A nemzetközi sajtó ugyan még mindig Tarantino filmjéről áradozik, mely a vetítés után hat perces állótapsot kapott a nézőktől, de a Once upon a time in Hollywoodon túl is van élet Cannes-ban. Bemutatták például Terrence Malick A Hidden Life című drámáját is, mely jó, de nem kiemelkedő fogadtatásban részesült. A rendező 8 év után tért vissza a fesztiválra, legújabb filmjének hátteréről pedig a Deadline közölt cikket.
Az A Hidden life egy osztrák farmerről, Franz Jägerstätterről szól, aki lelkiismereti okokból megtagadja, hogy a II. világháborúban a nácik oldalán harcoljon. A film Malick egyik legalacsonyabb költségű alkotása, hiszen csak pár millióba került – ez jelentős spórolást jelent Az élet fája 32 millió dolláros költségvetéséhez képest. Azzal a filmmel nemcsak az Arany Pálmát nyerte el Cannes-ban, de őt, az operatőrt és magát a filmet is Oscarra jelölték. Azóta is ez számít a legerősebb referenciájának: a több mint két órás művészfilm közel 55 millió dollárt termelt világszerte. Ettől többet csak Az őrület határán hozott a rendezőtől: majdnem 100 milliós nemzetközi bevételt, amit ráadásul 7 Oscar-jelölés kísért.
| ||
Szép számok ezek egy auteurtől, de aligha akad producer, akinek könnybe lábadna tőlük a szeme. Ráadásul mindezeket az eredményeket olyan nemzetközi sztárokkal érték el a filmek, mint Brad Pitt és Jessica Chastain, vagy épp Sean Penn és George Clooney. A közelmúltban viszont már a színészek sem jelentettek garanciát a sikerre: a To the Wonder Ben Affleckkel és Olga Kurylenkóval, a Knight of Cups Christian Bale-lel és Natalie Portmannel, a Daltól dalig pedig Ryan Goslinggal és Rooney Marával együtt is csúfosan megbukott.
Talán ezért választott ezúttal Malick szinte kizárólag európai színészeket: a főszerepeket August Diehl és Valeria Pachner alakítják, de olyan ismertebb nevek is akadnak a stáblistán, mint Matthias Schnoenaerts (Bikanyak, Vörös veréb) vagy Bruno Ganz. Utóbbi és Michael Nyqvist svéd színész is azután hunytak el, hogy befejezték a forgatást, így a veszteség nem volt hatással a produkcióra.
A film ötlete az 1998-as Az őrület határán forgatásakor fogalmazódott meg Malickban és Grant Hill producerben. Ahogy utóbbi elmondta, a rendező nem az a típus, akinek több tucat forgatókönyv áll a sarokban megvalósításra várva – inkább néhány naplószerű mappában tárolja a terveit. Az lendítette meg igazán a produkciót, amikor Malick találkozott Jägerstätter még élő lányaival, akik már a 80-as éveiket tapossák. Később az elkészült filmet is nekik mutatta meg először a rendező.
A megható sztori és a néhány, ismertebb európai színész ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy Malick-filmet inkább szenvedélyből, és a művészet, vagy épp a presztízs kedvéért forgalmaznak a stúdiók. Már a film költségvetését is csak privát befektetőkön keresztül tudta Malick összekalapozni – az ő nevük a stáblistán se tűnik fel. A rendező ismert elhúzódó forgatásairól és arról, hogy gyakran improvizál menet közben. Legújabb filmje azonban minden korábbi produkcióján túltesz, ami a gyártási időt illeti – igaz, a munka oroszlánrésze a vágószobában történt. Az A Hidden life viszont még így is majdnem 3 órás lett – mindez pedig a rendező pedigréjével és a stáblistával megspékelve igazán komoky kihívás a forgalmazóknak. Ennek ellenére a Fox Searchlight szép pénzért, 12 és 14 millió dollár közötti összegért vette meg a mozi jogait. Pénze mondjuk lehetett rá, azzal ugyanis, hogy a Disney felvásárolta majdnem a teljes Fox-birodalmat, minden idők egyik legerősebb stúdió-birodalmává vált. Ha a filmnek sikerül begyűjtenie valamilyen díjat Cannes-ban és a híre is szárnya kél, egy jó marketingkampánnyal megtámogatva tisztességes bevételt is elérhet, sőt, akár Oscarig is juthat – ott pedig a jelek szerint Tarantino mozija lehet az, amit le kellene győznie.
