A pénisz nem egy kvalitás, nem egy erény, nem eredmény, hanem adottság

Lelki betevő

A nemi szervünk nem jogosít fel minket semmire.

Totál kész vagyok.

Ez a Gillette reklám, komolyan mondom, kicsinál.

Hogy akkor lányt kell nevelnem a fiamból?

Fésülje a csillámpóniját, ahelyett, hogy izomból borotválkozna?

Ne verekedjen?

Ne legyen magabiztos?

Ne legyen határozott?

Ne akarjon hódítani?

Ne legyen férfi?

De nem csak a Gillette tolja alánk a hülyeségeit, a Zewa sem kímél minket, ők meg azt akarják, hogy a férfiak és a fiúk és végezzenek házimunkát.

Kész röhej.

És akkor még az is van, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) még tavaly augusztusban kijött kifejezetten a fiúkat és férfiakat érintő pszichológia gyakorlatra vonatkozó, vadonatúj irányelvekkel.

Hogy miért?

Többek között azért, mert a társaság károsnak gondolja a maszkulinitás ideológiáját. Káros ránk, férfiakra nézve, de káros a családokra, a kultúrára, a társadalomra is.

Innentől macsó férfiként két lehetőségem van.

Vagy hőbörgök, vagy elkezdek gondolkodni.

És bár az előbbi jóval egyszerűbb, én most mégis megpróbálok az utóbbival élni.

Szóval gondolkodom, ergo sum.

A Gillette-reklámmal nyilván nem érdemes nagyon mélyen foglalkozni, a cég célja elég egyértelmű: növelni a profitot, amit akár azzal is el tud érni, hogy az emberek nekiállnak beszélni erről a reklámról. Márpedig beszélnek.

Az már érdekesebb kérdés, hogy miért gondolták úgy a marketinges fiúk és lányok, hogy ezzel az üzenettel lehet növelni a profitot, de igazából erre is nagyon egyszerű válasz van: változnak az idők. Illetve az is lehet, hogy olvasták és megértették az APA üzenetét.

Mi, természetesen nem Amerikában élünk, minket az sem érdekel különösebben, hogy a fent belinkelt iránymutatás nagyjából 400 hivatkozást tartalmaz, érvényesnek tűnik tehát az az állítás, hogy a kultúránkat és történelmünket jellemző és átható toxikus maszkulinitás tehető felelőssé csomó kulturális szennyesért a szexizmustól a bullyingon keresztül egészen a nemi erőszakig mindenféléért.

És hát az is van, hogy a toxikus maszkulinitás nem csak makroszinten szar, mondják az APA-irányelvek, hanem a férfiak és fiúk mentális és pszichés egészségét is komolyan károsítják.

És nem.

Nem az a baj, hogy férfiak vannak és nők (meg persze csomó minden köztes nemi identitás), nem kell az előbbiekből utóbbiakat varázsolni, hanem azt kéne végre megérteni, hogy a nemi szervünk nem jogosít fel minket semmire sem, maximum arra, hogy fiúknak vagy férfiknak nevezzük magunkat. De arra sem feltétlenül. A pénisz nem egy kvalitás, nem egy erény, nem eredmény, hanem adottság. Semmi más.

Viszont az évezredes hagyományoknak köszönhetően (dehogy köszönhetően) szimbóluma lett mindennek, ami összefügg valamilyen módon a hatalommal, az viszont fontos, hogy ahogy általában a szimbólumokra, úgy erre is érvényes az, hogy

lehetne akár másnak is a szimbóluma.

Lehet változni, lehet változtatni, csak azt nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy mindkét nem elhiggye végre magáról és a másikról is, hogy ennek a duális felosztásnak a gyereknemzésen kívül semmi egyéb oka nincsen, ahhoz viszont, hogy gyereket továbbra is nemzzünk, nincs szükség arra, hogy a nemi szerveinkből (akármilyen példány is van a lábaink között) mindenféle képességeinre vonatkozó mindenféle következtetést vonjunk le.

A cikk végén emlékeztetném a Lelki betevő lelkes olvasóit arra, hogy közben meg egyáltalán nincs új dologról szó, a popkultúrába már rég leszivárgott a toxikus macsoizmus nevetségessége. A Cartoon Network már a 90-es évek végén ki tudta röhögni a macsoizmust egy kedves sorozattal, Johnny Bravo a bő hatperces epizódok során rendre kudarcot vallott „Hot, sexy Mama!”, „You smell kinda pretty, wanna smell me?”, „Hey there, little lady!” és hasonlóan béna flörtkezdeményeivel, hiszen mindegyik próbálkozásának ugyanaz lett a vége: a prédák mindig megvédték magukat.

Szóval úgy tűnik, a nők már kezdik megérteni, hogy a macsoizmusnak leáldozóban, most e mellé állt be az APA az új irányelveivel és az egyik legmacsóbb reklámokat toló Gillette az új üzenetével. Csak abban lehet bízni, hogy azért előbb-utóbb ezek az üzenetek tényleg lecsorognak a férfiak agyába is.

Hátha kisül valami jó is az emancipációból.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.