„Lehet, hogy hasznos a téli hidegben órákig pucolni a játszóteret, megtisztítjuk például a madárürüléktől, de egy középiskolás diák ennél hasznosabban is tölthetné a kötelező órákat. Például olyasmivel, ami szakmailag is javára válhat” – véli Dénes Renáta, aki ősszel kezdi a 11. évfolyamot a Közgazdasági Politechnikumban. Renáta egyike annak a tizenhat diáknak, akik létrehozták a Hasznos 50 projektet annak érdekében, hogy kiálljanak azokért a középiskolásokért, akiknek nincsen lehetőségük valóban hasznos és izgalmas iskolai közösségi szolgálatot teljesíteni.
Így dolgoznánk mi
Az IKSZ elvileg a szabad választás elvén alapul, vagyis a diák olyan fogadóintézményt kereshet magának, amilyet szeretne, a lényeg, hogy a munka beleférjen az egészségügy, a jótékonyság, az oktatás, a kultúra, a környezet- és természetvédelem, a polgári és katasztrófavédelem meglehetősen tág kategóriáinak valamelyikébe. A probléma ott kezdődik, hogy egyes iskolák csak 1-2 szervezettel vagy intézménnyel kötnek szerződést, ezért előfordulhat az, hogy a diák a számára nem megfelelő vagy kevésbé motiváló feladatot köteles 50 órán át végezni. „Iskolánknak csak két intézménnyel volt szerződése, az egyik egy erdészeti részvénytársaság volt, ahol fákat kellett ültetni, a másik egy általános iskola. Utóbbit választottam, de teljesen haszontalannak éreztem magam. Arról volt szó ugyanis, hogy segíteni megyünk a kisebbeknek, ám ehelyett nézőként vehettünk részt a szakkörökön. Nem is jöttem többet” – meséli Tellér Tímea, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója, aki szintén tagja a csapatnak.
| ||
De a Hasznos 50 immár nemcsak néhány diákból álló csoportosulás, projektjük ugyanis a másfél évvel ezelőtt a marketingterületen dolgozó fiatalok által alapított Így dolgozunk mi nevű kezdeményezéstől kap segítséget, mi több, egyesületként képzelik el a közös jövőt. „Kezdeményezésünkkel a tudatos pályaválasztásban szeretnénk támogatást és iránymutatást nyújtani a magyarországi közoktatásban tanuló diákok számára, és hogy az elkövetkező generáció tagjai valódi projektekben, gyakorlati tudást szerezve, szakértők segítségével úgy tanuljanak, hogy mindeközben társadalmilag is értéket teremtenek, inspirálódnak, fejlesztik kreativitásukat és kompetenciáikat” – mondja Barta Niki, az Így dolgozunk mi alapítója. „A csapat első programja egy pályaválasztási segítség volt, mely során különböző szakmákat mutattunk be diákoknak testközelből. Ez azt jelenti, hogy több héten keresztül, meghívott előadókkal találkozhattak, akik munkájukról beszéltek” – teszi hozzá Major Zoltán, a másik alapító. De milyen lehet ez az együttműködés? „Engem például érdekelt a diplomácia, hiszen azon túl, hogy egy diplomata sokat utazik és szépen öltözködik, nem tudtam semmit erről a munkakörről” – meséli Dénes Renáta, akinek a kedvéért a szervezők elhívtak egy diplomatát. Ami a Hasznos 50 projektet illeti, már elkészítettek egy honlapot, egy videót, valamint nyílt levelet írtak Czunyiné dr. Bertalan Juditnak és dr. Kaposi Józsefnek, az Oktatáskutató és Fejlesztőintézet (OFI) főigazgatójának, amelyben megfogalmazták az IKSZ-szel kapcsolatos aggályaikat, hogy szerintük mi az, ami akadályozza az 50 óra valóban hasznos és élvezetes teljesítését.
Levél a minisztériumba
A Hasznos 50 nyílt levelében arról ír, hogy az IKSZ gyakorlatát át kell gondolni, a szabályzatban említett munkaköri leírás nehezen teszi lehetővé, hogy a diák olyan munkát végezzen, ami hasznára válik a tanulmányaiban, illetve az életben. Szerintük az egy huzamban végezhető munkaórák száma is korlátozza az elhelyezkedési lehetőségeket, maximum ugyanis napi három óra a megengedett időkeret, amely során a diák feladatot láthat el. A diákok ezzel zárják soraikat: „Kérjük Önöket, ne hagyjanak ki minket az iskola melletti közösségi önkéntesség megvalósítási formájának kérdéséből, hiszen ez egy kardinális kérdés a számunkra. Emiatt kezdeményezünk egy olyan párbeszédet Önökkel, az iskolákkal és a fogadó szervezetekkel, amelynek során közösen szeretnénk kialakítani egy mindenki számára kedvező helyzetet.”
A levélre az OFI elnöke, Kaposi József reagált – szerinte a maximális óraszám jól illeszkedik a kamaszok életkori sajátosságaihoz és teherbírásukhoz. Csakhogy a diákok ezt máshogy látják. „Sokkal hatékonyabb munkákat lehetne végezni, ha egy nap több óra is megengedett lenne. Most is sokan többet dolgoznak a valóságban, azonban sem az intézmény, sem az iskola nem könyvel el a napi megengedett időnél többet” – véli Renáta, bár a Kaposival folytatott levelezésből az világosan kiderül, hogy a legfőbb problémát a fogalmak eltérő értelmezése okozza. Míg a Hasznos 50 csapata az IKSZ-től önkéntességet, munkát és szakmai fejlődést vár, addig a minisztérium pusztán „élménypedagógiai programként” tekint rá, ami legfeljebb kapuja lehet a későbbi önkéntes munkának. „Az önkéntesség olyan tevékenység, amelyet a személy szabad akaratából, egyéni választása és motivációja alapján, a pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez más személy, személyek vagy a közösség javát szolgálva. Sajátos értékeket hordoz magában, amely megkülönbözteti a fizetett munkától. Következtetés: a közösségi szolgálat és az önkéntesség fogalma elkülönül egymástól a két fogalom azonos elemei ellenére” – szól az aktuális kormányrendelet. A minisztérium szerint a középiskolások közösségi szolgálatának kettős célja van: a diák anyagi érdektől függetlenül szolgálja a helyi közösség javát, illetve a megszerzett tapasztalatokból, élményekből tanuljon. Vagyis szó sincs munkavégzésről, legfeljebb hasznos segítségről. Amúgy a rendszer szabad kezet ad az intézményeknek és a diákoknak az IKSZ-es órák teljesítésére, ám hogy e lehetőséget mennyire használják ki, az lényegében az iskolán múlik. „Nálunk nagyon nyitottak arra, hogy saját magunknak keressünk szervezeteket, szinte már elvárás az ilyen fokú önállóság” – mondja Renáta, aki többek között rendezvények szervezésében segédkezett a UNICEFnél, idén pedig a Sziget ambulanciasátrában lesz helper-betegkísérő tolmács.
| ||
Persze nem mindenkinek ilyen fontos a szakmai légkör, van, akinek elég, ha valamilyen módon hasznossá teheti magát, legyen az akár az iskola rendben tartása.
„Van az iskolánkban egy vitrin, amiben kitömött állattetemeket tartanak. Ezt takarítottuk ki és tapétáztuk le, ezenkívül szerveztem karácsonyi ünnepséget a hetedikeseknek, segítettem adományokat csomagolni, kitakarítottam az iskola laboratóriumát és elmostam pár száz kémcsövet” – sorolja Bakó Eszter, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium tanulója. Mint mondja, elégedett volt ezekkel a munkákkal, a szervezésben nem kellett magát megerőltetnie, hiszen minden feladatot az osztályfőnöke talált ki. Major szerint nagy veszélye van annak, ha egy diák nem a megfelelő helyre kerül. „Vannak példák, hogy egy intézménynél csak kávéfőzésre tartják a diákokat, ami azért sem jó, mert egy leterhelt fiatalnak csak púp a hátán, ha nem végez élvezetes, illetve hasznos feladatot, az ilyesmi pedig egy életre elveheti a kedvét a további önkéntes munkáktól” – véli Major Zoltán. Az Emmi egyébként „üdvözölte” a Hasznos 50 észrevételeit, sőt hajlandónak mutatkozik a szakmai párbeszédre.
Burokból kiszakítva
Az IKSZ alapvetően tényleg jó lehetőség (lehetne), hogy a diákok olyasmit csináljanak, ami hozzájárulhat a fejlődésükhöz. „Az árvíz megérkezésekor közel kétszázan mentünk a folyó közelébe zsákokat pakolni. Ott nem nagyon volt idő fényképek készítésére. Fiúk és lányok együtt dolgoztunk. Saját sikerünknek is tudjuk be, hogy a nagyon vészes helyen, Győrújfalun nem szakadt át a gát. Az árvíz levonulásával sem ért véget a feladat; a homokzsákokat ki kellett üríteni és össze kellett készíteni a megsemmisítéshez. Életre szóló élmény számunkra ez a történet. Megtapasztaltuk, hogy képesek vagyunk összefogni, az erőnk határait feszegetni. Maradandó élmény számunkra, hogy semmi más nem számított ebben az időben, csak az, hogy úrrá legyünk az árvízen” – írta meg élményeit a Közösségi Szolgálat Portálon a 2013-as árvízről Rúzsa Dániel, a győri Bercsényi Miklós középiskola tanulója.
A portál a jó gyakorlatok mellett szakmai segítséggel is ellátja az iskolákat és a diákokat, minden azon múlik, hogy a középiskola mennyire motivált abban, hogy megfelelő feladatokra „közvetítse” ki a fiatalokat; különben a civil szervezeteknek sokat kell dolgozniuk, hogy felkeltsék a diákok érdeklődését. „Elsősorban mi keressük meg a gimnáziumokat az IKSZ-es programunkkal, amiről toborzó előadásokat tartunk, bár arra is volt már példa, hogy maguktól jelentkeztek hozzánk” – mondja Bálint Petra, a BAGázs Közhasznú Egyesület gyerekprojekt-vezetője. A 2010 óta működő egyesület a bagi cigánytelep nehéz körülmények között élő fiataljainak igyekszik segíteni. Missziójuk a cigánytelepeken élők társadalmi beilleszkedése és a többség téma iránti érzékenyítése „Nálunk egyből felelősségteljes pozícióba kerülnek a gimnazisták” – mondja Szakadát Sára, a szervezet módszertani vezetője, hiszen a helyszínen a középiskolások 15 héten át vesznek részt a programban, s különböző készségfejlesztő foglalkozásokat tartanak a telepen élő gyerekeknek. „Körjátékokat játszanak, rajzolnak, illetve alapkészség-fejlesztő gyakorlatokkal segítenek. A hozzánk érkezett középiskolások főleg elit gimnáziumokból jöttek, és itt olyan körülményekkel szembesülnek, amelyekkel saját környezetükben nem találkoznának. Nagy örömünkre több olyan diák is akad, aki a kötelező órákon felül visszajár hozzánk, vagy később, immár felnőtt önkéntesként segíti munkánkat.”
