Film

Amikor lehunyod a szemed

  • Szabó Ádám
  • 2019. január 13.

Mikrofilm

Alvás nélkül állítólag rövidebb ideig húzza az ember, mint étel nélkül – hogy a blőd horrorok hányadik helyen állnak létszükségleteink listáján, azt nem tudni, de nyilván előkelő pozícióban, valahol a francia vígjátékok után. S az utóbbi időben mintha egyre több lenne belőlük.

Pedig az Amikor lehunyod a szemedben ott lakozik egy tisztességes ijesztgetés ígérete. Kate, a kezdő kriminálpszichológus sehogy sem hajlandó elfogadni egyik első ügyének látszólag egyértelmű bizonyítékait: egy asszony álmában megfojtotta férjét. A nő és a szemtanúként számon tartott kislánya is valami démoni lényt emleget gyilkosként, aki rájuk is kivetette hálóját. Az alvási paralízisben szenvedő Kate lassan maga is kezdi megtapasztalni Mara, a gonosz szellem közeledését. A stáblista szerint előbbit az egykori Bond-lány Olga Kurylenko, utóbbit egy ilyen szerepekre szakosodott spanyol színész, Javier Botet alakítja – ennek ellenére nyugodtan ringathatjuk abba a hitbe magunkat, hogy A kör kislánya nőtt fel, növesztett póklábakat, és ugrott át kisegíteni a krónikus ötlethiányban szenvedő alkotókat. Maga a film ugyanis szinte egy az egyben kopizza a videókazettával terjedő rém sztoriját, csak épp a hatásfok csökkent az elmúlt tizenöt évben, ami alatt a VHS-ek a jump scare-eket nélkülöző pszichothrillerekkel együtt kimentek a divatból. Így kapunk egy odaskiccelt, nyakatekert mitológiát arról, hogyan is öl Mara, néhány töketlen tudósba csomagolt okoskodást az alvás tudományáról, mindez pedig húszpercenként ásítóan közhelyes horrorjelenetbe csúcsosodik ki.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.