Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. június 19.

Egotrip

Izgága, pöttöm kohász ül a sarokban, a lépcső alatt, a selyemsáljával babrál, komótos, apró kortyokkal issza a fröccsét, felette, a falon egy zenekar dedikált fotója: bendzsó, nagybőgő, hegedű, cimbalom - nem épp a szokványos felállás -, aztán int a lánynak, hozzon egy szál cigit.

Izgága, pöttöm kohász ül a sarokban, a lépcső alatt, a selyemsáljával babrál, komótos, apró kortyokkal issza a fröccsét, felette, a falon egy zenekar dedikált fotója: bendzsó, nagybőgő, hegedű, cimbalom - nem épp a szokványos felállás -, aztán int a lánynak, hozzon egy szál cigit.

Én most jövök a játszótérről, törött szemüvegem a farzsebemben, talán használható még a keret, poros vagyok, sírtam is, takony és könny keveredik a pólóm vállán, odanyomtak a mászókához, elvették az iskolatáskám, beletérdeltek a gyomromba, és nem volt honnan lehívni a fiúkat.

Leülök én is, hozzák az Unicumot, az ablakhoz ülök, kinézek, próbálok egyenletesen lélegezni, olyan a szám, mintha egész éjjel nyers borjúbőrt zabáltam volna, bizonytalanul kitapintom a bőrdzsekim zsebében a kulcstartó langyos vasát, nagyon félek, hang nélkül formálom a leírhatatlan szavakat.

A fal melletti asztalnál arról beszélnek, hogy ebben a városban voltak zugok, kis helyek, ahol a férfiemberek pálinkát ittak, aztán sírtak, a nők pedig lassú, kegyetlen zenékre táncoltak reggelig, a pult mögött jéghideg szőkék álltak és nem nevettek a vicceken.

Kint a villamospálya helyén kiszáradt folyómeder, benne tétova munkások macskaköveket szedegetnek, állnak az árokban és bizalmatlanul méregetik a miniszoknyák alól kivillanó combokat, akarják a jót, de nem merik tenni, zsebükben átnedvesedik a sopianae-s doboz, a művezető megcsörrenő maroktelefonjának hangjára összerezzennek, aztán dobálják tovább a követ.

Majd reggel - folytatják a fal melletti asztalnál a történetet -, reggel hazamentek, délben felébredtek, és nem emlékeztek rá, miért sírtak, nem emlékeztek rá, miért táncoltak, csak nézték kezükön a gyűrűt, ami zsír volt és ólom, rohadt idők, és este visszamennek, hátha kiderül.

Felállnak, fémpénzeket raknak a pultra, aztán végigkáromkodják az utat a sarokig, sőt lehet, hogy azon túl is, de már nem hallatszik, elnyomja a rádió. Bár nem hiszek benne, iszom még egyet, vastag falú, kis pohárban kapom, az ilyet szeretem, rá lehet fogni, nem törik, kecses, de mégis súlya van.

Visszaülök az öntöttvas székre, farzsebemben diszkrét roppanással kettétörik az üres szemüvegkeret.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.