A díjszezon minden évben hasonló forgatókönyv szerint zajlik: egy-egy film kampánya nem közvetlenül a jelölés előtt, hanem akár fél-egy évvel hamarabb elkezdődik, jellemzően egy A-kategóriás filmfesztivállal. Ezután pedig tényleg csak a stúdiók végtelen pénztárcája szab gátat a marketingnek: hatalmas plakátok Hollywood-szerte, teljes oldalas hirdetések, díszvetítések, gálavacsorák, Q&A-k és társaik. Van azonban a kampánynak egy kevésbé látványos módja: az ellenfél besározása.
Mire elérkezünk az Oscar-jelöltek kihirdetéséig,
nemcsak az erőviszonyok tisztázódnak, de biztosak lehetünk benne, hogy pár, a nominációban reménykedő jelöltet érintő botrányon is túl vagyunk. Idén is ez a helyzet: a Vulture cikke szerint az Oscar rosszfiúi ebben az évben a Zöld könyv és a Bohém rapszódia.
Az ügyeletes feketebárány szerepe egyes számítások szerint a nevezetes 2006-os Ütközések – Túl a barátságon Oscar-vetélkedés óta kerül kiosztásra. Tavaly a Három óriásplakát Ebbing határában volt a gonosz: sorra nyerte a díjakat, a kritikus hangok szerint viszont túlságosan szelíden bánt Sam Rockwell rasszista zsaru figurájával. Rockwell végül elvitte az Oscart, a film viszont kikapott A víz érintésétől. Két éve a Kaliforniai álomról kezdtek elterjedni olyan vélemények, amelyek szerint Damien Chazelle filmje nemcsak egy oldschool, Oscarért teperő musical, aminek nincs magvas mondanivalója, de egyenesen káros, hiszen abban egy fehér karakter akar oktatni minket a jazzről, az egyetlen fekete figura pedig az anyagiasságot hirdeti a szívbeli zenélés helyett.
| ||
A Bohém rapszódia helyzete annyiban különbözik
a fentiektől, hogy igazából senki nem gondolta róla, hogy Oscar-esélyes lehet. Kivéve a Freddie Mercuryt alakító Rami Malekot, akinek sokan már az első előzetes után odaadták volna az aranyszobrot. A rendező Bryan Singer még forgatás alatt szexuális zaklatási botrányba keveredett, ezért kirúgták, rejtélyes módon mégis megtarthatta titulusát – ezzel pedig a produkcióra is billog került. A Queen-film óriási siker lett külföldön és itthon is, csak épp a kritikusok utálták. Valóban ezer sebből vérzik, legtöbben Mercury szexualitásának ábrázolását és azt kifogásolták, hogy nemcsak hamis, de még sablonos és unalmas is. A rendező Kevin Spacey-hez hasonlóan eltűnt a süllyesztőben, és nem is kísérte el a mozit annak sajtókörútján – viszont amikor a Bohém rapszódia megnyerte a Golden Globe-ot, egy Instagram-posztban ő is magára vette a sikert, ami tovább görgette az utálathengert.
A másik idei rosszfiú,
a Zöld könyv egy igaz történeten alapuló sztori egy rasszista fehér sofőrről (Viggo Mortensen) és egy fekete zongoraművészről (Mahershala Ali), akik a 60-as években az Egyesült Államok déli részén kocsikáznak fellépésről fellépésre, közben pedig barátság szövődik közöttük. A film a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon vett repülőrajtot, majd nemrég szintén megnyerte a Golden Globe-ot. Az egyre népszerűbb vélemény szerint ezzel az a probléma, hogy a Zöld könyv ismét egy olyan mozi, amiben nem elég, hogy fehér férfiak mesélik el, mi a helyzet a rasszizmussal, de mindehhez olyan trópusokat használ, mint a „fehér megmentő” és a „varázslatos néger”. Csak olaj volt a tűzre, amikor a film egyik sajtótájékoztatóján Viggo Mortensen elszólta magát. Mondandója alátámasztásaképp elég szerencsétlen módon úgy fogalmazott: „Ma például senki sem mondja már azt, hogy nigger”. Amerikában a történelmi tapasztalatok után érthető módon mai napig óriási tabu van az N-betűs szavakon, főleg, ami a fehérek beszédét illeti. Mortensen számos alkalommal bocsánatot kért, a Zöld könyvvel kapcsolatos ellenszenv bizonyos körökben mégis egyre nő.
| ||
Nem sokkal ezután napvilágot látott az Ali alakította fekete zongorista egyik hozzátartozójának véleménye a moziról, amiben óriási hazugságnak nevezte azt. Tovább bonyolítja a történetet, hogy a filmet a Mortensen alakította figura fia írta, így sokak szerint a Zöld könyv hűen tükrözi, hogyan működik az amerikai filmipar: ugyanannak a sztorinak a fehér perspektívájából díjazott film készül, míg a fekete nézőpontot az asztal alá söprik. Mindezek után
maguk az Oscar-szavazó szakmabeliek is furcsa, skizofrén állapotban vannak:
szemmel láthatóan tetszik nekik a Zöld könyv és a Bohém rapszódia is, de a közhangulat azt sugallja, hogy nem szabad szeretni ezeket. A pohár sokaknál a Zöld könyv utóbbi két lejárató cikkénél telt be, amelyekben a készítők régi interjúit és tweetjeit ásták elő – nem véletlenül épp azokban a napokban, amikor az Akadémia tagjai leadják szavazataikat a jelöltekre. Az egyik cikk a rendező Peter Farrelly egyik 1998-as interjújából idézett, amiben Farrelly bevallja, hogy egyik kedvelt vicce a péniszét mutogatni a gyanútlan színésznőknek.
A másik a forgatókönyvíró, Nick Vallelonga egy régebbi tweetjét idézi, amiben egyetért Donald Trump azon sokat hangoztatott összeesküvés-elméletével, hogy az amerikai muszlimok ünnepelték 9/11 tragédiáját. Egy MeeToo-ügybe keveredni vagy Trumppal egyetérteni ma felér Hollywoodban egy öngyilkossággal, mégis még mindig sokan támogatják a Zöld könyvet – éppen a túlzásba vitt hergelés ellenére.
Hogy ezek az ellenséges hangulatú cikkek egy lejárató hadjárat részei-e, vagy csak egyre többen adnak hangot nemtetszésüknek, amiért két, fájóan általánosító, és a kritikusok által kevésbé kedvelt film söpri be a díjakat, valószínűleg soha nem derül ki. Az Oscar-jelölteket magyar idő szerint kedd délután hirdetik ki, a gálát pedig február végén rendezik. Biztosak lehetünk benne, hogy a harc élesedésével még több csontváz fog kihullani a szekrényből.
