Nem Adam Sandler változott meg, hanem a világ körülötte
110809_ppl_top_story_lead.jpg
Hubie, a Halloween hőse

Nem Adam Sandler változott meg, hanem a világ körülötte

Mikrofilm

A színész azt ígérte, ha nem nyeri meg az Oscart, egy direkt borzalmas filmmel fog büntetni. Ehhez képest a Hubie, a Halloween hőse... hát, legalábbis nem nézhetetlen.

Adam Sandlert immár évtizedek óta közmondásosan rossz filmjeiről ismerjük, tavaly azonban történt valami: a Csiszolatlan gyémánt című filmben nemcsak karrierje, de az egész év legjobb alakítását hozta – beszédes, hogy az élő legendának számító Daniel Day-Lewis személyesen gratulált neki érte. Az alakítása azért is megsüvegelendő, mert tényeg valami tőle szokatlan, komfortzónáján kívül eső dologgal rukkolt elő: a hihetetlenül izgalmas, elképesztően "kényelmetlen" és megrázó film antihőseként a legkülönfélébb érzelmi húrokat pendíti meg, és mindegyikben tökéletesen hiteles marad.

Megszokhattuk már, hogy a nem épp művészi kvalitásairól híres színészekre is ragad valami több évnyi hollywoodi bohóckodás után

– általában csak egy jó rendező kell, aki olyan szerepet oszt rájuk, amit a közönség könnyelműen az "önmagát alakítja" címkével szokott megbélyegezni: ilyen volt Bill Murray az Elveszett jelentésben; Mickey Rourke A pankrátorban, vagy épp Sylvester Stallone a Creed: Appollo fiában. Hogy mi a közös még ezekben az alakításokban? Mindegyiket Oscarra jelölték, és eséllyel is futottak neki a gálának, de végül egyikük sem nyert.

Az előző év is tartogatott ilyen "megváltás-szerepet": Eddie Murphy egészen zseniális volt a kultikus Rudy Ray More bőrében A nevem Dolemite-ban, ám őt az Akadémia még egy jelöléssel sem honorálta. Ahogy Sandlert sem, pedig ő is egy rakás kritikusi és szakmai díjat bezsebelt a Csiszolatlan gyémántért. Van azonban egy kulcsfontosságú különbség Murray, Rourke és társai, valamint Sandler és Murphy között: bár a kiemelkedő alakítás előbbiek esetén is meglepő lehetett, de az ő nevük mellett nem áll annyi vállalhatatlannak számító szemét, mint utóbbiak filmográfiájában. Ennek, vagyis a Norbit-hatásnak épp Eddie Murphy volt a címadója és legemlékezetesebb ádozata. A színész 14 évvel ezelőtt egyszer már megpróbálta megreformálni karrierjét: a Dreamgirls-ben a Dolemite-hoz kísértetiesen hasonló figurát alakított, ahhoz hasonlóan testhezálló módon. Abban az évben Oscar-jelölést kapott érte, és a legnagyobb esélyesnek számított, ám épp a díj hajrájában jött ki egyik legborzalmasabb vígjátéka, a Norbit, ami el is döntötte a versenyfutást: a közvélekedés szerint az Akadémia egyszerűen nem engedhette, hogy a filmet a díjátadó után "Az Oscar-díjas Eddie Murphy"-felirattal hirdessék.

A jelenséggel maga Sandler is tisztában volt – és direkt rá is játszott az egészre.

Még az Oscar-jelölések kihirdetése előtt, miután Adam Driver elnyerte előle a Gotham Awardot, azt nyilatkozta: ha nem nyeri meg az Oscart a Csiszolatlan gyémántért, bosszúból egy direkt borzalmas filmmel fog visszatérni. Október elején megérkezett a Netflixre legújabb mozija, a Hubie, a Halloween hőse, amivel kapcsolatban az egyetlen érdeklődésre számot tartó kérdés az volt: vajon ez az a büntetésnek szánt mozi? Meglepetésre azonban a filmet a kritikusok nem döngölték a földbe, sőt, sandleri mércével mérve kifejezetten elnézőek voltak vele.

A színész még 2014-ben kötött négy filmre szóló megállapodást a streamingszolgáltatóval, amit 2017-ben egy újabb négy filmes szerződéssel hosszabbítottak meg. Az ügylettel jól járt a vagyonokat kaszáló Sandler, és jól járt a Netflix is, hiszen a tavaly a deal részeként elkészülő Gyagyás gyilkosság volt az egész platform legnézettebb mozija. Csak épp mi, nézők szívtunk: az, hogy a szolgáltató gyakorlatilag teljes kreatív szabadságot biztosít alkotóinak, a legrosszabbat hozta ki Sandlerből: a Nevetséges hatos vagy Az újrakezdés még az ő karrierjében is új mélységeket jelentettek. Épp ezért senki sem számított rá, hogy a folytatásban a színész képes lesz még valami értékelhetőt letenni az asztalra: a Csiszolatlan gyémánttal, vagy akár korábban a The Meyerowitz Stories (New and Selected)-del (de nyugodtan ide sorolhatjuk a Kótyagos szerelmet, sőt, a Távkapcsot is) hiába bizonyította be, hogy képes erős alakításora is, Sandler egyértelműen kijelentette, hogy nem szándékozik megkomolyodni; ezt valószínűleg a Netflix sem nézné jó szemmel, tavaly ugyanis még négy bugyuta mozit rendelt tőle.

Az elmúlt évtizedekben a klasszikus vígjátékok gyakorlatilag súlytalanná váltak Hollywoodban: a metoo és egyéb társadalmi mozgalmak miatt alig akad már olyan téma, amivel nyugodtan lehet viccelni; a streamingszolgáltatók térnyerése miatt pedig a hagyományos stúdiók is inkább kérpegényfilmekbe és látványos blockbusterekbe fektetnek – míg korábban minden hónapra akadt egy romkom vagy egy csacska komédia, ma már csak elvétve találkozunk ilyennel a nagyvásznon. Ezzel párhuzamosan egyre több vígjátéksztár pártolt át a komolyabb műfajokhoz: Matthew McConaughey már rég nem hasvillantó szépfiú; Steve Carrellt inkább drámákban látni; de az elmúlt évek alapján Sandra Bullockról, vagy Jim Carrey-ről sem feltétlenül a harsány nevetés ugrik be.

Adam Sandlert viszont szemmel láthatóan komoly szerepei sem rontották meg – és sokan épp ezt értékelik a Hubie, a Halloween hősében

A film Hubie-ról szól, aki állandó gúnyolódások céltáblája Salem városában. Amikor azonban Halloween éjjelén furcsa dolgok kezdenek történni, főhősünk a közösség élére áll. Bár vannak jó pillanatai – ilyenek Steve Buscemi és a többi cameózó jóbarát jelenetei, vagy épp a mama, aki csak kétes értelmű feliratokkal tarkított turkálós pólókat hord –, a Hubie, a Halloween hőse nem jó film: Sandler idegesítő akcentussal gagyog és félóránként elesik vagy felborul; a sztorinak semmi értelme és a vicceket is csak idézőjelben lehet értelmezni. Tisztában van ezzel mindenki. Mégis, pocskondiázás helyett a kriitkusok körülbelül fele (épp így áll a RottenTomatoes-on is: 50%-on) inkább kedveli, mint elítéli. Az Esquire újságírója egyszerűen megnyugtatónak nevezi, az AV Club kriitkusa kielégítőnek és szimpatikusnak; de a legbeszédesebb talán a Vulture és a rogerebert.com írása: mindkettő lényege, hogy egyszerűen nincs értelme haragudni Sandlerre – ő ugyanis a kritikáktól függetlenül továbbra is futószalagon készíti majd ezeket a filmeket; ebben az önazonosságban pedig van valami becsülendő. Előbbi azt emeli ki, hogy a színész végre ismét önmaga lehet, utóbbi szerint pedig a Hubie nem több, mint ártatlan szórakozás.

2020-ban, amikor az egész világ a feje tetejére állt, a mozik a csőd szélén táncolnak, és nemhogy vígjátékokból, de mozifilmekből is maréknyi a felhozatal, a Hubie, a Halloween hőse a maga szerény módján teljesíti azt, amit vállal: alapszinten szórakoztat. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy valóban semmi ártalmas nincs benne: nem kimondottan ízléstelen vagy szexista, sőt, még üzenete is van: légy jó! Ettől egyszerűbb és bárgyúbb tanulság talán nem is létezik – Sandler mozija pedig minden elemében idomul faékegyszerűségű mondandójához.

A Hubie, a Halloween hőse elérhető a Netflixen.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.