Románia történetének legvéresebb pogromja 1941. június 27–29. között történt, amikor a szovjet határhoz közeli Iaşi városában több mint 10 ezer embert gyilkoltak meg két nap alatt. A tömeges mészárlás felsőbb utasításra indult, az ország akkori vezetője, Ion Antonescu adta parancsba a iaşi helyőrség vezetőjének, hogy tisztítsa meg a várost a zsidó lakosságtól. Ekkor már nemcsak Németország, de Románia is hadban állt a Szovjetunióval, és a román vezetés úgy próbálta a lakosságot a zsidók ellen hangolni, hogy a Iaşiban élőket a Vörös Hadsereg kollaboránsainak nevezte, majd ezt követően helyi „önkéntesek” már megjelölték azokat a házakat, amelyekben zsidók laktak, míg a román sajtó arról számolt be, hogy a város zsidói támadtak a hatóságokra.
Ezen „előkészületek” után léptek akcióba a fegyveres erők, de hamarosan csatlakoztak hozzájuk civilek is, irigy szomszédok, gyűlölködők, balhét keresők. A napokig tartó pogromban résztvevők nemcsak romboltak, gyújtogattak, de meg is alázták az embereket. Tömeges kivégzésekre került sor, mintegy 8000 ember öltek meg. Akiket nem végeztek ki, marhavagonokba zárták, de a vonatoknak nem volt úticélja; napokig keringtek Romániában, míg utasaik nagy része – több mint 5000 ember – el nem pusztult. A hivatalos jelentés alapján a iaşi pogromnak 13 266 áldozata volt.
A háború után száznál több embert vont felelősségre a román népbíróság, közülük huszonhármat ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre. Sokakat felmentettek, később pedig szinte tabusították a pogromról szóló beszámolókat, és egyáltalán mindent, ami a romániai holokausztra vonatkozott. Csak a kétezres évek elején kezdődött valamiféle szembenézés a múlttal.
IESIREA TRENURILOR DIN GARA/ THE EXIT OF THE TRAINS EXTRAS 3
This is a documentary essay composed entirely of archive photographs and documents of the first big massacre of the Jews in Romania: in the city of Iași, on the...
E múlttal való szembenézés jegyében készítette el Radu Jude és Adrian Cioflâncă a pogromról szóló megrázó dokumentumfilmjét, A vonatok indulását, ami igazából nem is film, legalábbis a hagyományos értelemben nem az. Számos nevesített áldozat családi képeit láthatjuk – mintha valami fényképalbumot lapozgatnánk –, de közben a narrátor nem élményeket emleget, hanem arról beszél, hogy a felvételen látható emberek hogyan vesztek oda 1941-ben. A majd’ háromórás film végén azon kevés fotót is bemutatják, amely a pogrom idején készült, amikor a korábbi felvételeken látható derék emberek, immár arctalan tömegként váltak gyilkosság áldozataivá.
A filmet november 10-én, 20.00 órától tekinthetik meg az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig.
