Film

A díszvendég

  • - kg -
  • 2020. szeptember 13.

Mikrofilm

Mélységes mély a múltnak kútja, ez eddig oké, de hogy ennyi nyúl van ebben a kútban, az újdonság – ezt a tudást mindenképp magunkkal vihetjük Atom Egoyan új filmjéről hazatérve, bár nem biztos, hogy ez volt az Exotica és az Eljövendő szép napok rendezőjének célja. David Thewlis például múltba révedő mosollyal, egy régi családi idill emlékeként simogatja az ölében pihenő házi kedvencet – a thewlisi mosoly azért nagyon hátul áll a mosolyok sorában, technikai értelemben inkább csak egy arcrezdülés. Egoyan filmjében sokszor sokatmondóan nem történik semmi, ám az legalább szépen, artisztikusan történik: Thewlis étteremről étteremre bolyong a traumákat cipelő bús minőségellenőr-járásával, szomorkás kísérőzenére nyers húsokat vizsgál, alakja pedig olyan érdekesen torzan tükröződik vissza a hentesüzlet faláról, hogy az több mint jelentőségteljes. Nem látjuk, de érezzük, hogy az ősz bevégzi munkáját, valahol valaki finoman lenyom egy billentyűt a zongorán, és egymáshoz ér két lehulló, megsárgult falevél. E pattanásig őszies hangulatban a szomorú étterem­ellenőr szép és börtönviselt lánya visszaemlékezik az immár halott étteremellenőrre, aki maga sem rest emlékezni, mindenki kap egy lakájos, másfél szobás idősíkot. Emberéletek és nyulak kerülnek terítékre, utóbbiak szó szerint is, az ő nézőpontjukat ugyan nem vizsgálja senki, de odacsinálhatnak a padlóra. Ennek is lesz még jelentősége e költői, a vékony falú üvegpoharakból kicsiholható dallamokra és a melegkonyhát üzemeltető helyek falitükreire egyaránt érzékeny filmben.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.