Apró örömök és lelkiismeretfurdalás az idősek otthonában

  • L.T.
  • 2020. november 11.

Mikrofilm

A jelenleg online zajló Verzió fesztivál filmjei közül ma egy megrázó magyar dokumentumfilmet ajánlunk.

Az orvosi meghatározás szerint az Alzheimer-kór látszólag ok nélküli agybetegség, amelynek során a beteg állapota egyre romlik. Nem tudni, miért, mikor és hogyan kezdődik a teljes szellemi leépüléshez, az elbutuláshoz vezető út, de jelenlegi tudásunk szerint gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan, kezelése során legfeljebb lassítani lehet stációit. Nem tudni azt sem, hogy mit él át a beteg az ilyen folyamat során, milyen fájdalmai, érzései vannak – vannak-e egyáltalán –, így a hozzátartozók is sokkal nehezebben tudnak a betegséggel azonosulni, hiszen az állandó felügyeleten és ápoláson kívül sokat nem tehetnek, ráadásul ezzel is csak apró sikereket tudnak elérni. Sokan – tehetetlenségükben – lemondanak szeretteikről, és még csak nem is hibáztathatók ezért. De vannak, akik kitartanak, valamiféle csodában bízva. Vagy mert csak így tudnak lelkiismeretükkel elszámolni.

HŰSÉG/EVER trailer

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

Szekeres Csaba filmjében, a Hűségben e hozzátartozói dilemmát követhetjük nyomon. A 45 évig jóban-rosszban kitartó Anna és Antal házassága azután vesz tragikus fordulatot, hogy kiderül: az asszony Alzheimer-beteg. És mivel Anna gondozását nem lehetett otthon megoldani, el kellett adni lakásukat, hogy az idősek otthonába költözhessenek. A stáb 8 hónapon keresztül követte a házaspár mindennapjait az otthon, így előttünk is feltárul e folyamat, végtelen szomorúságával, dilemmáival, reménytelenségével, ugyanakkor az olyan apró örömeivel is, mint egy papucs felhúzása, a reggeli elfogyasztása, egy elhangzó értelmes mondat, egy őszinte reakció a többnyire üres tekintetben.

A filmet az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig tekinthetik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.