Meglepő színészi visszatérésekről szól az őszi fesztiválszezon

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 12.

Mikrofilm

Van köztük olyan is, aki két Oscart nyert egymás után, csakhogy eltelt azóta 25 nehéz év.

A Velencei Filmfesztiválnak már vége, a következő Oscar pedig még messze van, a filmipar azonban nem pihen: az ősz az egymást érő fesztiválokról és a díjakra leginkább esélyes filmek premierjéről szól. Ahogy azt mi is megírtuk, az olasz városban megrendezett seregszemle egyik legnagyobb meglepetését Roman Polanski okozta: a Dreyfus-ügyet feldolgozó filmje, az An Officer and a Spy (J’Accuse) nemcsak a legjobb kritikai átlagot hozó mozi lett, de elhozta a zsűri nagydíját is. Az amerikai filmszakma persze nem olyan megbocsátó, mint az európai, így kérdés, a tengerentúlon hogyan alakít majd ott a film. Polanski 2003-ban úgy nyert rendezői Oscart A zongoristáért, hogy már akkor is évtizedek óta nem léphetett az USA területére, hiszen kiskorú megrontása miatt börtönbüntetés várt volna rá. A MeeToo és a TimesUp óta azonban már más, szigorúbb pennával írnak.

A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) díjait ugyan még nem osztották ki, de a sajtó máris egy másik meglepő visszatérőtől hangos: mindenki odáig van Eddig Murphy alakításától, amit a Dolemite Is My Name-ben nyújtott. A film Rudy Ray Moore komikus-rapperről szól, akinek Dolemite nevű obszcén, kungfuzó alteregója a 70-es évek blaxploitation mozijainak egyik legnagyobb sztárja volt. Murphy a 80-as, 90-es évek talán legnépszerűbb komikusa volt, a 2000-es évekre azonban megkopott a fénye, filmjei sorra buktak a kasszáknál. Általában mégis a Pluto Nash – Hold volt, hol nem volt… című 2002-es borzalmat szokták bűnbaknak kikiáltani, ami miatt jó időre megfeneklett a karrierje: a sci-fi-vígjáték nemcsak rémes, de rémesen sokba is került, és gyakorlatilag senkit nem érdekelt. 2006-ban aztán Murphy élete alakítását hozta a Dreamgirls című musical mellékszerepében – James ’Thunder’ Earlyként egyszerre mutathatta meg komikusi és drámai oldalát, ráadásul remekül énekelt is; sokat elmond, hogy a filmre ma már inkább miatta, mint a Legjobb női mellékszereplő díját elnyerő Jennifer Hudson miatt emlékszünk. Murphyt is Oscarra jelölték a férfi mellékszereplők között, miután elnyerte a Golden Globe-ot és a Színészek Céhének elismerését is – az abban az évben egyébként páratlanul erős kategóriában végül alulmaradt Alan Arkinnal szemben. A közvélekedés szerint mindez annak volt köszönhető, hogy a színész aktuális agymenése, a Norbit pont az Oscar-kampány kellős közepén jött ki. A jelenséget, amikor egy későbbi, borzalmas film rontja el egy kiváló alakítás díjesélyeit, azóta is Norbit-effektusként emlegetik.

Itt még zsaruként...

Itt még zsaruként...

 

 

Murphy tanult a hibájából,

és ezúttal sokkal tudatosabban választotta meg projektjeit. Már előző filmjéért is rengeteg elismerő kritikát kapott, még ha a filmet nem is fogadták túl jól a tengerentúlon: ez volt a Mr. Church, egy érzelmes dráma, melyben egy tehetséges szakácsot alakított. Ami pedig a következő projektjeit illeti, a jelek szerint több téren is visszatér a gyökerekhez: már forgatják az Amerikába jöttem és a Beverly Hills-i zsaru folytatását; 35 év után ismét szerepelni fog a Saturday Night Live című televíziós szkeccs műsorban, ahol karrierje annak idején elindult; ráadásul bejelentette, hogy ismét belefog a standupolásba is.

Murphy tehát került már Oscar közelbe, Jennifer Lopezt azonban még csak viccek szintjén sem emlegették soha a komoly színésznők között – 1998-as, a Dalok szárnyánért kapott Golden Globe-jelölését valószínűleg már ő is elfelejtette. Lorene Scafaria A Wall Street pillangói című krimijében nyújtott alakítása azonban a TIFF egyik leghangosabb sikerét aratta. A film

egy csapat new yorki sztriptíztáncosnőről szól,

akik a gazdasági válság idején elkezdik kifosztani a pénzügyi világ nagymenőit. Egy kritikus úgy jellemezte Lopez játékát, mint aki Julie Roberts Erin Brokovichát keresztezi Matthew McConaughey Magic Mike-ban nyújtott alakításával – egyik sem rossz ajánlólevél. Az elemzők szerint, ha a stúdió okosan marketingeli a filmet és sikerül benyomni a színésznőt a női mellékszereplő kategóriába, akár az Oscar-jelölés is összejöhet. Ki gondolta volna mindezt a Gengszterrománc után!

Adam Sandler valahol talán Murphy és Lopez között helyezkedik el, mármint ami a színészi tehetsége megítélését illeti: a komikus az utóbbi 10 évben készült filmjeinek többsége kimeríti a vizuális környezetszennyezés fogalmát, ám szökő évente képes megmutatni kellően rejtegetett színészi képességeiről is. A Távkapcsban a Spangol – Magamat sem értemben, vagy épp a Kótyagos szerelemben még saját zsánerén belül maradt, a The Meyerowitz Stories (New and Selected) vagy az Üres város viszont már bőven a komfortzónáján kívül helyezkedett el, és mindegyikben becsülettel helyt állt. Az Uncut Gemsszel még többet tágított horizontján: egy New York-i ékszerkereskedőt alakít, akinek sürgősen vissza kel fizetnie a tartozását, miközben családi életét is igyekezne kézben tartani. Benny és Josh Safdie, a film rendezőpárosa nemrég Robert Pattinsonból hozta ki élete legjobb alakítását – a kritikák szerint most hasonlót műveltek Sandlerrel.

Adam Sandler a The Meyerowitz Stories-ban

Adam Sandler a The Meyerowitz Stories-ban

 

 

Tom Hanks Hollywood egyik legkedveltebb színésze, aki azon öt színész közé tartozik, aki két egymást követő évben is el tudta nyerni az Oscart.

De a Philadelphia és a Forrest Gump óta már majdnem 25 év telt el;

de legutóbbi jelölése, a Számkivetett is lassan 20 éves lesz. Ma már persze nem sorjáznak úgy a zseniális alakításai, mint mondjuk a 90-es években, de Hanks Dan Brown-adaptációi és szinkronmunkái között azért időről időre így is bizonyítja, hogy nem felejtett el színészkedni: A Phillips kapitányban, a Banks úr megmentésében vagy a Sully – Csoda a Hudson folyón c. munkában is remekül játszott – a díjosztók viszont elfelejtkeztek róla. Az előrejelzések szerint most mindez megváltozhat: az A Beautiful Day in the Neighborhood című filmben ő alakítja Fred Rogerset, az itthon kevésbé ismert amerikai műsorvezetőt, akinek Mister Roger’s Neighborhood című gyerekműsorán generációk nőttek fel. Rogers ugyan 2003-ban meghalt, de a közelmúltban kultusza ismét reneszánszát éli. Először Morgan Neville Won’t You Be My Neighbor? című dokumentumfilmje érkezett, mely érzékeny portrét festett a tévés úttörőről; majd jött a Most nevess! című szatíra Jim Carrey zseniális alakításával, ami egy Rogersre kísértetiesen hasonlító műsorvezető életének árnyoldalát mutatta be. Hanks filmje inkább az előbbi játékos drámaiságát idézi majd, a kritikák szerint pedig Tom Hanks ismét olyan jó, hogy azt még az Oscarról döntő Akadémia sem mellőzheti. Csak nehogy úgy járjon a színész, mint az életrajzi filmet megelőző doku, mely hiába kapta az év legjobb kritikáit, így is sikerült kihagyni a jelöltek közül.

Neked ajánljuk