Budapest Pride - Szinte fieszta

  • Vári György
  • 2011. június 23.

Lokál

A nagy erőkkel, jól szervezetten kivonuló rendőrségnek köszönhetően teljes biztonságban sétálhattak végig az eddigieknél hosszabb útvonalon egész a Parlamentig a 16. Budapest Pride - Meleg Méltóság Menetén a szerény számban megjelenő felvonulók.
A nagy erőkkel, jól szervezetten kivonuló rendőrségnek köszönhetően teljes biztonságban sétálhattak végig az eddigieknél hosszabb útvonalon egész a Parlamentig a 16. Budapest Pride - Meleg Méltóság Menetén a szerény számban megjelenő felvonulók.

A hétvégi Népszabadsággal hangolunk a hosszú sétára délelőtt, itt vonja le Németh Attila politológus az elmúlt években történtekből azt a tanulságot, mely szerint "nem biztos, hogy szerencsés egy az egyben átvenni a nyugat-európai melegfelvonulások mintáit... egy viszszafogottabb megemlékezés a meleg-egyenjogúságról, illetve a kulturális fesztivál hangsúlyozása megoldás lehetne a problémára". Vagyis Magyarországon a homofóbia Németh szerint a kulturális tradíciók része, amolyan népszokás, ezért talán jobb, ha az érintettek kicsit meghúzzák magukat, hátha ettől jobban megtűrik őket. Németh a Népszabadság tájékoztatása szerint az új alaptörvény ellen tiltakozó "melegtüntetés egyik vezérszónoka volt", és ez a legszomorúbb. Amikor a gyűlölet "érveit" már az áldozatok és a velük szolidárisak is belsővé teszik.

Fél három után, a Hősök terére sétálva álmos, sziesztába merült terézvárosi utcákon ballagunk, alig pár ember lézeng csak körülöttünk, mindössze a keresztutcákban kedélyesen évődő rohamrendőrök jelzik a készülődést. Érkezésünkkor még csak egy nagyobbacska házibuli közönsége toporog itt, és - mintha tényleg házibuliban volnánk - a német és osztrák vendégtüntetőkön kívül jóformán mindenki ismer mindenkit, a többség lelkesen készülődik vonulni, csak páran húzódnak az árnyékba, a rendőrök mellé. Borzasztó hosszan tart a gyülekezés, a beszédek előtt a szervezők egyike azt javasolja, hogy a szolidáris heteroszexuálisok, akik szintén nagy számban érkeztek, emeljék fel a kezüket, és a derűs közönség ezt az ízléstelen marhaságot is kedvesen fogadja. Stuart Milk, Harvey Milk amerikai politikus, melegjogi aktivista unokaöccse, a Harvey Milk Alapítvány elnöke beszél először bátorságról, elszánásról, a kihívásokról, melyekkel szembe kell néznünk, és a jogegyenlőségért vívott, előbb-utóbb diadalra vezető küzdelemről. Öntudatossága, önbizalma annyira imponálóan idegen a magyar fülnek, hogy a kliséhalmaz ellenére is megérdemeltnek érezzük sikerét. Beszédének legerősebb részében a tolerancia elégtelenségéről beszél, nem megtűrni kell az eltérő nemi identitásokat, hanem közösen örülnünk a sokszínűségnek. Szól még az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa június 17-i határozatáról, mely a melegek és leszbikusok diszkriminációját vizsgáló nemzetközi munkacsoport felállításáról rendelkezik. Nicolas Berger, akárcsak Milk előtte, bírálja az "alaptörvényt", amiért szentesíti a melegek diszkriminációját, mikor a házasságot férfi és nő kapcsolataként definiálja. Stágel Bence, a KDNP ifjúsági szervezetének elnöke ezzel kapcsolatban arról a veszélyről kívánta a nap folyamán tájékoztatni a közvéleményt, hogy a jogi emancipációért folytatott küzdelem eredményeként még a végén a macskáját vagy a cégét is feleségül veheti valaki. Az, hogy a keresztény és demokrata ifjú nem érzékeli a különbséget egy ember, egy macska és egy cég között, szemléletesen demonstrálja, hogy a kisebbik kormánypárt bármikor, álmából felkeltve is képes ugyanolyan korlátolt és aljas lenni, mint a Jobbik, és ráadásul kétszer olyan szemforgató. A beszédek után komótosan nekiindulunk az Andrássy útnak, meg-megállva ballagunk az Oktogon felé, az ezres létszámot inkább alulról közelítő tömegtől rossz néven is veszik a nemi erkölcs habzó szájjal buzizó-zsidózó őrállói, hogy ennyit várat magára, egy részük a rendőrök dobálásával vigasztalja magát, mint a hírekben később olvassuk, nekünk marad a napfény és az I will survive. A Terror Házánál fordulunk le az Aradi utcára, a Jókai térről kanyarodunk vissza, kikerülve az ellentüntetőket, így csak a Jókai téren látunk némi dulakodást a menetet kísérő biztonsági emberek és a legelszántabb buzizók kis csoportja közt, de érdekesebbek voltak a menetet már a Csengery utcától figyelő helyi nyugdíjasok, akik az erkélyeikről leintegettek nekünk. A buzivadász különítmény Oktogonnál létesített harcálláspontjait elhagyva már kizárólag az erkélyeken bulizó tinilányok és asszonyok kötötték le a tömeg figyelmét és arattak megérdemelt tapsokat, az Andrássyn és a Bajcsyn visszafelé sétálva pedig szinte fiesztahangulat uralkodott. Úgy tűnt, hogy ebben a jó okkal örökké rosszkedvű városban mégsem egyeduralkodó a ressentiment. Aztán újra találkoztunk a közszemérem önfelkent bajnokainak pár tucat főre zsugorodott kemény magjával (köztük, mint a hírekből értesülhetünk később, Kiss Róbert exgárdakapitánnyal), akik ezúttal is a szokásos, jól begyakorolt, zsidózással fűszerezett mocskos buzizással járulnak hozzá a hangulat emeléséhez, és akiknek túlkiabálását Göncz Kinga MSZP-s EP-képviselő a jogegyenlőségért folyó harc első szép sikerének nevezi. Beszél továbbá Sophie in't Veld, az Európai Unió LMBT Intergroupjának egyik alelnöke és mások, szimpatikus, univerzalista, jogvédő közhelyeket. A rendezvényt végtelenített, élő stáblista zárja, minden fontosabb szervezőt bemutatnak, miközben a résztvevők szállingóznak vissza rendőri utasításra a Bajcsy felé. Pár tucat ember marad csak a legvégéig, valamint a kordonon túl töretlen hévvel buzizó, csalódott moralisták. Fél perc múlva már nem is hallani őket. Béke, nyugalom, kora este.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.