Masszázsfélékbõl dömping van, még számba venni is csak a teljesség igénye nélkül lehet. A legkülönfélébb csoportosításuk ismert: megkülönböztetnek nyugati és keleti (indiai, kínai, japán, polinéz stb.) terápiákat; szabadidõ- és egészségmegõrzõ masszázsokat vagy az alkalmazott módszerek szerint mechanikus, reflexzóna-, energetikai és egy-egy testtájat érintõ speciális masszázsokat. Noha az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ maszszõr, valamint a természetgyógyász végzettségû alternatív mozgás- és masszázsterapeuta által alkalmazható kezeléseket a Népjóléti Minisztérium (NM) rendeletekben nevesítette, jóval több, különféle fantázianéven futó maszszázstípus létezik. Vagyis egyetlen felsorolás vagy csoportosítás sem fedi le a teljes kínálatot. (A masszázsokat veszi számba Hogy mik vannak! címû keretes írásunk.)
Kezdjük a gyógyfürdõknél,
ahová a pestiek tömegével járnak. A társadalombiztosító évi 15 alkalmat térít: aki a körzeti orvoson és az ortopéd szakrendelésen átküzdi magát, hozzájuthat a minimáláras (korábban ingyenes) fürdõjegyekhez.
A Széchenyi fürdõben, az emeleti "massage & solarium"-ban 2200 forintért ugyanúgy negyedórát kapok, mint az épület túloldalán a "jegyesek" háromszázért. A fiatal masszõz felteszi a szakma általános protokolljához tartozó kérdéseket: volt-e mûtétem, van-e valamilyen betegségem, nincs-e gond a szívemmel? Rövid egyezkedést követõen már csak a hátamra koncentrál. "Hogy beleférjünk" - fûzi hozzá az idõre utalva. Miközben ujjait törékeny alkatához képest meglehetõs erõvel a nyakamba vájja, majd a gerincem mentén végighasítja kórházszagú krémmel alapozott hátam, a fehérre csempézett masszázsfülkében megáll az idõ. Nem az asztalra szegezõ gyúró, simító és dörzsölõ mozdulatok okozzák, hanem a Széchenyi fürdõ török, századfordulós, szocialista és élményfürdõ-léptékben evilági eklektikája szûnik meg. Marad a 80-as évek megkövült unalma. A jól választott zene állítólag a masszázsterápia része: a Sláger Rádió végtelenített zenés blokkjában a Ma-ma-ma Mariát és a Wild boyst hallgathatjuk. Noha a masszázs nem hatol a lélekig, az izmoknak kétségtelenül jólesik. 20 perc múlva már a medencében ücsörgök egy bennfentes úr társaságában, aki arról gyõzköd, hogyan írassak ki magamnak más nevére is fürdõjegyet, és hogy mennyit kell adni a fürdõorvosnak a Gellértben, Bükfürdõn és Hajdúszoboszlón (ötszáz és kétezer között).
Az alternatív terápiák
közül három energetikai masszázst nézek ki: az indiai eredetû thai, a kínai-japán yumeiho és a polinéz ma-uri masszázst.
A thai a közhiedelemtõl eltérõen ruhás masszázs, és nem csak azért, mert Bence, a Thaiföldön végzett masszõr és jógatanár (civilben pszichológus) avat be. A laza öltözéket persze otthon hagyom, így egy kölcsönhalászgatyában terülök el a laticelen, a kétórás kezelés során a talpamtól a fejem búbjáig megdolgoznak. A thai masszázs azt a felismerést sulykolja belém, hogy tagjaim sokkal rozzantabb állapotban vannak, mint ahogy vártam. "Merev a boka - mondja a masszõr. - A teljes bal oldal. A csípõ is." Bence kétféle technikát variál: bizonyos pontokon megsokszorozott erõvel nyomkod, illetve nyújt - a gerincet és a végtagokat kézzel-lábbal feszíti, húzza-vonja. Minden egyes szakítópróbánál biztat, hogy egyre rugalmasabb vagyok, lélegezzek, és hogy most fújjam ki, különben "rossz lesz". Miközben lassan betör, mint egy bronz lovas szobrot, minden elismerésem az övé: emelget, felhúz, hátára vesz, és még csak nem is piheg. Jólesik az új gumigerinc, de nincs beavatásélmény. A masszázs spirituális hátterérõl csak címszavakban értesülök. E szerint a thai masszázs a testben futó tíz energiavonal (prána nadi) kezelésén alapszik. A masszõr az energiapontokon halad végig, nyomással töri át a blokkokat, melyek a prána (éltetõ energia) szabad áramlását akadályozzák. Mivel akupresszúra keveredik a jógagyakorlatokkal, a terápiát thai jógamasszázsnak is szokták nevezni. Gyógyító hatása néhány területen (székrekedés, vállmerevedés, szívinfarktus, illetve agyvérzés utáni rehabilitáció) vetekszik a konvencionális módszerekkel. Bence szerint havonta legalább egyszer nem árt megismételni. 7500 forintért két órát.
Ha a thai a "sós kútba tesznek", akkor az ember a yumeihóval a kerék alatt végzi. Andrea szerint a páciens "testtudatának" az használ leginkább, ha a kezelés nem ismer kíméletet. Így pillanatokon belül annak a macsógalerinek a helyében találom magam, melyet valamelyik B-filmben a gyönyörû fõhõsnõ tanít móresre. Mielõtt összetörne, újabb testi hibákra kell ráébrednem, kiderül ugyanis, hogy a bal lábam rövidebb. Ami szerinte normális, mivel "a többség szintén aszimmetrikus".
A yumeiho a merevségeket oldja és az egyensúlyt próbálja helyreállítani. Én elég béna alanynak tûnök: Andrea hiába szól, hogy lazítsam el ezt vagy azt, igyekezetem nem kielégítõ. A masszõz izmokat is dögönyöz, nem úgy, mint Bence, néhány ismerõs akupresszúrás fogást vélek felfedezni. Olykor teljes testsúlyával rám nehezedve gyúr, majd kinyújt. Hang bennakad, kiropog-tat a lábbujjtól a csigolyákon át a nyakig. Felpattanok, amint egy óra múlva kész vagyunk: ezt sem szabad, rosszallóan néz. "Tanuljak meg már végre lazulni." Háromezer-ötszázért eutanázia és újjászületés: nincs hátfájás, van hátam.
Ha a thai és a yumeiho segít ráeszmélni arra, hogy az emberi test milyen nyomorult (legalábbis megnyomorított) kaloda, a ma-uri lerázza a láncokat, súlytalanná tesz, lebegtet. Nem is masszázs ez, hanem beavatási szertartás. Réka sámán, szárihoz hasonló színes ruhában és a kõpadló miatt vastag sízokniban, a polinéz zene könynyed ritmusára éteri táncba kezd. A tudósítás ezen a ponton veszti el teljesen a realitásérzékét: a szem akaratlanul lezárul, a légcserét a masszõz mély ki- és belégzésére bízom, ébren álmodom, színes, boldog világok váltják egymást, mint egy olimpiai megnyitón. Azt még valahonnan sejteni lehet, hogy a masszõz alkarral dolgozik, de érintése olyan, mintha hullámok csapnának össze, fák gyökerei, polip karjai simogatnák a fedetlen bõrt. Ami a finom érintésre nem kigyúl, hanem a tengerhabokban megfolyik. Valami nagyon szépet tessék elképzelni, örömöt szenvedély nélkül. Apró törés, hogy közben hasról hátra kell fordulni: sámán kimegy, törülközõigazítás az intim részeken. Az elröppenõ másfél óra (5500 forintért) a partra vet, de akkor már jó dolgomban. Mint megtudtam, a reakció minden embernél más: volt olyan, aki sírógörccsel és roszszulléttel reagált.
Noha az alternatív terápiát mûvelõ masszõrök már évek óta a jogszabályi kereteknek megfelelõen dolgoznak, a társadalombiztosító egyelõre nem vesz tudomást róluk.
Az orvos nem írhat ki
ma-urit vagy yumeihót, akármennyire elismert is a gyógyító hatása, így a kötelezõ egészségbiztosítás sem térít. A legtöbb önkéntes egészségpénztár (függetlenül attól, hogy biztosítóhoz, szakterülethez vagy nagyvállalathoz kötõdik) viszont már kapcsolt. Szerzõdésben állnak terrmészetgyógyász- és wellnessközpon-tokkal, a tagok (dolgozók) más szolgáltatások mellett ezeket a masszázsokat is igénybe vehetik (Nem véletlen: a dolgozók után fizetett kiegészítõ biztosításért a munkáltatónak adókedvezmény jár.) A finanszírozás azonban csak egy része a problémának: a kóresetek felõl közelítve sem egyértelmû, hogy ki milyen körben, milyen jellegû fogásokat alkalmazhat. Így például bizonyos nyirokrendszeri megbetegedéseknél kérdéses, ki alkalmazzon masszázsterápiát: a fürdõs, a sport- vagy fizioterápiás szakértõként a gyógymasszõr, netán csak a diplomás szakorvosnak és a gyógytornásznak szabad? Arról is konzílium döntsön, hogy akupresszúráról vagy masszázsterápiáról van szó, ha valaki nyomási pontokon erõt fejt ki? Andrea vállal sérves betegeket is. Jól teszi? A természetgyógyászatról szóló NM-rendelet (11/1997.) a gyógyítótevékenységek kompetenciahatárának tiszteletben tartását követeli meg, de ezt a gyakorlatban sok esetben lehetetlen megvalósítani. A maszszõr más praktikus szempontok miatt is változtathat a "kõbe vésett" módszereken. Gábor svéd és tibeti gyógymasszázst tanult. Az utóbbi autentikus formában négy óráig tart: európai ember számára eladhatatlan. Gábor 4500 forintot kér egy alkalomra: ahogy sokan, õ is kialakított magának egy 50-55 perces programot a két masszázs legjobb fogásainak ötvözetébõl. Míg a tibeti masszázs "ruhás", az övé "olajos". A tibetiben sok a hüvelykujj-technika, de ha nem tenyérgyökkel és nyújtott karral dolgozna, egy hónap után biztosan kipurcanna a keze és a dereka. Emiatt nem is a földön gyúr, hanem masszázsasztalon.
Noha vannak gyorstalpaló tanfolyamok, ahhoz, hogy valaki pénzért masszírozzon, elõbb a családot és az ismerõsöket is többször végig kell dögönyöznie. Az alap- és szakirányú tanfolyamok abszolválása egy-másfél év, és 150-200 ezer forintba kerül. Vízvári Lászlótól, az Egészségügyi Szakképzõ és Továbbképzõ Intézet - a hivatalos természetgyógyász-vizsgahely - fõigazgatójától származó információnk szerint eddig 389 alternatív mozgás- és masszázsterapeuta kapott idehaza diplomát. A természetgyógyász-praxisokat az ÁNTSZ tartja számon, de mivel a masszõr fõként a fitnesz-, wellness- és mindenféle, szép angolságú helyen áll alkalmazásban, illetve alvállalkozik, a profi mesterek számáról nincs pontos adat. A konjunktúra miatt masszázst oktatni jelenleg legalább akkora biznisz, mint "gyúrni".
Bence kettõ, Réka három páciensnél nem vállal többet egy nap. Gábor szerint legfeljebb 5-6 órát lehet kényelmesen masszírozni. Korosztály és nemek szerint is vegyes a kép, de nemzetközi összehasonlításban a magyarok, különösen a férfiak mintha szégyenlõsebbek lennének nyugat-európai társaiknál. A masszõzök ennek ellenére arra panaszkodnak, hogy sok férfi kérdez rá, nem mehetnének-e a masszázs után tovább. Gábor tapasztalatai szerint a legjobb kuncsaftok a külföldi (fõleg orosz, ukrán) kurvák, akik "olyan tip-top nõk, hogy ihaj. Minden szempontból adnak magukra, de aztán tudnak is szolgáltatni."
Bogár Zsolt
Hogy mik vannak!
A masszõri szakképesítésrõl szóló rendeletben (35/1996.) a fürdõs, a gyógy- és a sportmasszõri vizsga követelményei között találjuk a hidro- és balneoterápiai kezelések társaságában a svéd, a frissítõ-, a gyógy- és a sportmasszázst, melyek egyaránt az izmokat, a "fizikai testet" veszik gondozásba (mechanikus masszázsok). Kimarad például a fogyasztómasszázs vagy a cellulit- (narancsbõr)masszázs. A természetgyógyászatról szóló NM-rendelet (11/1997.) viszont fõleg olyan terápiákat emel be, melyek az energiapályák mûködésére hatnak (energetikai masszázsok). A gyakorlati vizsga követelményei között négy masszázstípust sorol fel (thai, yumeiho, shiatsu, do-in önmasszázs), az elméleti vizsgánál viszont vagy egy tucatot, köztük reflexzónamasszázsokat is (pl. kötõszöveti, szegment- és nyirokmasszázs). Nem említi a polinéz ma-urit és a lomi-lomit, az indiai ajurvédikus masszázst és az orosz-tibeti mézmasszázst, viszont benne van a nemes köves masszázs (hot stone) és a reflexológia (talpmasszázs). Jogszabályban nem találni utalást az elterjedt üzleti (pl. gyors, széken ülõ/irodai masszázs) és a fantáziadús szabadidõmasszázsokra, beleértve az erotikus, illetve a szexmasszázst. Más néven az említettekhez hasonló masszázstípusok persze vannak: az elnevezést olykor marketingszempontok vezénylik.
