Könyv: Keresztény melegség (Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?)

  • 1997. június 19.

Zene

Birtalan Balázs könyve alighanem az első módszeres kísérlet arra, hogy a homoszexualitás jelenségét metafizikai szempontból rendezze. Kiindulása egyfelől az, hogy a homoszexuálisok emberi lények, másfelől pedig, hogy van egy hagyományos koncepció, mely implicit módon az emberi lét minden alapkérdésére válaszol. Ez utóbbi a keresztény vallás, s ennek híve Birtalan is. Már most érdemes tisztázni: a divattémára harapó olvasó csalódni fog, itt egy olyan vélemény szólal meg, mely számára akár "botrányosnak" is, de mindenképpen szokatlannak tűnhet. A szerző sincs könnyű helyzetben, homoszexuális keresztényként egy kisebbség kisebbségének tagja, s az ilyet nem szokták szeretni. A téma tehát vérre megy, és éppen ezáltal képes arra, hogy a leglényegesebb vallásfilozófiai és etikai dilemmákat megcélozza.

Birtalan Balázs könyve alighanem az első módszeres kísérlet arra, hogy a homoszexualitás jelenségét metafizikai szempontból rendezze. Kiindulása egyfelől az, hogy a homoszexuálisok emberi lények, másfelől pedig, hogy van egy hagyományos koncepció, mely implicit módon az emberi lét minden alapkérdésére válaszol. Ez utóbbi a keresztény vallás, s ennek híve Birtalan is. Már most érdemes tisztázni: a divattémára harapó olvasó csalódni fog, itt egy olyan vélemény szólal meg, mely számára akár "botrányosnak" is, de mindenképpen szokatlannak tűnhet. A szerző sincs könnyű helyzetben, homoszexuális keresztényként egy kisebbség kisebbségének tagja, s az ilyet nem szokták szeretni. A téma tehát vérre megy, és éppen ezáltal képes arra, hogy a leglényegesebb vallásfilozófiai és etikai dilemmákat megcélozza.

A közömbös polgár - akik vagyunk - hajlamos azt hinni, hogy a Biblia a maga részéről már tisztázta az ügyet (a homokosból minimum a sátán integet), s ezért a keresztény egyházak elutasító magatartására akad magyarázat. A könyv azonban éppen a teológia területén vizsgálódik a legrészletesebben, és hermeneutikai, valamint formállogikai elemzései amellett érvelnek, hogy a fenti előítélet megalapozatlan. A szent iratok egyike sem tartalmaz semmiféle meghatározást, illetve absztrakt ítéletet ebben a tárgykörben. Sőt a katolikus tanítóhivatal mértékadó megnyilatkozásaiban sem található ilyesmi. Hogy akkor honnan a vallásos ember ellenszenve? Ennek eredete valószínűleg a bizonytalan Biblia-értelmezési gyakorlat (fundamentális olvasat stb.) vagy a népi vallásosság visszahatása az egyházi intézményre. Viszont ha valaki komolyan veszi a kinyilatkoztatás lényegét tevő újszövetségi szeretetparancsot, nem mondhat egyebet, mint Szent Ágoston: "Szeress - és tégy, amit akarsz!"

Ne feledjük, Birtalan nem a szabad szerelem híve, hanem konzervatív ember. Nem népszerűsíteni akarja a homoszexualitást, hanem elhelyezni a keresztény vallás egészében. Definíciója is így nyer értelmet: szerinte ez a megtagadott jelenség természetes hajlam eredménye, nem uralható adottság, ennélfogva etikai ítélet alá sem eshet. Van persze személyes felelősség, ám nem magával a hajlammal, csupán a gyakorlásával kapcsolatban. Az élvezet- vagy pénzkereső melegséget, a biszexualitást stb., tehát a szándék bűnös realizálását - a Bibliához hasonlóan - a szerző is elítéli. Az ő erkölcsi eszménye a nemiséget is magában foglaló szeretetközösség, amit "normális" esetben senki sem kérdőjelez meg. Összegezve a könyv alaptételét: a homoszexuális ember teljes értékű teremtmény, megszokottól eltérő szexuális orientációja és ennek kiélése (tartós, monogám élettársi kapcsolatban) nem bűn - Isten országának ő is teljes jogú polgára.

Erről az alapról juthatunk el aztán odáig, hogy az ontológiai kérdést - mi célból teremtett Isten homoszexuális embert? - megválaszolhassuk. A magam részéről a megoldást kissé utópikusnak tartom, bár azt nem mondhatnám, hogy keresztény szempontból következetlen volna. Birtalan ugyanis, miután a homoszexuális helyzetét úgy interpretálja, mint bizonyos kötöttségektől (például családfenntartás) való mentességet, abban határozza meg az érintettek létének értelmét, hogy felszabaduló energiáikat a krisztusi szeretetparancs beteljesítésére fordíthatják (karitatív tevékenység, evangelizáció stb.).

Lehet, hogy ezek a következtetések merészek, az azonban nem állítható, hogy végiggondolatlanok. Remélhetőleg érvényesül a megszólítottak (mindkét oldal) toleranciája, s legalább megvitatásra érdemesnek találják őket. Elhallgatásuk helyett.

- smidt -

Cartafilus, 219 oldal, 800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.