| ||
A legnagyobb muri egyértelműen a pisitölcsér volt. A pultjuknál állandóan röhögő pasik álltak – „veszek neked egy pisitölcsért, haha” –, a mosdóknál is folyamatos volt a heccelés. A sajtó is sűrűn emlegette, többet beszéltek róla, mint a koncertekről, így hát én is kipróbáltam. Az első kísérlet teljes kudarc, csak Medveczky híres szépségreceptje vigasztalt, miszerint a vizelet selymessé teszi a bőrt. Megkerestem hát a „tölcséreseket”, hátha valamit rosszul csinálok. „Egy pillanatig sem állítottuk, hogy piszoárnál kellene használni ezt, sőt – mondta Czuk Oktávia, a Women’s way ügyvezetője, majd hozzátette, hogy ez hangsúlyozottan egy olyan intim termék, amit akkor lehet jól kihasználni, amikor a nő nem nyilvánosság előtt végzi a dolgát. – Fesztiválokon a higiénia hiányát pótolja, segít elkerülni a fertőzésveszélyt.”
Oktávia szerint csak az újságírók ügyetlenek, hisz többen, akik először kétkedve fogadták a terméket, visszatértek újabb csomagért. „Azt hittem egyébként, hogy a külföldiek sokkal nyitottabbak lesznek, de pont fordítva történt. A magyar hölgyek, és külön kiemelném, hogy az urak is sokkal jobban odafigyelnek. A férfiak gyakran rábeszélték a pultnál a barátnőjüket, hiszen ők is szembesülnek a problémával, hogy amikor közösen buliznak, a lányok sokszor egész este a körülményekre panaszkodnak.” Másodjára egy angolvécé felett gyakorlatoztam, immár félig sikeresen, az utolsó estén pedig próbát tettem egy toitoi-ban, és már szinte férfinak éreztem magam. Legalábbis amíg meg nem láttam, hogy egy lány a piszoárnál trükközik. Neki úgy is sikerült. Azt a próbát már kihagytam…
Folytatás, előzmények, katarzis a nyomtatott kiadásunkban.
