A pénisz nem egy kvalitás, nem egy erény, nem eredmény, hanem adottság

Lelki betevő

A nemi szervünk nem jogosít fel minket semmire.

Totál kész vagyok.

Ez a Gillette reklám, komolyan mondom, kicsinál.

Hogy akkor lányt kell nevelnem a fiamból?

Fésülje a csillámpóniját, ahelyett, hogy izomból borotválkozna?

Ne verekedjen?

Ne legyen magabiztos?

Ne legyen határozott?

Ne akarjon hódítani?

Ne legyen férfi?

De nem csak a Gillette tolja alánk a hülyeségeit, a Zewa sem kímél minket, ők meg azt akarják, hogy a férfiak és a fiúk és végezzenek házimunkát.

Kész röhej.

És akkor még az is van, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) még tavaly augusztusban kijött kifejezetten a fiúkat és férfiakat érintő pszichológia gyakorlatra vonatkozó, vadonatúj irányelvekkel.

Hogy miért?

Többek között azért, mert a társaság károsnak gondolja a maszkulinitás ideológiáját. Káros ránk, férfiakra nézve, de káros a családokra, a kultúrára, a társadalomra is.

Innentől macsó férfiként két lehetőségem van.

Vagy hőbörgök, vagy elkezdek gondolkodni.

És bár az előbbi jóval egyszerűbb, én most mégis megpróbálok az utóbbival élni.

Szóval gondolkodom, ergo sum.

A Gillette-reklámmal nyilván nem érdemes nagyon mélyen foglalkozni, a cég célja elég egyértelmű: növelni a profitot, amit akár azzal is el tud érni, hogy az emberek nekiállnak beszélni erről a reklámról. Márpedig beszélnek.

Az már érdekesebb kérdés, hogy miért gondolták úgy a marketinges fiúk és lányok, hogy ezzel az üzenettel lehet növelni a profitot, de igazából erre is nagyon egyszerű válasz van: változnak az idők. Illetve az is lehet, hogy olvasták és megértették az APA üzenetét.

Mi, természetesen nem Amerikában élünk, minket az sem érdekel különösebben, hogy a fent belinkelt iránymutatás nagyjából 400 hivatkozást tartalmaz, érvényesnek tűnik tehát az az állítás, hogy a kultúránkat és történelmünket jellemző és átható toxikus maszkulinitás tehető felelőssé csomó kulturális szennyesért a szexizmustól a bullyingon keresztül egészen a nemi erőszakig mindenféléért.

És hát az is van, hogy a toxikus maszkulinitás nem csak makroszinten szar, mondják az APA-irányelvek, hanem a férfiak és fiúk mentális és pszichés egészségét is komolyan károsítják.

És nem.

Nem az a baj, hogy férfiak vannak és nők (meg persze csomó minden köztes nemi identitás), nem kell az előbbiekből utóbbiakat varázsolni, hanem azt kéne végre megérteni, hogy a nemi szervünk nem jogosít fel minket semmire sem, maximum arra, hogy fiúknak vagy férfiknak nevezzük magunkat. De arra sem feltétlenül. A pénisz nem egy kvalitás, nem egy erény, nem eredmény, hanem adottság. Semmi más.

Viszont az évezredes hagyományoknak köszönhetően (dehogy köszönhetően) szimbóluma lett mindennek, ami összefügg valamilyen módon a hatalommal, az viszont fontos, hogy ahogy általában a szimbólumokra, úgy erre is érvényes az, hogy

lehetne akár másnak is a szimbóluma.

Lehet változni, lehet változtatni, csak azt nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy mindkét nem elhiggye végre magáról és a másikról is, hogy ennek a duális felosztásnak a gyereknemzésen kívül semmi egyéb oka nincsen, ahhoz viszont, hogy gyereket továbbra is nemzzünk, nincs szükség arra, hogy a nemi szerveinkből (akármilyen példány is van a lábaink között) mindenféle képességeinre vonatkozó mindenféle következtetést vonjunk le.

A cikk végén emlékeztetném a Lelki betevő lelkes olvasóit arra, hogy közben meg egyáltalán nincs új dologról szó, a popkultúrába már rég leszivárgott a toxikus macsoizmus nevetségessége. A Cartoon Network már a 90-es évek végén ki tudta röhögni a macsoizmust egy kedves sorozattal, Johnny Bravo a bő hatperces epizódok során rendre kudarcot vallott „Hot, sexy Mama!”, „You smell kinda pretty, wanna smell me?”, „Hey there, little lady!” és hasonlóan béna flörtkezdeményeivel, hiszen mindegyik próbálkozásának ugyanaz lett a vége: a prédák mindig megvédték magukat.

Szóval úgy tűnik, a nők már kezdik megérteni, hogy a macsoizmusnak leáldozóban, most e mellé állt be az APA az új irányelveivel és az egyik legmacsóbb reklámokat toló Gillette az új üzenetével. Csak abban lehet bízni, hogy azért előbb-utóbb ezek az üzenetek tényleg lecsorognak a férfiak agyába is.

Hátha kisül valami jó is az emancipációból.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."