Mikrofilm

Vénülünk

Paolo Sorrentino tíz évvel ezelőtt már festett olasz nagykutyát, de Giuliano Andreottiról készített „arcképvázlatával” (Il divo – A megfoghatatlan) nem sokra ment. A hétszeres miniszterelnökségben és felsorolhatatlan disznóságban elaggott politikusra úgy tekintett, mint elálló fülű, csetlő-botló burleszkhősre, aki legfeljebb azért félelmetes, mert olyan a tartása, mint Nosferatunak. A film attól vált emlékezetessé, hogy a vén gazembert az akkor 40 éves Toni Servillo játszotta, akit nem is maszkmester, hanem egy karikaturista gondjaira bíztak a forgatás előtt.