Dokumentumfilm

Sok-sok szeretettel: Walter Mercado

Mikrofilm

Magyarországról nehéz megérteni a Puerto Ricó-i tévés asztrológus, Walter Mercado jelentőségét a spanyol ajkú közösségekben. Dél-Amerikában nagyszülők, szülők és unokák generációi várták a tévé előtt tűkön ülve, hogy a ripacskodó, androgün varázsló megossza napi elemzését csillagjegyükről. Mercado több évtizedes munkásságát követő titokzatos visszavonulása után ma épp második reneszánszát éli a queer, latinx fiatalok körében.

Cristina Costantini és Kareem Tabsch rajongással teli dokumentumfilmjében Mercado mintha a Tiger King Joe Exoticjának puha és ragyogó tükörképe lenne. Olyan lendülettel és bájjal lép elő, hogy az minden kezdeti idegenkedést elnyom a gyanútlan nézőben. A készítők elhitetik velünk, hogy a Mercado-jelenség mögötti titok érdekli őket (pl. sosem tisztázott szexuális irányultsága, menedzserével lezajlott ködös pere, a nemzetközi piac meghódítása), de nyilvánvaló lesz, hogy ők is csak csillogó szemű rajongók. Ahogy maga Mercado, ők sem szívesen feszegetnek kellemetlen témákat – az egyetlen kísérlet az asztrológust remeteségbe kényszerítő per bemutatása, de annak során is mintha kicsit könnyen futni hagynák hősüket. A film ugyanakkor lenyűgöző képet fest arról, hogyan kel új életre egy múltbeli médiajelenség, hogyan fakad nosztalgia egy mai huszonévesben olyasvalami iránt, amit soha nem élt át. A Mucho Mucho Amor jól megérdemelt emlékművet állít egy, a nem spanyol ajkú világ számára ismeretlen, de rendkívüli hatású médiajelenségnek – anélkül, hogy nevetségessé tenné vagy megkérdőjelezné.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."