A kilakoltatások halogatása nem megoldás

  • narancs.hu
  • 2017. november 15.

Lokál

Miért nem elég a hosszabb kilakoltatási moratórium?

A parlament döntése alapján idén korábban, azaz a mai nappal indul a kilakoltatási moratórium és sokkal tovább tart: a kilakoltatásokat a jövő áprilisi választások utánra halasztották. A téli kilakoltatási moratórium meghosszabbítása helyes, de nem elég. A Város Mindenkié hajléktalan és lakásszegénységben élő aktivistái és szövetségeseik csoportja elmondja, miért nem.

Kilakoltatás

Kilakoltatás

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

 

A parlamentnek nem azt kellene törvénybe foglalnia, hogy – a közelgő választásokra tekintettel – a végrehajtók március helyett kivételesen csak májusban rakhatják utcára az embereket, hanem azt, hogy tilos bárkit, bármikor utcára tenni. A kilakoltatásokkal nem az a probléma, hogy esetleg hideg időben kerül rájuk sor, hanem az, hogy hajléktalanná tesz embereket. A megoldás nem egy hosszabb-rövidebb téli kilakoltatási moratórium, hanem egy egész éves kilakoltatási moratórium az elhelyezés nélküli kilakoltatásokra.

A kormányzat feladata legelőször is a kilakoltatások megelőzése volna. Az Orbán-kormány 2015. március elsejével megszüntette az országos lakásfenntartási támogatást – ahelyett, hogy jelentősen növelte volna az összegét, hogy az érdemi segítséget jelentsen a rászoruló háztartásoknak. A korábban a nagyobb települések önkormányzatai számára kötelezően előírt adósságcsökkentési támogatást is megszüntették – ahelyett, hogy az ország minden településén elérhetővé tették volna. A fővárosi Fidesz pedig ezzel párhuzamosan megvonta a fővárosi rezsitámogatás költségvetési forrásait. A magánbérleti szektorban semmi nem szab határt a lakbérek emelkedésének – sőt, még az önkormányzatok is úgy emelhetik a „szociális bérlakások” lakbéreit, ahogy nem szégyellik.

A részletes programot A Város Mindenkié blogon olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.