Martin Scorsese dokumentumfilmet készít Bob Dylan 1975-ös turnéjáról

  • narancs.hu
  • 2019. január 13.

Mikrofilm

Már idén műsorra tűzik.

Oscar-díjas amerikai filmrendező dokumentumfilmet készít Bob Dylan legendás énekes, dalszerző, költő 1975-ös turnéjáról - idézte a Netflix bejelentését a The Guardian.

A Rolling Thunder Revue című koncertkörútról szóló filmben új interjúk is lesznek Dylannel - írta a streamingszolgáltató, mely még idén műsorára tűzi az alkotást.

A Variety.com filmes portál szerint a Rolling Thunder Revue: A Bob Dylan Story kevésbé lesz klasszikus dokumentumfilm, mint Scorsese 2005-ös, szintén Dylanről készült No Direction Home-je, mely az énekes híressé válásáról, New Yorkba költözéséről, majd 1966 júliusában történt motorbalesete utáni időleges visszavonulásáról szólt.

A Rolling Thunder Revue elnevezésű turnén számos neves előadó kötetlen csapata járta be az országot 1975 októbere és 1976 májusa között. A film témájául szolgáló őszi koncerteken - többek között - Joni Mitchell, Joan Baez, Bette Midler, Emmylou Harris és Allen Ginsberg is fellépett Dylan mellett, de feltűnt az énekes édesanyja is. Dylan a turnén gyakran állt színpadra fehérre festett arccal.

A rocktörténet egyik leghíresebb koncertsorozatáról Clinton Heylin zenekritikus 1991-es Dylan-életrajzában azt írta, ezeken a koncerteken volt hallható a legjobb zenék egyike, "amit az énekes élő zenekísérettel valaha előadott". 2002-ben albumot adtak ki a turné felvételeiből.
Scorsese nem az egyetlen, aki Dylanről forgat, a Szólíts a neveden rendezője, Luca Guadagnino a zenész 1975-ös Blood on the Track című albuma alapján készít filmet, melyet Richard LaGravenese, A halászkirály legendája és A szív hídjai forgatókönyvírója ír.

(MTI)

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.