.
Mucsányi Marianna
A Bizderi-per
Giczy György elnökké választása után sok más munkatársa mellett leszámolt a párt főkönyvelőjével, Bizderi Ilonával is, aki jogtalan kifizetésekkel, szabálytalan átutalásokkal vádolta a pártvezetést. Bizderi a tisztázatlan gazdasági ügyekkel magyarázza, hogy Giczy már decemberben megválasztatta magát elnöknek. Mint korábban nyilatkozta, a pártpénz elköltése és az Állami Számvevőszék vizsgálata után ez már nem sikerült volna neki.
Az 1996-ban 160 millió forinttal gazdálkodó KDNP-nek idén március 21-ig kellett volna visszafizetnie a még az 1994-es kampányra felvett hitel nagy részét, 92 millió forintot. Jó néhány hónapig úgy tűnt, el kell adni a párt 400-500 millió forintot érő székházát, hogy a pártvezetés törleszteni tudjon. Végül a Magyar Hitelbankkal kötött szerződés alapján a 92 milliós váltót hitellé alakították. Érdekes jogi helyzet alakult ki azután, hogy a bíróság áprilisban illegitimmé nyilvánította a decemberben felállt pártvezetést. Egyelőre senki sem tiltakozott amiatt, hogy egy párt nem létező vezetésével kötött szerződést.
A frakció-unió
Május elején egyeztetéseket kezdeményezett az MDF elnöke, Lezsák Sándor a Demokrata Fórum és a KDNP parlamenti frakciójának uniójáról. Lezsák azzal indokolta lépését, hogy kevés esélyt lát a kereszténydemokrata frakció egyben tartására. Az MDF elnöke a KDNP mindkét táborát bevonta a megbeszélésekbe, tárgyalt Giczy Györggyel és az Isépy-szárnyhoz tartozókkal is. Lezsák elképzelése az volt, hogy mind a 23 kereszténydemokrata honatyát/anyát beülteti az MDF képviselőcsoportjába. A hivatalos KDNP-s válasz visszafogottan üdvözölte a kezdeményezést, és a döntést a június 21-i ov határozataitól tette függővé. Az egyelőre kérdéses, hogy az MDF-nek kell-e a Giczy György ismételt megválasztása utáni, feltehetően csonka KDNP-frakció. Szakértők szerint valószínűbb, hogy a Fidesz fogadja be az esetleges távozókat. A fiatal demokraták már megkeresték a KDNP egyéni választókerületében győzőket, csakúgy, mint az MDNP - Néppárt politikusait. Miután utóbbiak nem voltak hajlandók a Fidesz második vonalába állítani az Antall-kormányban elkoptatott minisztereiket, megszakadtak a tárgyalások.
