Aggasztó a fiatalok feldúltsága

  • narancs.hu
  • 2018. november 16.

Mikrofilm

Bemutatjuk Lee Chang-dong rendezőt és legújabb filmjét, a Gyújtogatókat, amit a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelöl Dél-Korea.

„Úgy látom, hogy manapság az emberek világszerte – nemzettől, vallástól, szociális helyzettől függetlenül – dühösek különböző okokból kifolyólag. A fiatalok feldúltsága egy különösen aggasztó probléma. A koreai fiataloknak nem könnyű, nehéz időket élnek meg. Szenvednek a munkanélküliségtől, nem találnak kapaszkodót, reményt sem a jelenben, sem a jövőben. Nem tudják, hogy min vezessék le a haragjukat, tehetetlennek érzik magukat. A világ egyre fejlettebb, egyre kényelmesebb; úgy tűnhet, mintha minden tökéletesen működne benne. Azonban sok fiatal számára ez a világ inkább egy hatalmas kirakós játékhoz hasonlít” – vélekedett legújabb filmjéről Lee Chang-dong.

A rendező drámája a koreai Y generáció kilátástalanságával foglalkozik, amit egy különös szerelmi háromszög történetén keresztül mutat be. A film az idei cannes-i fesztiválon debütált, ahol a filmkritikusok által odaítélt Fipresci-díjjal jutalmazták. A határon áthallatszó észak-koreai propaganda, a vidéki Korea pusztulásra ítélt melegházai, Miles Davis trombitajátéka vagy a nyüzsgő Szöul újhullámos kávézói mind-mind eszközei annak, hogy elfedjék a háttérben lappangó rejtélyt.

Az adaptált Murakami-novella a színészek – a Walking Deadből már ismert Steven Yeun, vagy az elsőfilmes színésznő, Jong-seo Jeon – játékának és a Kyung-pyo Hong (The Wailing - Kokszongi sirató) által megteremtett képi világnak köszönhetően elevenedik meg a maga teljességében. A korábban íróként is tevékenykedő dél-koreai rendező a ismét kiválót alkotott.

Lee Chang-dong pályafutását a húszas éveiben a színház területén kezdte, később pedig íróként tevékenykedett. Első nagyjátékfilmje a Green Fish, a koreai film noir egyedülálló darabja. Ha a Green Fish a műfaji konvenciók és a való világ vizsgálatáról szólt, akkor a Mentacukorka az időutazásról, valamint az élet és a mozi kapcsolatáról; az Oázis pedig az emberek közötti kapcsolatok furcsa természetével foglalkozott. Ez utóbbi két film a rendezőt nemcsak népszerűvé tette, hanem hazai és nemzetközi elismerések sorát hozta meg neki.

Az Oázisért a legjobb rendező és legjobb színésznő (Moon So-ri) díját is elnyerték Velencében. 2002-ben kinevezték kulturális és idegenforgalmi miniszternek. Miután megbízatása lejárt, megrendezte negyedik nagyjátékfilmjét, a Rejtett napfényt. Jeon Do-yeon a Rejtett napfényben nyújtott nagyszerű alakításáért elnyerte a Legjobb színésznő díját a cannes-i fesztiválon 2007-ben. A Poézis - Mégis szép az élet c. filmnek pedig a legjobb forgatókönyv díját is odaítélték a 63. cannes-i fesztiválon, és ezenkívül még rengeteg rangos fesztiválon szerepelt sikerrel a film. A Poézis – Mégis szép az élet után a rendező a nagyközönséggel a Gyújtogatók kapcsán találkozik újra.

A film november 8-ától látható a mozikban.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.