Néhány éve alig volt ember, aki azt javasolta volna, hogy augusztus 20. után bárki is a Balatonhoz menjen. Az őszi–téli Balaton leginkább csak a helyieké volt, ezekben a hónapokban maximum az lehetett a program, hogy a vakmerő látogató rámehetett az olykor-olykor befagyott tó jegére, aztán megnézte valamelyik kilátóból a panorámát, majd visszaült az autójába vagy felszállt a vonatra, hogy szépen hazamenjen. Az utóbbi években azonban mintha történt volna valami: egyre több olyan hely nyitott ki, amely nem másfél hónap alatt, a főszezonban szeretné megszedni magát, hanem egész évre tervez, és programokat is kínál a szezonon kívül. Az évente úgy hússzor megtett, Balatonvilágostól Bélatelepig tartó úton ma már könnyen eszembe jut fél tucat olyan hely, ahol jó ételeket adnak viszonylag olcsón, és nem húzzák le a rolót, amint lemegy az augusztus 20-i tűzijáték (az izgalmas balatoni helyekről és programokról a májusi Balaton-mellékletünkben írtunk részletesen). Pedig a déli part mindig is csak kullogott az északi mögött, ha a gasztronómiában kellett versenyezni.
| ||
Persze, a Balaton továbbra is nyári attrakció: a főszezon például nemrég indult. De ha a néhány éve szerveződött Balatoni Kör tagjain múlna, akkor valószínűleg nem beszélnénk semmilyen főszezonról. A 2014-ben, alulról szerveződő egyesület azért dolgozik, hogy felejtsük végre el a szezonozós felosztást, és legyen a Balaton ősszel, télen és tavasszal ugyanolyan vonzó, mint nyáron. Ehhez persze változtatni kell. Egy múlt hét végén tartott eseményen nagy vonalakban ki is derült, hogy hogyan valósítanák meg mindezt a kör tagjai, akik között vannak borászok, vendéglősök, és a közös bennük, hogy mindannyian a tó mellett élnek. A kör tagjai azt mondják, a Balatonról kialakult képet kell átalakítani, az egyesület vezetője, Laposa Bence tavaly például arról beszélt, hogy ehhez többek között az is kell, hogy „egyetlen forint állami pénz se mehessen olyan reklámkampányra, amely a »beachhangulatot« sugallja”, hanem inkább kezdjünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne egész éves régióként gondolni a Balatonra.
A múlt pénteken tartott balatonlellei eseményen a nagymama-vitorlázás (=olyan lassan megy a hajó, hogy kortól függetlenül bárkit ki lehet vinni a vízre, nem lesz semmi gond) és az elektromos kisbuszoztatás között kiderült, hogy a kör alelnöke, Tóth Balázs vezetésével a lellei és a boglári vállalkozók az érintett önkormányzatok bevonásával elkezdtek azon dolgozni, hogy idén megjelenhessen egy őszi–téli programfüzet, amely felhívhatja a potenciális látogatók figyelmét a szeptembertől induló eseményekre. Ez elsőre talán nem hangzik izgalmasnak, ugyanakkor mutatja, hogy idén összeállt két település meg egy sor helyi ember, hogy vonzóvá tegyék a nyári hónapok utáni Balatont is. A füzetkében szereplő programok nekem egyelőre kissé egysíkúnak tűnnek, a legtöbbje gasztrofesztivál, de a következő években valószínűleg színesebb lesz a kínálat, és talán több település is beszáll a kezdeményezésbe, hogy együtt dolgozva szervezzenek őszi–téli programokat.
Tóth Balázs szerint az egyik cél az, hogy a látogatók elkezdjék keresni a jó balatoni éttermeket, büféket, pincéket. Ebben egy frissen elkészült gasztrotérképpel szeretnék őket segíteni, amelyen a balatoni vendéglátás minőségi helyeit mutatják be, és az egyik bekerülési feltétel az volt, hogy a hely ne csupán a nyári hónapokban legyen nyitva.
| ||
Tóth egyébként azt mondja, hogy ha még többen elmozdulnának az egész éves nyitvatartás irányába, a munkaerőhiány sem volna annyira égető probléma. Mert aki nemcsak a nyári hónapokban, hanem mondjuk decemberben is tud munkát adni az alkalmazottjának, annak nem kell azon bosszankodnia, hogy június végén nem talál pincért. A Balatoni Kör tagja optimista, szerinte ugyanis az elmúlt években jó irányba indult el a régió: bár ő is lát még cifra dolgokat, egyre kevésbé a retró hangulatot árasztó strandbüfék a meghatározók. Amikor megkérdezem, hogy hány olyan balatoni hely van, amit jó szívvel ajánlani tud, pontos számot nem mond, de azt megjegyzi, hogy már több száz. Ezek persze nem feltétlenül új hullámos éttermek vagy strandbüfék, van köztük olyan kiskocsma is, amely kívülről a legkevésbé sem hívogató, bent viszont az ország egyik legjobb pálinkáját adják. Tóth szerint ráadásul ma már egyértelműen kijelenthető, hogy ha van is valaki, aki még mirelitből dolgozó strandbüfét nyit, előbb-utóbb biztosan azzal szembesül, hogy nem jön a bevétel, mert már kevés embert vonz egy ilyen hely.
A Balatoni Kör alelnöke szerint továbbra is rengeteg a kihívás, jó lenne például, ha a Balaton-parti települések jobban kooperálnának egymással, nem szerveznének ugyanarra az időpontra programokat, ezzel is előmozdítva, hogy a látogatók felfedezzenek más városokat és falvakat. Tóth azonban azt mondja, a csodát nem az önkormányzatoktól kell várni: szerinte ugyan nekik is van szerepük, de azt, hogy a Balaton valóban menő hely legyen hónaptól függetlenül, elsősorban az itt élő vállalkozók és a helyiek tudják elérni.
