Egy szuper hír: négy hétvégére lezárják a Szabadság hidat, már ma indulhat az autómentes buli

  • narancs.hu
  • 2018. július 14.

Lokál

Tavaly elég nagy sikere volt.

Elsőként ma és vasárnap, majd további három egymást követő nyári hétvégén lezárják a járművek elől a Szabadság hidat, amelyet kizárólag az arra sétálók használhatnak – írja az MTI.

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) korábbi tájékoztatása szerint a hidat

  • július 14–15-én,
  • 21–22-én,
  • 28–29-én és
  • augusztus 4–5-én zárják le.

Ebben az időszakban a 47-es, a 48-as és a 49-es villamos nem jár, a Fehérvári úton a 61-es villamos meghosszabbított útvonalon, a Móricz Zsigmond körtér helyett a Városház térig közlekedik. A 49-es villamos Bartók Béla úti, kimaradó szakaszának pótlására az 56A járat meghosszabbított útvonalon, a Móricz Zsigmond körtér helyett Kelenföld vasútállomásig jár.

Jelezték azt is, hogy Hűvösvölgy és a Széll Kálmán tér között pótlóbusz közlekedik, az 56A és a 61-es villamos Dél-Buda felől a Széll Kálmán térig visz utasokat. Pesten emellett a Fővám térig közlekedő 72-es trolibusszal, Pest és Buda között a 4-es metróval, illetve a 7-es és a 133E buszjárattal lehet utazni.

A lezárás ideje alatt – mind a négy hétvégén, szombaton 0 órától vasárnap 24 óráig – a Fővám téri közlekedési jelzőlámpa sárga villogó üzemmódban működik, a Kálvin tér felől érkezők a híd előtt tudnak majd visszafordulni, illetve továbbhaladhatnak a Belgrád rakpart–Havas utca útvonalon is

A hidat először tavaly nyilvánították gyalogoshíddá néhány hétvégére, akkor videóriportot is készítettük a bulitól hangos hídon:

Ezen a hétvégén csak a gyalogosoké a Szabadság híd

Lazuljon Ön is a Duna felett! A tavalyi spontán hídfoglalás sikerén felbuzdulva idén hivatalosan is gyalogoshíddá nyilvánították a Szabadság hidat néhány nyári hétvégére. Most van az első alkalom, a folytatás jövő héten, utána viszont csak augusztus 5–6-án és augusztus 12–13-án zárják le az átkelőt az autósok elől.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.