Nagyjából két hét telt el 2019-ből, ilyenkorra az újévi fogadalmak közel 63,91 százaléka már a lecsóban: a tápiókáról már leszoktunk, mert újra rotyog a töpörtyű a libazsírban, az aloe verás smoothie már elfogyott, inkább nikotin- és alkoholmámorban tunkoljuk a fehérkenyérrel a pöriszaftot, ágyból kapcsolgatjuk a tévét, ahelyett, hogy a futópadon választanánk ki a megfelelő programot és hát nem csökken a vérnyomásunk, az önmegvalósítás iránti lelkesedésünk viszont annál inkább, cserébe újra gorombák vagyunk, és így tovább.
A százalék persze csak hatásvadászat, ennyivel a fogadalmak után még nincs is különösebben értelme eredményességről vagy eredménytelenségről beszélni (bár azért néhány cikk ezt megteszi), írni róluk viszont annál inkább van, mégpedig azért, hogy esetleg majd nyárra már ne csak 10% tudja tartani azt, amit fél- esetleg tajtrészegen megígértünk himnuszéneklés közben a pezsgőspohárnak.
Márpedig az újévi fogadalmak jó részét ilyen állapotban szoktuk tenni.
De akkor meg mit várunk?
Bekokszolva, részegen beígérünk valamit, aztán csodálkozunk, hogy nem tartjuk.
Ez aztán a meglepő fordulat.
Nem indultam egy futóversenyen és nem én lettem az első? Hát az meg hogy lehet?
Ilyenkor azzal szoktak jönni életmódcikkek, hogy hát miben is reménykedünk, amikor rosszul tűzzük ki a célt.
Hogy túl sokat ígérünk.
Hogy valójában még nem vagyunk készen a változásra.
Hogy nem is vagyunk motiváltak.
Hogy nem is a mi célunk, csak valakinél megtetszett.
Hogy türelmetlenek vagyunk.
Hogy rosszul tűzzük ki a céldátumot.
Hogy a célok nem eléggé okosak.
| ||
.jpg "false")
Oké, ez útóbbi magyarul nem igazán ül, angolul annál inkább, a SMART ugyanis egy kiváló betűszó, azokat meg nagyon szeretjük, mert könnyen belemászik a fülbe.
Mondjuk az enyémből éppen olyan könnyen ki is mászik, szóval most megint utána kell néznem, hogy tudjam, az S a specifikus (specific), az M a mérhető (measurable), az A a cél elérhetőségére vonatkozik (achievable), az R a realisztikus (realistic), a T pedig, hogy időben is definiáljuk a dolgot (time-bound).
Mindezek tényleg tök fontosak, amikor célokat tűzünk ki, de tényleg, csak szerintem nincs az az ember, aki újévkor, még akár a SMART betűszó ismeretében is, tényleg ennyire tudatosan menne neki az ígéreteknek.
Szóval nem azt kellene nézni, hogy miért bukjuk el az újévi fogadalmakat és nem is azt, hogy akkor hogyan fogadkozzunk helyesen december 31-én, hanem azt, hogy
mi a francért hiszünk egyáltalán még mindig az újévi fogadalmakban.
Persze, akarjunk csak megváltozni, ha éppen meg akarunk változni, változni jó, de ne várjunk vele szilveszterig, tök fölösleges.
Aki ugyanis valóban változni, változtatni akar, az nem halogat, nem vár év végéig, hanem nekiáll már akkor, amikor kitalálja. Leül, végiggondolja vagy nem gondolja végig, majd ennek megfelelően kitűzi a célját, ami vagy SMART cél lesz vagy nem, majd szépen el is kezdi a munkát önmagán, ami vagy hatékony lesz, vagy kevésbé.
Egyébként meg nekem ez a SMART is kevés. Beletennék még két M-et, mondjuk így: SMMMART, a második M lehetne mondjuk a mérföldkő (milestone), ami azért fontos, mert sokszor, még ha SMART célt tűztünk is ki, hihetjük, hogy elbukjuk rögtön az elején, ha kicsit megbotlunk. De ha a start és a cél közé beteszünk mérföldköveket, akkor csak az egyik etapot bukjuk el, de nem az egész versenyt.
| ||
A harmadik M pedig a módszer (method), mert az sem mindegy, hogy hogyan akarom a célomat elérni.
Mondjuk, le akarok fogyni öt kilót három hónap alatt színválasztó diétával és heti háromszor másfél óra power cardio edzéssel, de hopp, becsússzant a kelttésztába tölött marhapofa után még egy duplakrémes is ebédre, ami elég kellemetlenül megdobja a másnap reggeli mérés eredményét, de attól még a három hónapos célt nem kell kidobni a kukába, elég csak a heti szakasz bukását elkönyvelni, viszont rá kell jönni arra, hogy az igazi változás, az bizony komoly, az egész személyiségünket átható munka.
Aféle életmódváltás.
És akkor van még egy betű, amit belapakolnék a már eleve zsúfolt SMMMART-célba, ez pedig a kudarc (failure) lenne, aminek a beépítése szerintem elengedhetetlen. Fel kell ugyanis készülni arra, hogy mi van, ha nem sikerül, mi van, mit sejtünk, hogyan fog minket az érinteni,
mit kezdünk a negatív visszacsatolással.
Gondolom, mindenki sejti, hogy nem lehet megállni a SMMMART-F célkitűzésnél, ezt még mindig kevésnek érzem, mert a legelején a legfontosabb, hogy el tudjuk-e egyáltalán képzelni (imagine), hogy elérjük a célunkat. S ha el tudjuk, akkor végig kell gondolnunk, hogy milyenek leszünk mi úgy, az új célunk elérésével együtt.
Na, és akkor így jutunk el az I-SMMMART-F célig, amivel már garantált lesz a bármikori fogadalom megtartása.
Vagy nem.
Mert ugye akkor jön csak a lényeg.
A csinálás. És persze, ha esetleg elérjük a célunkat, akkor az sem árt, ha fent is tudjuk tartani az elért állapotot.
Ezekhez kívánunk a Lelki betevő összes munkatársával együtt sok-sok sikert!
Egyébként meg boldog új évet!
Aki pedig azt hiszi, hogy mindez csak vicc és szarkazmus, az, kérem szépen, nagyon téved.
