Az utolsó három filmje csúfosan megbukott, mégis visszatért Cannes-ba – Tarantino ellenfele lehet az Oscarért

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 25.

Mikrofilm

Akin nem segített se Brad Pitt, se Ben Affleck.

A nemzetközi sajtó ugyan még mindig Tarantino filmjéről áradozik, mely a vetítés után hat perces állótapsot kapott a nézőktől, de a Once upon a time in Hollywoodon túl is van élet Cannes-ban. Bemutatták például Terrence Malick A Hidden Life című drámáját is, mely jó, de nem kiemelkedő fogadtatásban részesült. A rendező 8 év után tért vissza a fesztiválra, legújabb filmjének hátteréről pedig a Deadline közölt cikket.

Az A Hidden life egy osztrák farmerről,  Franz Jägerstätterről szól, aki lelkiismereti okokból megtagadja, hogy a II. világháborúban a nácik oldalán harcoljon. A film Malick egyik legalacsonyabb költségű alkotása, hiszen csak pár millióba került – ez jelentős spórolást jelent Az élet fája 32 millió dolláros költségvetéséhez képest. Azzal a filmmel nemcsak az Arany Pálmát nyerte el Cannes-ban, de őt, az operatőrt és magát a filmet is Oscarra jelölték. Azóta is ez számít a legerősebb referenciájának: a több mint két órás művészfilm közel 55 millió dollárt termelt világszerte. Ettől többet csak Az őrület határán hozott a rendezőtől: majdnem 100 milliós nemzetközi bevételt, amit ráadásul 7 Oscar-jelölés kísért.

false

Szép számok ezek egy auteurtől, de aligha akad producer, akinek könnybe lábadna tőlük a szeme. Ráadásul mindezeket az eredményeket olyan nemzetközi sztárokkal érték el a filmek, mint Brad Pitt és Jessica Chastain, vagy épp Sean Penn és George Clooney. A közelmúltban viszont már a színészek sem jelentettek garanciát a sikerre: a To the Wonder Ben Affleckkel és Olga Kurylenkóval, a Knight of Cups Christian Bale-lel és Natalie Portmannel, a Daltól dalig pedig Ryan Goslinggal és Rooney Marával együtt is csúfosan megbukott.

Talán ezért választott ezúttal Malick szinte kizárólag európai színészeket: a főszerepeket August Diehl és Valeria Pachner alakítják, de olyan ismertebb nevek is akadnak a stáblistán, mint Matthias Schnoenaerts (Bikanyak, Vörös veréb) vagy Bruno Ganz. Utóbbi és Michael Nyqvist svéd színész is azután hunytak el, hogy befejezték a forgatást, így a veszteség nem volt hatással a produkcióra.

A film ötlete az 1998-as Az őrület határán forgatásakor fogalmazódott meg Malickban és Grant Hill producerben. Ahogy utóbbi elmondta, a rendező nem az a típus, akinek több tucat forgatókönyv áll a sarokban megvalósításra várva – inkább néhány naplószerű mappában tárolja a terveit. Az lendítette meg igazán a produkciót, amikor Malick találkozott Jägerstätter még élő lányaival, akik már a 80-as éveiket tapossák. Később az elkészült filmet is nekik mutatta meg először a rendező.

A megható sztori és a néhány, ismertebb európai színész ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy Malick-filmet inkább szenvedélyből, és a művészet, vagy épp a presztízs kedvéért forgalmaznak a stúdiók. Már a film költségvetését is csak privát befektetőkön keresztül tudta Malick összekalapozni – az ő nevük a stáblistán se tűnik fel. A rendező ismert elhúzódó forgatásairól és arról, hogy gyakran improvizál menet közben. Legújabb filmje azonban minden korábbi produkcióján túltesz, ami a gyártási időt illeti – igaz, a munka oroszlánrésze a vágószobában történt. Az A Hidden life viszont még így is majdnem 3 órás lett – mindez pedig a rendező pedigréjével és a stáblistával megspékelve igazán komoky kihívás a forgalmazóknak. Ennek ellenére a Fox Searchlight szép pénzért, 12 és 14 millió dollár közötti összegért vette meg a mozi jogait. Pénze mondjuk lehetett rá, azzal ugyanis, hogy a Disney felvásárolta majdnem a teljes Fox-birodalmat, minden idők egyik legerősebb stúdió-birodalmává vált. Ha a filmnek sikerül begyűjtenie valamilyen díjat Cannes-ban és a híre is szárnya kél, egy jó marketingkampánnyal megtámogatva tisztességes bevételt is elérhet, sőt, akár Oscarig is juthat – ott pedig a jelek szerint Tarantino mozija lehet az, amit le kellene győznie.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.