„Úgy látom, hogy manapság az emberek világszerte – nemzettől, vallástól, szociális helyzettől függetlenül – dühösek különböző okokból kifolyólag. A fiatalok feldúltsága egy különösen aggasztó probléma. A koreai fiataloknak nem könnyű, nehéz időket élnek meg. Szenvednek a munkanélküliségtől, nem találnak kapaszkodót, reményt sem a jelenben, sem a jövőben. Nem tudják, hogy min vezessék le a haragjukat, tehetetlennek érzik magukat. A világ egyre fejlettebb, egyre kényelmesebb; úgy tűnhet, mintha minden tökéletesen működne benne. Azonban sok fiatal számára ez a világ inkább egy hatalmas kirakós játékhoz hasonlít” – vélekedett legújabb filmjéről Lee Chang-dong.
A rendező drámája a koreai Y generáció kilátástalanságával foglalkozik, amit egy különös szerelmi háromszög történetén keresztül mutat be. A film az idei cannes-i fesztiválon debütált, ahol a filmkritikusok által odaítélt Fipresci-díjjal jutalmazták. A határon áthallatszó észak-koreai propaganda, a vidéki Korea pusztulásra ítélt melegházai, Miles Davis trombitajátéka vagy a nyüzsgő Szöul újhullámos kávézói mind-mind eszközei annak, hogy elfedjék a háttérben lappangó rejtélyt.
Az adaptált Murakami-novella a színészek – a Walking Deadből már ismert Steven Yeun, vagy az elsőfilmes színésznő, Jong-seo Jeon – játékának és a Kyung-pyo Hong (The Wailing - Kokszongi sirató) által megteremtett képi világnak köszönhetően elevenedik meg a maga teljességében. A korábban íróként is tevékenykedő dél-koreai rendező a ismét kiválót alkotott.
Lee Chang-dong pályafutását a húszas éveiben a színház területén kezdte, később pedig íróként tevékenykedett. Első nagyjátékfilmje a Green Fish, a koreai film noir egyedülálló darabja. Ha a Green Fish a műfaji konvenciók és a való világ vizsgálatáról szólt, akkor a Mentacukorka az időutazásról, valamint az élet és a mozi kapcsolatáról; az Oázis pedig az emberek közötti kapcsolatok furcsa természetével foglalkozott. Ez utóbbi két film a rendezőt nemcsak népszerűvé tette, hanem hazai és nemzetközi elismerések sorát hozta meg neki.
Az Oázisért a legjobb rendező és legjobb színésznő (Moon So-ri) díját is elnyerték Velencében. 2002-ben kinevezték kulturális és idegenforgalmi miniszternek. Miután megbízatása lejárt, megrendezte negyedik nagyjátékfilmjét, a Rejtett napfényt. Jeon Do-yeon a Rejtett napfényben nyújtott nagyszerű alakításáért elnyerte a Legjobb színésznő díját a cannes-i fesztiválon 2007-ben. A Poézis - Mégis szép az élet c. filmnek pedig a legjobb forgatókönyv díját is odaítélték a 63. cannes-i fesztiválon, és ezenkívül még rengeteg rangos fesztiválon szerepelt sikerrel a film. A Poézis – Mégis szép az élet után a rendező a nagyközönséggel a Gyújtogatók kapcsán találkozik újra.
A film november 8-ától látható a mozikban.
