Birtalan Balázs könyve alighanem az első módszeres kísérlet arra, hogy a homoszexualitás jelenségét metafizikai szempontból rendezze. Kiindulása egyfelől az, hogy a homoszexuálisok emberi lények, másfelől pedig, hogy van egy hagyományos koncepció, mely implicit módon az emberi lét minden alapkérdésére válaszol. Ez utóbbi a keresztény vallás, s ennek híve Birtalan is. Már most érdemes tisztázni: a divattémára harapó olvasó csalódni fog, itt egy olyan vélemény szólal meg, mely számára akár "botrányosnak" is, de mindenképpen szokatlannak tűnhet. A szerző sincs könnyű helyzetben, homoszexuális keresztényként egy kisebbség kisebbségének tagja, s az ilyet nem szokták szeretni. A téma tehát vérre megy, és éppen ezáltal képes arra, hogy a leglényegesebb vallásfilozófiai és etikai dilemmákat megcélozza.
A közömbös polgár - akik vagyunk - hajlamos azt hinni, hogy a Biblia a maga részéről már tisztázta az ügyet (a homokosból minimum a sátán integet), s ezért a keresztény egyházak elutasító magatartására akad magyarázat. A könyv azonban éppen a teológia területén vizsgálódik a legrészletesebben, és hermeneutikai, valamint formállogikai elemzései amellett érvelnek, hogy a fenti előítélet megalapozatlan. A szent iratok egyike sem tartalmaz semmiféle meghatározást, illetve absztrakt ítéletet ebben a tárgykörben. Sőt a katolikus tanítóhivatal mértékadó megnyilatkozásaiban sem található ilyesmi. Hogy akkor honnan a vallásos ember ellenszenve? Ennek eredete valószínűleg a bizonytalan Biblia-értelmezési gyakorlat (fundamentális olvasat stb.) vagy a népi vallásosság visszahatása az egyházi intézményre. Viszont ha valaki komolyan veszi a kinyilatkoztatás lényegét tevő újszövetségi szeretetparancsot, nem mondhat egyebet, mint Szent Ágoston: "Szeress - és tégy, amit akarsz!"
Ne feledjük, Birtalan nem a szabad szerelem híve, hanem konzervatív ember. Nem népszerűsíteni akarja a homoszexualitást, hanem elhelyezni a keresztény vallás egészében. Definíciója is így nyer értelmet: szerinte ez a megtagadott jelenség természetes hajlam eredménye, nem uralható adottság, ennélfogva etikai ítélet alá sem eshet. Van persze személyes felelősség, ám nem magával a hajlammal, csupán a gyakorlásával kapcsolatban. Az élvezet- vagy pénzkereső melegséget, a biszexualitást stb., tehát a szándék bűnös realizálását - a Bibliához hasonlóan - a szerző is elítéli. Az ő erkölcsi eszménye a nemiséget is magában foglaló szeretetközösség, amit "normális" esetben senki sem kérdőjelez meg. Összegezve a könyv alaptételét: a homoszexuális ember teljes értékű teremtmény, megszokottól eltérő szexuális orientációja és ennek kiélése (tartós, monogám élettársi kapcsolatban) nem bűn - Isten országának ő is teljes jogú polgára.
Erről az alapról juthatunk el aztán odáig, hogy az ontológiai kérdést - mi célból teremtett Isten homoszexuális embert? - megválaszolhassuk. A magam részéről a megoldást kissé utópikusnak tartom, bár azt nem mondhatnám, hogy keresztény szempontból következetlen volna. Birtalan ugyanis, miután a homoszexuális helyzetét úgy interpretálja, mint bizonyos kötöttségektől (például családfenntartás) való mentességet, abban határozza meg az érintettek létének értelmét, hogy felszabaduló energiáikat a krisztusi szeretetparancs beteljesítésére fordíthatják (karitatív tevékenység, evangelizáció stb.).
Lehet, hogy ezek a következtetések merészek, az azonban nem állítható, hogy végiggondolatlanok. Remélhetőleg érvényesül a megszólítottak (mindkét oldal) toleranciája, s legalább megvitatásra érdemesnek találják őket. Elhallgatásuk helyett.
- smidt -
Cartafilus, 219 oldal, 800 Ft
