A vízi rendőrök csak látszatra élnek lazább életet, a szolgálat itt is éppolyan lassan telik, mint a parton.
A Kopaszi-gát bejáratánál, az Arago-birodalom legújabb szerzeményének (lásd: Láb az ajtórésben, Magyar Narancs, 2004. május 13.) határán az idős portás elárvult kaput védelmez, a kerítést rég szanálták körülötte. A kerthelyiségeket beszántották, közel-távol csak a dunai vízi rendészet fővárosi őrsparancsnokságának épülete áll. A jóképű vidéki téeszirodát idéző faház előtt viharvert házőrző bóklászik, a folyosón cirill betűs folyamtérkép lóg a falon. A Csepel és a Római-part között szolgálatot teljesítő két fiatal járőr motorcsónakjáról tíz éve még floridai nyugdíjasok pecázhattak.
A tengerentúli használthajó-importból származó robusztus masinán ma is ott a horgászbottartó, az élőhal-tárolásra szolgáló üreg, a hajó orrában kialakított fekhelyeken fél tucat megfáradt orvhalász is elfér, a ladik magas oldalperemén egy lazacot könnyedén, egy százkilós fuldoklót viszont csak bajosan lehet beemelni. A vízirendőrség a kilencvenes évek első felében hajthatta végre első és utolsó nagyobb arányú technikai fejlesztését, a közúti összehasonlítással élve főképp Suzukikból álló géppark azóta csak amortizálódik. A kabinban kijelzőn követhetjük, mit visz a víz alattunk, ha hinni lehet a műszernek, az összes hal a ráckevei horgászverseny felé igyekszik. Előttünk egy fedélzeti navigációs rendszer ajándékba kapott tesztdarabja tapad a szélvédőre, amely azonban bekapcsolt állapotában ellehetetleníti az URH-t. Amikor elválunk a stégtől, mindezt elfelejtjük, mert a "Bay-liner" előbb felágaskodik, majd olyan elánnal lódul meg, hogy a majrévasat markolva is csaknem a haltartóban kötünk ki. "Kevesen tudnának meglépni előlünk, azokat pedig bekerítjük, a vízen nem lehet csak úgy elfüstölni."
"Smoke on the water" - dúdolja a rádióval a járőr, ahogy rak-parti autókat, sirályokat előzve vágtatunk északnak. A szezon közepén is
üres a Duna,
motoros, evezős, horgász, rakparti nyaraló alig mutatkozik. A víz sokkal kellemesebb szolgálati hely, mint az olvadt aszfalt, de a rekrutáció a rendőrségen belül sehol sem egyszerű. "Általában csak olyanok jönnek, akik kötődnek a vízhez" - mondja Fekete Tamás őrsparancsnok. A járőrpáros egyik tagja a dunai flottillától igazolt át, a másik a szabolcsi Tisza-partról evezett fővárosi vizekre. A gyalog rendőriskola mellett hajóvezetői tanfolyamon és házi továbbképzésen részt vevő újoncok három-öt év alatt válnak "éretté", a hosszú tanulóidő miatt a fluktuáció alacsonyabb, mint a szárazföldön. Ráadásul a vízen járőrözni kevésbé idegtépő. A gumibotok egy fekete aktatáskában pihennek, fegyverhasználat húsz éve nem fordult elő, a hatóság elleni erőszak címén az utóbbi években egyedül azt a hattyút lehetett volna lecsukni, amelyik az Újpesti-öbölben dühödten rontott neki a motorcsónak műanyag testének.
Bár a ráckevei és a szentendrei ág kivételével a Dunán nincs sebességkorlátozás, a munka javát a közlekedésrendészeti feladatok jelentik. 'sztől tavaszig a nagy hajók, uszályok, szezonban a vasárnapi hajósok adnak több elfoglaltságot. Az utóbbiak alig ismerik a szabályokat, nagyvonalúan értelmezik a vízi KRESZ-t, emellett a kötelező felszerelés hiánya, lejárt műszaki vagy jogosítvány, néha ittas vezetés szokott előfordulni - baleset szerencsére sokkal ritkábban. A kilencvenes évek elején a vízi utakon is megtörtént a motorizációs robbanás, a motorcsónakokat az új elit csekély hozzáértéssel, ám nem kevés arroganciával vitte ki a folyóra, aminek meg is volt az eredménye. Azóta némileg fejlődött a morál, és az engesztelhetetlen ellenfelek (motorcsónakosok- evezősök, nagy hajók-kis hajók) közötti feszültség is kezelhető szintre állt be. "Idén még a szezon elején szétcsaptunk köztük, a legtöbben rendesen viselkednek" - mondja a járőr, ám nem sokkal később egy Dunakanyarba igyekvő
családot kapcsolunk le,
amely motorosával az Árpád hídnál szemből vette az egyirányú utcát, vagyis nem a kijelölt hídlábak között kelt át. Az új jogszabályok értelmében a közeg nem engedheti egy figyelmeztetés után futni őket, feljelentést kell tennie. A bírság mértékéről (amely legfeljebb húszezer forint) a helyszínen bemondásra felvett foglalkoztatási, szociális és jövedelmi adatok függvényében döntenek, a családfő némi habozás után a négy kiskorú mellé bruttó 130 ezer forintot vall be. Az igazoltatásokon lopott bárkák nem szoktak fennakadni, mert a rendőrök csak levélben tudnak rákapcsolódni a Hajózási Felügyelet adatbázisára. "A tolvajok egyébként nem a milliós jachtokra vadásznak, ezeket macerás elhozni és elsózni, főleg a fémtestű horgászladikokat juttatják el a MÉH-be, vagy a kisebb hajókat szabadítják meg a motorjuktól."
A Margit-szigetnél a forróság pár embert kicsalogatott a partra: a Palatinusból távozó vizet a hajléktalanok kövekből épített medencébe terelik, távolabb fiatal fiúk vetődnének a stégről a barna habokba, de láttunkra eliszkolnak. "Nemrég az utolsó pillanatban tettünk partra egy srácot, már majdnem elvitte a víz." Tavaly a Duna magyarországi szakaszán hetvenegyen vesztek oda, fele fürdőző volt, nagy részük tiltott helyen gázolt a folyóba. "A városban sehol sem szabad fürdeni. Nem azok szoktak megfulladni, akik alig tudnak úszni, hanem a jobbak, akik beljebb merészkednek, de a sodrástól vagy a rendellenes vízmozgásoktól pánikba esnek. Tele hassal, bepiálva, felhevülve is nekimennek a víznek, minden előfordulhat." Most akárhol lassítunk, csupa józan hűsölőbe botlunk, a hajógyári sziget északi spiccén bokáig, térdig, a legbátrabbak szügyig állnak a sodrásban. "Ha valaki bajba kerül, kimentjük, de ez nem Baywatch, nem ugrálunk össze-vissza, inkább kihorgásszuk a fuldoklót."
Linder Bálint
