Animációs sorozattal folytatódik az Alkonyattól pirkadatig

  • narancs.hu
  • 2021. január 22.

Mikrofilm

Pedig már így is két résszel és egy sorozattal több készült belőle, mint kellett volna.

1996-ban George Clooney még inkább a Vészhelyzet Ross dokija volt, nem a világ egyik legismertebb, kávészürcsölő sztárja (ekkor talán még ő sem gondolt rá, hogy évtizedekkel később Sorossal karöltve Magyarország megrontására tör); Tarantino pedig a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény sikere után, „a filmvilág fenegyereke” táblával a hóna alatt úgy gondolta, ideje egy nagyobb szerepben is kipróbálni magát barátja, Robert Rodriguez dirigálása alatt. Ez volt az Alkonyattól pirkadatig, amely a grindhouse-filmek előtti tisztelgés gyanánt gyakorlatilag két film az egyben: akció-thrillerként kezdődik, majd féltávnál kaszabolós vámpírhorrorba vált. 11 évvel később Rodriguez és Tarantino még tovább vitték az autósmozik B-filmjei előtti fejhajtást és leforgatták saját grindhouse-filmjüket is.

Maga az Alkonyattól pirkadatig két, direkt videóra érkező filmmel folytatódott: a Texasi vérdíj és A hóhér lánya is 1999-ben jött ki; producerként Tarantino és Rodriguez is maradt, ám a kultklasszikus első epizóddal ellentétben ezek már senkit nem érdekeltek. Nagyjából így járt a filmből készült sorozat is, ami 2014-16 között, 3 évadon és 30 részen keresztül futott, Clooney-ékat pedig D. J. Cotrona és Zane Holtz helyettesítette.

Rodriguez azonban nem tett le arról, hogy további fejezetekkel bővítse vámpírmeséjét. Az SFSX Magazine-nak adott interjújában viszont elég egyértelműen jelezte, nem épp a túlcsorduló kreatív energia vagy a megállíthatatlan ihlet tört utat: „Van egy tévécsatornám, és szükségem volt tartalomra. A jogokat pedig továbbra is Quentin [Tarantino] és én birtokoljuk” – magyarázta. Úgy döntött, kibővíti a sorozatban megismert Santánico Pandemonium, valamint az azték vámpírmitológia sztoriját, ráadásul animációs formában – hogy miért pont úgy, arról viszont nem beszélt. A csatornája egyébként nem más, mint az El Rey nevű angol nyelvű kábel, mely 10 milliónál is több háztartásban fogható a tengerentúlon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.