Aggasztó a fiatalok feldúltsága

  • narancs.hu
  • 2018. november 16.

Mikrofilm

Bemutatjuk Lee Chang-dong rendezőt és legújabb filmjét, a Gyújtogatókat, amit a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelöl Dél-Korea.

„Úgy látom, hogy manapság az emberek világszerte – nemzettől, vallástól, szociális helyzettől függetlenül – dühösek különböző okokból kifolyólag. A fiatalok feldúltsága egy különösen aggasztó probléma. A koreai fiataloknak nem könnyű, nehéz időket élnek meg. Szenvednek a munkanélküliségtől, nem találnak kapaszkodót, reményt sem a jelenben, sem a jövőben. Nem tudják, hogy min vezessék le a haragjukat, tehetetlennek érzik magukat. A világ egyre fejlettebb, egyre kényelmesebb; úgy tűnhet, mintha minden tökéletesen működne benne. Azonban sok fiatal számára ez a világ inkább egy hatalmas kirakós játékhoz hasonlít” – vélekedett legújabb filmjéről Lee Chang-dong.

A rendező drámája a koreai Y generáció kilátástalanságával foglalkozik, amit egy különös szerelmi háromszög történetén keresztül mutat be. A film az idei cannes-i fesztiválon debütált, ahol a filmkritikusok által odaítélt Fipresci-díjjal jutalmazták. A határon áthallatszó észak-koreai propaganda, a vidéki Korea pusztulásra ítélt melegházai, Miles Davis trombitajátéka vagy a nyüzsgő Szöul újhullámos kávézói mind-mind eszközei annak, hogy elfedjék a háttérben lappangó rejtélyt.

Az adaptált Murakami-novella a színészek – a Walking Deadből már ismert Steven Yeun, vagy az elsőfilmes színésznő, Jong-seo Jeon – játékának és a Kyung-pyo Hong (The Wailing - Kokszongi sirató) által megteremtett képi világnak köszönhetően elevenedik meg a maga teljességében. A korábban íróként is tevékenykedő dél-koreai rendező a ismét kiválót alkotott.

Lee Chang-dong pályafutását a húszas éveiben a színház területén kezdte, később pedig íróként tevékenykedett. Első nagyjátékfilmje a Green Fish, a koreai film noir egyedülálló darabja. Ha a Green Fish a műfaji konvenciók és a való világ vizsgálatáról szólt, akkor a Mentacukorka az időutazásról, valamint az élet és a mozi kapcsolatáról; az Oázis pedig az emberek közötti kapcsolatok furcsa természetével foglalkozott. Ez utóbbi két film a rendezőt nemcsak népszerűvé tette, hanem hazai és nemzetközi elismerések sorát hozta meg neki.

Az Oázisért a legjobb rendező és legjobb színésznő (Moon So-ri) díját is elnyerték Velencében. 2002-ben kinevezték kulturális és idegenforgalmi miniszternek. Miután megbízatása lejárt, megrendezte negyedik nagyjátékfilmjét, a Rejtett napfényt. Jeon Do-yeon a Rejtett napfényben nyújtott nagyszerű alakításáért elnyerte a Legjobb színésznő díját a cannes-i fesztiválon 2007-ben. A Poézis - Mégis szép az élet c. filmnek pedig a legjobb forgatókönyv díját is odaítélték a 63. cannes-i fesztiválon, és ezenkívül még rengeteg rangos fesztiválon szerepelt sikerrel a film. A Poézis – Mégis szép az élet után a rendező a nagyközönséggel a Gyújtogatók kapcsán találkozik újra.

A film november 8-ától látható a mozikban.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.