Miki egér felfalta a rókát, és egy igazi szörnyet teremtett

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 25.

Mikrofilm

Március 20-án nyélbe ütötték minden idők legnagyobb szórakoztatóipari bizniszét.

A Disney 71,3 milliárd dollárért felvásárolta a 21st Century Fox filmes és televíziós részlegét. A tranzakció értéke körülbelül a magyar GDP felének felel meg. Az így létrejött gigacég a mozibevételek akár 40 százalékát is megkaparinthatja.

A nagy amerikai stúdiók száma hatról ötre csökkent (Disney, Warner Bros., Sony, Universal, Paramount) – a Disney nem is vesztegette idejét, pár nappal az üzlet után máris átalakította weboldalát, és immár sajátjaként hivatkozik a felvásárolt stúdió olyan sikereire, mint a Deadpool, az Oscar-díjas A víz érintése vagy a Simpson család. A Disney eddig is a világ egyik vezető filmstúdiója volt, a saját neve alatt elért sikerek mellett pedig kis gömböcként falta fel az újabb és újabb cégeket: a Pixar, a Marvel Studios és a Lucasfilm után a Fox jelentette a legnagyobb falatot.

A Fox stúdió elődjét a magyar származású William Fox alapította 1915-ben. 1929-ben részvények felvásárlásával megpróbálta birodalmába olvasztani a rivális MGM stúdiót, annak moguljai azonban az trösztellenes törvénnyel megakadályozták a bekebelezést. 1935-ben azonban sikerült egybeolvadnia egy másik szereplővel, a 20th Centuryval, az így létrejött stúdió pedig hatodikként csatlakozott a „hollywoodi nagyokhoz”. A következő évtizedekben a cég olyan neveket futtatott fel, mint Shirley Temple vagy Marilyn Monroe; többször elnyerte az Oscar-díjat (Mindent Éváról, A muzsika hangja); filmes és tévéfronton is meghatározó sikerek születtek égisze alatt (a 70-es években a Star Wars és a MASH, vagy a 90-es években a Titanic és az X-akták). A Fox úttörő szerepet játszott a VHS kazetták elterjedésében, a szappanoperák televíziós diadalában és a kábelcsatornák elterjedésében is. A stúdió eladásáról nemrég döntő médiamágnások, a Murdoch család a 80-as években vásárolta be magát a Foxba.

Az összeolvadással

 

a változások máris megkezdődtek.

 

Túl vagyunk az első leépítési hullámon is, aminek főleg a Fox marketingért és terjesztésért felelős szakemberei estek áldozatul. A médiabirodalom egy kisebb stúdióját, a Fox 2000-et máris elkaszálták;  a közepes költségvetésű filmekről ismert stúdióhoz olyan címek kötődtek, mint Az őrület határán, a Pi élete vagy A számolás joga.

Ennél sokkal érdekesebb azonban, milyen hatással lesz a megaüzlet Hollywood és a Disney jövőjére. Ha a Fox kisebb stúdióinál maradunk, ott van például a Blue Sky Studios sorsának kérdése – ők gyártották a Jégkorszakot és a Rio-meséket is. De szüksége van-e a Disney-nek egy harmadik animációs stúdióra a sajátja és a Pixar mellett? Egyelőre azt állítják, hogy igen, ez azonban bármikor megváltozhat.

Az egyik legkézenfekvőbb értelmezés szerint a Disney az üzlettel a közelgő télre, vagyis a streaming-apokalipszisre készült fel: a Netflix és társai meghódítják a világot és fenekestül felforgatják a szórakoztatóipart; erre pedig muszáj volt lépni valamit. Disney+ néven várhatóan még idén saját streaming platformot hoznak létre. Ennek vonzóvá tételére nem elég, ha kivonják saját címeiket a riválisoktól – ahhoz, hogy milliós előfizetői bázist építsenek, ugyanolyan végtelen mennyiségű tartalomra van szükségük, mint például a Netflixnek. A Fox felvásárlásával pont ehhez jutottak hozzá: számtalan nagysikerű tévésorozathoz és minden idők legnagyobb bevételű filmjeihez. A Disney+-on várhatóan a Bosszúállók-filmek mellett ott lesz a Titanic, a Grace klinika mellett pedig az Így jártam anyátokkal is.

Konkrét filmek és sorozatok mellett stúdiók és csatornák is Miki egér markába kerültek: a 20th Century Fox, az elsősorban díjnyertes mozijairól ismert Fox Searchlight, vagy épp az FX és a National Geographic is. A Disney eddig a Hulu nevű streamingszolgáltató 30 százalékát birtokolta, a Fox-ügylettel ehhez még 30-at kapott, így immár ennek is ő a többségi tulajdonosa. Kérdés, erre mi szüksége lesz saját szolgáltatásának beindítása után – vagyis mi lesz a platformmal, melynek többek közt A szolgálólány meséjét is köszönhetjük.

Természetesen Rupert Murdochot sem kell féltenünk: a Fox Corp néhány televízióadója, így például a Fox Sports, a Fox News és a Fox TV-hálózat is az ő tulajdona maradt – tévébirodalmának maradéka nagyrészt sportot és hírműsorokat sugárzik. A Fox Trump egyik legnagyobb támogatója, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Disney nem kért belőle. Mindezt a komikus George Wallace remekül összefoglalta tweetjében: a Disney mindent vitt, kivéve a Fox News-t, mert az egy rakás szar:

 

Az üzlet

 

fontos változásokat hozhat minden idők legsikeresebb franchise-sorozatába,

 

a Marvel-univerzumba is. A Marvel Studios évek óta a Disney része, néhány karakter kivételével. Ezek közül legfontosabbak az X-men és a Fantasztikus Négyes hősei, akiket a Marvel a 90-es években (mikor még semmi köze nem volt a Disney-hez) pénzügyi problémái miatt eladott a Foxnak. Ezért nem része az X-men sorozat a Marvel filmes univerzumának, és szintén ez volt az oka, hogy Skarlát boszorkányt még véletlenül sem lehetett mutánsnak hívni a filmekben. Most azonban minden megváltozik: az idén érkező X-men és New Mutants film ugyan még a fanfárokkal tarkított Fox-logó alatt érkezik, ezután viszont már semmi akadálya nem lesz a Bosszúálló és az X-men világ találkozásának. Mindkét sorozat egyébként is a dimenzióváltás határán áll, így szinte biztos, hogy a képregényhez hasonlóan a filmekben is összeérnek majd a szálak.

Ha már a sikerfilmeknél járunk: minden idők legnagyobb (Avatar) és második legnagyobb (Titanic) bevételét elérő filmje is a Disney-hez került; ahhoz a céghez, ami többször bebizonyította már, hogy nincs az a sikerfilm, amit ne lehetne valamilyen formában folytatni. A Titanic 2-ről még egyelőre nem szólnak hírek, az Avatar viszont Miki egérék nélkül is négy felvonásban érkezik a mozikba, a tervek szerint 2020 és 2025 között. Ezek vélhetően rekorddöntögető bevételei már mind a Disney kasszáját gyarapítják majd.

Persze, a hatalmas konglomerátum létrejöttének nem mindenki örül – „a nagy hal megeszi a kis halat” elv helyett úgy tűnik, immár cápák falják fel egymást Hollywoodban. A Deadpoolt alakító Ryan Reynolds ironikus képpel üdvözölte, hogy a Disney-hez került.

 

Hasonlóan reagált a Simpson család alkotója is: Üdv a családban, haver! – mondja a felirat, miközben a képen Homer Simpson épp Miki egeret fojtogatja. A Galaxis őrzői régi-új rendezője, James Gunn viszont örömmel fogadta az összeolvadást és azt, hogy ezzel számtalan szuperhős visszatért a Marvelhez. Gunnhoz hasonlóan minden képregény-rajongó előre dörzsöli a tenyerét, hogy kedvencei végre egy filmben tombolhatnak, és a Disney streaming platformjának is biztos milliós előfizetői tábora lesz. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy stúdiók megszűnésével és a hatalom koncentrációjával hosszú távon a szórakoztatóipar sokszínűsége csorbul – ezzel pedig mi, nézők veszítünk. A Disney nem készít például 18-karikás filmeket, a pénzét pedig vélhetően ezután is olyan produkciókba fekteti, amelyek jól hoznak a konyhára: Star Wars-mozikba, képregényfilmekbe, fantasy-sorozatokba és folytatásokba.

Hiába ígérik, hogy a Fox stúdiói megtarthatják autonómiájukat, a piac törvényei teljesen mást diktálnak: miért áldoznának 30-50-60 millió dollárt egy drámára, kosztümös vagy történelmi filmre, ami talán siker lesz, talán nem; lehet, hogy elnyeri az Oscart, de az is lehet, hogy nem. Inkább belevágnak egy újabb előzményfilmbe vagy spinoffba, ami az első hétvégéjén behoz ennyi pénzt – sőt, akár a többszörösét is. A streamingszolgáltatók térnyerésével egyre kevesebben járnak moziba, ez pedig a hagyományos stúdiókat arra kényszeríti, hogy még kevesebbet kockáztassanak. Egyre kevesebb szerzői film kerül a mozikba, de romkomot vagy dokumentumfilmet is alig láthatunk már nagyvásznon. Az űrt pedig épp az olyan szolgáltatók igyekeznek betölteni, mint a Netflix vagy az Amazon, amelyek a Disney-vel szemben mernek kockázatot vállalni, és a kisebb filmekre is pénzt adni.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.