Áll a bál a Pixar animációjának szinkronhangjai körül

  • narancs.hu
  • 2021. január 21.

Mikrofilm

A fekete főszereplőt számos helyen fehér színészek szinkronizálták.

A Pixar legújabb moziját a múlt év egyik legnagyobb szenzációjának szánták, ahogy azonban a többi hasonló aspiráns – James Bond, Wonder Woman vagy épp a Dűne -, végül ez is a neten kötött ki. A Lelki ismeretek így mozibevétel helyett inkább előfizetőket gyűjtögetett a Disney feltörekvő platformjának, és kissé el is veszett a streamingzajban; de a kritikusok így is odáig voltak érte.

A film egy zenészről szól, aki épp betörni készül a jazzvilágba, ám egy baleset következtében lelke elhagyja a testét. Egy másik számkivetett lélek társaságában azonban őrült túlvilági hajszába kezdenek. Nemcsak a film érzelmi mélységét és látványvilágát dicsérték, de azt is, ahogy bemutatja a fekete közösséget a jazz szubkultúráját. Ezért is keltett hatalmas felháborodást, hogy a fekete főszereplőt, melynek az eredetiben Jamie Foxx kölcsönzi a hangját, számos helyen fehér színészek szinkronizáltak.

A balhé először a dán változat miatt tört ki, ahol a fehér Nikolaj Lie Kaas hangján szólal meg a főhős. A színész a Facebookon igyekezet védeni a mundér becsületét, többek között azt írta: „Az én álláspontom minden munkával kapcsolatban egyszerű. Hagyjuk az embert, legyen az férfi vagy nő a lehető legjobb módon elvégezni a dolgát”.

Portugáliában is hasonló történt, ott petíció indult az újraszinkronizálásért, amit máris több mint 17 ezren írtak alá.

Franciaországban ellenben egy fekete színész, Omar Sy kölcsönzi a karakter hangját.

A MeeToo, Black Lives Matter és hasonló társadalmi mozgalmak nyomán elindult filmipari változások az animációs filmeket is elérték. Az egyik legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy a Simpson család alkotói hosszú évek után lecserélték Hank Azariát, aki az Apu nevű, indiai származású karaktert szinkronizálta. A rasszizmus persze Hollywoodban sem újkeletű dolog, erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Közben akadnak visszafogottabb hangok is: Dudok de Wit – aki maga is Oscar-díjas animációs filmes – véleménycikkben hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos nemzetközi piacokon – például Japánban vagy Dél-Koreában – a társadalom összetétele miatt lehetetlen minden karakterhez származást és bőrszínt tekintve is megfelelő szinkronhangot találni. Kérdés persze, Dánia, vagy épp Portugália mennyire tartozik ebbe a kategóriába.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.