Aggasztó a fiatalok feldúltsága

  • narancs.hu
  • 2018. november 16.

Mikrofilm

Bemutatjuk Lee Chang-dong rendezőt és legújabb filmjét, a Gyújtogatókat, amit a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelöl Dél-Korea.

„Úgy látom, hogy manapság az emberek világszerte – nemzettől, vallástól, szociális helyzettől függetlenül – dühösek különböző okokból kifolyólag. A fiatalok feldúltsága egy különösen aggasztó probléma. A koreai fiataloknak nem könnyű, nehéz időket élnek meg. Szenvednek a munkanélküliségtől, nem találnak kapaszkodót, reményt sem a jelenben, sem a jövőben. Nem tudják, hogy min vezessék le a haragjukat, tehetetlennek érzik magukat. A világ egyre fejlettebb, egyre kényelmesebb; úgy tűnhet, mintha minden tökéletesen működne benne. Azonban sok fiatal számára ez a világ inkább egy hatalmas kirakós játékhoz hasonlít” – vélekedett legújabb filmjéről Lee Chang-dong.

A rendező drámája a koreai Y generáció kilátástalanságával foglalkozik, amit egy különös szerelmi háromszög történetén keresztül mutat be. A film az idei cannes-i fesztiválon debütált, ahol a filmkritikusok által odaítélt Fipresci-díjjal jutalmazták. A határon áthallatszó észak-koreai propaganda, a vidéki Korea pusztulásra ítélt melegházai, Miles Davis trombitajátéka vagy a nyüzsgő Szöul újhullámos kávézói mind-mind eszközei annak, hogy elfedjék a háttérben lappangó rejtélyt.

Az adaptált Murakami-novella a színészek – a Walking Deadből már ismert Steven Yeun, vagy az elsőfilmes színésznő, Jong-seo Jeon – játékának és a Kyung-pyo Hong (The Wailing - Kokszongi sirató) által megteremtett képi világnak köszönhetően elevenedik meg a maga teljességében. A korábban íróként is tevékenykedő dél-koreai rendező a ismét kiválót alkotott.

Lee Chang-dong pályafutását a húszas éveiben a színház területén kezdte, később pedig íróként tevékenykedett. Első nagyjátékfilmje a Green Fish, a koreai film noir egyedülálló darabja. Ha a Green Fish a műfaji konvenciók és a való világ vizsgálatáról szólt, akkor a Mentacukorka az időutazásról, valamint az élet és a mozi kapcsolatáról; az Oázis pedig az emberek közötti kapcsolatok furcsa természetével foglalkozott. Ez utóbbi két film a rendezőt nemcsak népszerűvé tette, hanem hazai és nemzetközi elismerések sorát hozta meg neki.

Az Oázisért a legjobb rendező és legjobb színésznő (Moon So-ri) díját is elnyerték Velencében. 2002-ben kinevezték kulturális és idegenforgalmi miniszternek. Miután megbízatása lejárt, megrendezte negyedik nagyjátékfilmjét, a Rejtett napfényt. Jeon Do-yeon a Rejtett napfényben nyújtott nagyszerű alakításáért elnyerte a Legjobb színésznő díját a cannes-i fesztiválon 2007-ben. A Poézis - Mégis szép az élet c. filmnek pedig a legjobb forgatókönyv díját is odaítélték a 63. cannes-i fesztiválon, és ezenkívül még rengeteg rangos fesztiválon szerepelt sikerrel a film. A Poézis – Mégis szép az élet után a rendező a nagyközönséggel a Gyújtogatók kapcsán találkozik újra.

A film november 8-ától látható a mozikban.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.