Az idő urai visszatérnek - megint a mozik műsorán a nyolcvanas évek kultikus rajzfilmje

Mikrofilm

A film számunkra eminens módon fontos, hiszen a Pannónia Filmstúdió aranykorában készült és nekik is köszönhető, hogy a mű kreatív-vizuális szempontból is maradandónak bizonyult.

Idén tavasszal lesz 43 éve, hogy bemutatták a francia mozik, és a következő évben (1983 szeptemberében) már a magyar filmforgalmazásba is bekerült, sőt, azzal egyidőben már a magyar állami televízióban is levetítették: Az idő urai generációk számára vált meghatározó, kultikus rajzfilmélménnyé.

Az „egész estés” (na jó: 79 perces) animációs kalandfilm (eredeti címén Les Maîtres du Temps)  Stefan Wul L’Orphelin de Perdide (A Perdide bolygó árvája) című, 2019 óta immár magyarul is olvasható regénye alapján készült. Ráadásul gyümölcsöző francia-magyar koprodukcióban, amely ez esetben annyit jelet, hogy a kreatív magyar rajzfilmes szakemberek keze alól került ki a film rajzolt világa és figurái. René Laloux rendező ez alkalommal Moebius (Jean Giraud), a jeles képregényrajzoló fantáziájára hagyatkozott, de az ő storyboardja, s az általa teremtett karakterek nyomán a Pannónia Filmstúdióban rajzolták meg az egész filmet, aminek finom, „kézműves” stílusa manapság, a számítógépes animációk korában igazi csemegének hat. És hogy mennyire jól vagy éppen rosszul öregedett Az idő urai, azt most mindenki maga el is döntheti, hiszen teljes körűen felújított 4K verzióban látható a magyar mozikban.

 
Forrás: Budapest Film
 

Annyi biztos, hogy aki sok év után nézi újra a filmet, annak alighanem sok minden meglepő lesz. A látvány valószínűleg most is lenyűgözi a nézőket, miközben némely vizuális megoldások talán kicsit kezdetlegesnek hatnak. Ilyenkor nem árt emlékeztetni arra, az egykori francia kritika főleg azt rótta a rajzolók szemére, hogy nem tudták életszerűvé varázsolni a Moebius által megteremtett figurák mimikáját – ugyanakkor a francia filmkészítők maguk is önkritikusan úgy nyilatkoztak, hogy akkoriban még nem készültek fel erre a nagy munkára.

Ugyanakkor elsőre talán furcsának hathat, de később határozottan magával ragad a film lassú sodrása, megfontolt, néha kissé pszichedelikus, hömpölygő ritmusa. A sztori első pillantásra nem üt el a korszak sci-fijeinek szokásos forgatókönyvétől – még az is lehet, hogy bizonyos fordulatok visszaköszönnek (igen, még a Csillagok háborúja-sagából is), de sokkal több rejlik benne, mint első blikkre tűnik.

 
Forrás: Budapest Film
 

A történet szerint egy idegen bolygón rekedt, apját vesztett kisfiúért indulnak űrhajukon nagyjából kalandorszerű főhőseink, s miközben egyre mélyebbre hatolnak az űr sötétjébe, különleges helyzetekbe bonyolódnak, amiket nyugodtan hívhatunk próbatételeknek. A két különböző szálon futó történet a fináléban, a maga idejében meghökkentőnek számító csavart követően jut el a végkifejlethez. Annyit azért megjegyeznénk, hogy ez a megoldás felvet némely, a fizikai paradoxonokkal összefüggő kérdéseket, de ez ebben az esetben inkább felerősíti az alkotás sajátos, a realitásra fittyet hányó varázsát.

Az idő urai mindenekelőtt szürreális vízió, amiben számos izgalmas, ha úgy tetszik filozófiai és morális problémát is elrejtettek az alkotók. A néző szembesülhet az idő problémáival, de leginkább azzal, hogyan befolyásolható a jövő azzal, amit a jelenben teszünk (és amit a film egy sajátos csavarral rögvest meg is mutat nekünk). Az már csak apró adalék, hogy léha, lelkiismeretlen, néha gonosz karakter is megnemesülhet és képes lehet az önfeláldozásra.

 
Forrás: Budapest Film
 

Az viszont cseppet sem változott, hogy fiatal és nagyobbacska nézők egyaránt megnézhetik: a képi világ számos eleme időtálló, a morális dilemmák és paradoxonok, de a sztori fordulatai sem értelmezhetetlenek egy kiskamasz számára, ahogy a felnőttek is okulhatnak belőle. Az idő urai kétségtelen kultstátusza azt is jelenti, hogy megannyi későbbi, jórészt sci-fi alkotást (és nem csak rajzfilmeket) bevallva és bevallatlanul is inspirálhatott. A film számunkra eminens módon fontos, hiszen a Pannónia Filmstúdió aranykorában készült és nekik is köszönhető, hogy a mű kreatív-vizuális szempontból is maradandónak bizonyult, sőt, egyedi, részletekben gazdag stílusa máig jól felismerhető. A magyar nézőnek pedig a fülét is simogathatja megannyi színészlegenda nagyon is ismerős hangja: számunkra ezek a jól kitalált rajzfilmfigurák véglegesen összekapcsolódtak Kállay Ferenc, Sztankay István, Haumann Péter vagy Halász Judit hangjával. 

Iratkozzon fel a Narancs hírlevelére, és nyerjen páros jegyet Az idő urai vetítésére! A játék részleteit a január 28-i hírlevelünkben küldjük.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.