És a kérdések sorának nincs vége: vajon a tér átépítésének terve milyen szélesen értelmezi a rehabilitáció fogalmát? Számol-e azzal, hogy a naponta 200 ezres forgalomnak helyet adó térnek nem csak a külleme elfogadhatatlan, és azzal, hogy a 21. századi Budapesten az alig 30 méter széles Rákóczi út meddig szolgálhat még a várost kelet–nyugati irányban átszelő, négysávos autópályaként?
A tér egyik meghatározó elemét, a Corvin Áruházat német tőkéből építették 1926-ban. A helyválasztás tökéletes – félúton a Nyugati és a Keleti pályaudvar között –, így forgalma garantált volt. Díszes neoklasszicista palotahomlokzata mögött többszintes, üvegtetős csarnokrész nyílt, a tulajdonos jó érzékkel igazította át a századforduló nagyáruházi programját a következő korszak igényeire. A Corvin mai értelemben vett pláza volt, nagyvonalúan kialakított „város a városban”, vendéglővel, menetjegyirodával, gyorsfényképészettel, divatbemutatókkal és kiállításokkal. Nem véletlen, hogy az épület előtti kereszteződésben jelent meg az első budapesti „villanyrendőr”, illetve 1931-ben az áruházban építették be az ország első mozgólépcsőjét.
A háborút és az államosítást átvészelte, de 1956-ban súlyosan megsérült. A költséges helyreállítás helyett 1966-ban alumíniumpanelekkel burkolták le a Blaha Lujza tér felé néző homlokzatát. Kissé meghökkentő módon az ezzel egy időben átadott tér alatti aluljáró falait válogatott márvány- és gránitburkolat díszítette. A rendszerváltás nyomában érkező plázaépítkezések háttérbe szorították a Corvint. 2005-től néhány évig használtruha-központként vegetált, majd kínai és egyéb boltok zsúfolódtak ide.
A rettentő állapotban lévő negyedik emeleten 2012-ben a hajdani házfoglalások mintájára civilek rendezkedtek be, és a tulajdonossal való megállapodás nyomán létrejött egy egyedülálló kezdeményezés, a Müszi, azaz Művelődési Szint, ahol közel 150 bérlő hozott létre városi örömszigetet. Műtermek, civil és művészeti programok, kávézók, éttermek, kutyák és pingpongasztal, szabadegyetem és közösségi iroda működött itt egészen 2017-ig, amikor mindenkit egyszerre kipateroltak. (Idén tavaszszal az Izabella utcában, egy új közösségi helyen nyílt meg újra.) Az áruház legfelső szintjeire 2007-ben költözött be a budapesti fiatalok egyik kedvelt szórakozóhelye, az underground koncertélet egyik fontos színhelyeként számontartott Corvin Club, a tetőteraszon tavasztól őszig működik a klubhoz kapcsolódó szabadtéri romkocsma, a Corvintető, ahová felmászni önmagában is retróélmény, de onnan fentről nézni Budapestet maga volt az időutazás.
Milyen új élet?
A Müszi tavalyi kilakoltatása és a mostani homlokzatátalakítás mögött nagyobb tulajdonosi koncepció körvonalazódik, ami jól láthatóan kapcsolódik a Tarlós István főpolgármester által tavaly júliusban bejelentett térfelújításhoz. A jelenségek mögött tehát van rendszer, ha nem is olyan, amilyenre szükség volna. A műemléki védettség alatt álló Corvin homlokzati rekonstrukciójára a kerület kötelezte a tulajdonost, 300 millió forinttal segítve a megújítást, plusz 22 milliós ráfordítással vállalta az elaggott alumíniummaszk elbontását. A többi a tulajdonosra marad. Kérdés, hogy a visszanyert palotahomlokzat mögött milyen új élet fakadhat, milyen funkcióváltás következik. De tény, hogy az új külső legalább vállalható lesz. Reiss Zoltán 1926-os épülete nem különösebben invenciózus, de nagyvonalú és arányos. Homlokzata optikai trükkel szelídíti a négy szintet a környezethez: a tagolás két-két szintet fog át, így a földszint és az első emelet együtt jelenik meg a Palladio-féle félkörívek alatt, vízszintes vakolatsávozású lábazatokkal, az oszlopközökben reneszánsz ihletésű, baluszteres erkélyekkel, a felső két szintet óriási, osztott üvegablaksor fogja egybe. Legfelül, a szélesen kinyúló koronázópárkány fölött, a homlokzat síkjától kissé beljebb húzódva, kecses korlát övezi a tetőteraszt. Műemléki felújítása után nagy valószínűséggel a Corvin látványosabb lesz, mint a mellette álló, 2011-ben elkészült Europeum bevásárlóközpont, de a két, egyforma párkánymagasságú és klasszicizáló gesztusaiban is hasonló épülettömeg erősíteni fogja egymást.
A főváros által bejelentett térmegújítás részleteiről nem sokat lehet tudni. Az erre elkülönített 1,8 milliárd forintból elsősorban a „kereskedelmi és közlekedési csomópont” rekonstrukcióját végzik el. Felújítják a gyalogos-aluljárót, megszüntetik az áruházak előtti parkolókat, korszerűsítik a közvilágítást, a tér új burkolatot és némi (500 négyzetméternyi) zöldfelületet kap, valamint felszíni gyalogátkelőket létesítenek. Külön kiemelték egy új szökőkút létrehozását, ami persze jól jön a nyári kánikulában, de arról árulkodik, hogy itt is az fog történni, ami a város egyre több pontján: az alapprobléma eltolása. Az pedig nem a szökőkút hiánya (most is van, olyan, amilyen), hanem a sztrádányi forgalom megszüntetése, a közlekedési kapcsolatok átstrukturálása. Az átfogó rendszerben való gondolkodás, ami nem arra a szakaszra helyezi a hangsúlyt, amire a főváros koncepciója (a Rákóczi út gyalogosforgalma a Kazinczy utcától az Osvát utcáig), hanem az út egészére, illetve kicsit továbbhaladva a Népszínház utca elejére, ahonnan a Kőbánya felé vezető vonalak indulnak.
A Nagykörút sarkán, a lebontott Sajtóház helyén álló Europeum bevásárlóközpontot – és benne egy négycsillagos Marriott szállodát – építtető Ablon Group még 2011-ben felajánlotta a fővárosnak egy kisebb térrekonstrukció tervét, de nem járt sikerrel. Nem volt átgondolt terv, szépészeti megoldásokra korlátozódott, kevés zölddel, hivalkodó burkolattal. Lehet, hogy ami most fog megvalósulni, szebb lesz, kicsit nagyobb útszakaszt érint, és pár négyzetméterrel több növényt telepít; vagy így lesz, vagy nem. A részletes terveket ugyanis sehol sem lehet megnézni. De az így is látszik, hogy nem a tér valódi kérdéseire válaszol, és ezáltal nem több, mint egy lehetőség elpasszolása. Nem rekonstrukció, csak óvatos feljavítás. Nem kezdeményezi a Rákóczi út forgalomcsökkentését, nem helyezi a buszközlekedést az autóforgalom elé. Nem folytatja a Budapest Szíve program részeként kialakított 2012-es BKK-koncepciót, amely a Hegyalja úttól a Keleti pályaudvarig jelentős forgalomcsillapítást eredményezett volna, többek között a Rákóczi úton futó villamossínekkel és az út közepére helyezett, oázisként megjelenő buszsávval.
De mindenekelőtt nem vonja be az érintetteket, a város lakóit. Nem kérdez, hanem dönt. Nem néz sem körbe, sem előre, csak lefelé, a szépen kirakott útburkolatra. Így fog előállni egy gyorsan romló, felületkezeléssel ellátott Blaha Lujza tér, ahol lesz új szökőkút és új térkő, nem lesz lekoszlott parkoló, de kisebb autóforgalom sem. Ahol változatlanul a gyors áthaladás lesz a fő mozgástípus. Vagyis a tér megmarad útnak.
A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
