Úszik a szemétben a Széll Kálmán tér

Valami nem oké az egyenként 150 ezer forintos szemetesekkel, vagy gyakrabban kellene üríteni őket.

A Széll Kálmán tér felújításakor a főváros „olyan európai, modern közösségi teret és közlekedési csomópontot” akart létrehozni, ahol „nemcsak átrohanni, de megpihenni, találkozni is lehet, és jó is”. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy ennek szellemében megpihenek itt. Átlagos hétköznap délelőtt volt, az elszáradt fákon csicseregtek a madarak, pelenkás kiskrapekok rohangáltak a páraeregető szökőkútban, egy szendvicsember billegve téblábolt a betontengeren. Tarlós István szavai visszhangoztak bennem: „nemcsak átrohanni, de megpihenni is lehet, és jó is”. Egy árnyékos pihenőpad keresésére indultam.

 

Fotó: A szerző felvételei

Az 5,3 milliárd forintból felújított teret már két hónapja élvezhetik a budapestiek, a hivatalos átadás bő egy hónapja volt, nyilván azért, hogy legyen idő a gyerekbetegségek kijavítására, és az kétségtelenül tény, hogy mostanában már nem mennek neki légkalapáccsal a burkolatnak az új betonóra tövében.

Egy órát töltöttem el a pihenés helyett fotózással. Arra lehetett számítani, hogy az első hónapokban nem minden megy majd zökkenőmentesen –  csúszik a mozgólépcső átadása, ki kell javítani a csepegtetőrendszert, hogy még mindig nem sikerült beüzemelni a közvécét –, ám a szemét mennyisége mégis mellbe vágott. A zöld felületeken ételmaradékok rohadnak, úsznak a csikkben, és van itt koszos nejlonzacskó, sörösdoboz is dögivel. Amikor leültem az egyik padra, majdnem feldöntöttem egy Eszter márkájú körömlakklemosó flakonját.

Visszaköltöztek a térre az árusok, rikkancsok, térítők, a vállfaárus ott is hagyta ténykedésének nyomait a dizájnpadon.

Néhol megmagyarázhatatlanul, Jackson Pollock-i mintázatot kiadva támad a galambszar. A márványcsobogót a nyomok alapján itatóként használja egy élelmesebb galambtrupp, egy másik társaság meg egy zsír új lámpaoszlopon időzik előszeretettel – óvatosan haladjunk át alatta!

Vannak olyan részek, ahol bokáig ér a szemét. A tér vár felőli felében és az alagút közelében például hiába futtatják a vadszőlőt a látszó betonfelületen, rövidesen nem a levelek fogják eltakarni a szemetet, hanem fordítva.

Ám paradox módon a mocsok általános érzetét épp a fosbarna kukák segítik elő a leginkább. Az megbocsátható, hogy rondák, az már kevésbé, ha kifolyik belőlük a szemétlé. A számukkal egyébként nincs gond, a hivatalos számlák szerint 76-ot helyeztek el ezekből a téren. A baj csak az, hogy vagy nem megfelelő a csikkelnyelő kapacitása, vagy a dohányosok olyanok, hogy nem találnak bele. Ha ez a helyzet, talán oda kéne állítani egy közterületest az első hetekben, bár lehet, hogy ez csak további problémát okozna. Persze maga a kukatest is kicsi: az ötvenliteres kapacitás a tér forgalmasabb részein akkor sem lenne elég, ha ötször gyakrabban jönnének üríteni. És milyen az már, hogy e szemetesekből valami lé folyik szanaszét a járólapon, foltokat hagyva maga után?

Ezek a kukák, azaz „hulladékgyűjtők“ egyébként nem egyedi tervezésű eszközök, kereskedelmi forgalomban az mmcité nevű cég árulja, a BKK közel 150 ezer forintos darabáron szerezte be őket, tehát a 76 kukára több mint 11 millió forintot költött el. Nem vagyunk a téma szakértői, de egy 150 ezer forintos kukától elvárható, hogy ne folyjon ki belőle semmi, gondolnánk, a cég elmondása szerint viszont ezeknek a szemeteseknek nem kell megfogniuk a folyadékot. A megoldás egy behelyzett zacskó lenne, tudtuk meg, a csikkhelyzetet látva pedig önálló csikkgyűjtők kihelyezeését javasolta megkeresünkre az mmcité.

Csak a poén kedvéért idézzük, hogy a dizájndíjas kukáról ezt írják az mmcité honlapján: „alakját tekintve a legvisszafogottabb, szerkezetileg egyszerű és anyaghasználatilag sokrétegű. Az intelligens design példája, mely az egyik legváltozatosabb kínálatát hozza. Henger és téglatest, két alapvető forma központi lábon, és néhány fajta borítás a valóban sokrétű felhasználásra.”

A jellegzetes barna – számunkra rejtély, miért ezt a  szörnyű színt választották – szemetesek ürítését a Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. végzi, árulta el kérdésünkre a BKK. És milyen gyakorisággal? Nos, erre azt a választ kaptuk: „napi rendszerességgel”.

De a tér tisztaságáért többen is felelnek. Az ingatlanok előtti járdaterületért a tulajdonosok, a busz- és villamosmegállókért a BKV Zrt., az útpályát és a tér fővárosi tulajdonú részét a Közterület-fenntartó Zrt. tisztítja, de vannak önkormányzati felületek is.

De mi van a zölddel? Ezért a felújítást kivitelező konzorcium felel még egy évig, utána veszi át tőlük a Főkert. A zöld tető és az egyéb zöld felületek fenntartása az átadást követő egy évben az Index által közzétett táblázatok szerint több mint másfél millió forintba kerül.

A BKK és a kivitelező konzorcium közötti szerződésben a tisztítás gyakorisága nincs meghatározva, a BKK kérdésünkre azt mondta, „szükségszerű tisztán tartást” vár el, és a jelek szerint ezt az elvárást teljesülni látja, mivel elmondásuk szerint a szerződés betartását folyamatosan ellenőrzik.