Bár nem harsognak a fanfárok, de komoly magyar siker született a Velencei Filmfesztiválon

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 10.

Mikrofilm

Mellesleg a Jokert és Polanskit is díjazták, a mozi tehát halott.

A Velencei Filmfesztivál ázsiója az elmúlt évek során sokat emelkedett. Míg a Cannes-i seregszemle csak öregesebbé vált és egyre nagyobb érdektelenség övezi, az Arany Oroszlán nyertesei rendszerint a díjszezon legnagyobb szenzációivá váltak. Tavaly Alfonso Cuarón Romája nyert, mely mű végül három Oscart szedett össze a Netflixnek – a fődíjat azonban elvitte előle a Zöld könyv –, két éve viszont a velencei győztes A víz  érintése az Akadémia díjátadóján is mindent vitt. Épp ezért egyre több stúdió dönt úgy, hogy Cannes helyett Velencében mutatja be a legígéretesebb filmjeit.

A nagypapa mozija: a valaha oly progresszív cannes-i fesztivál mára teljesen vaskalapossá öregedett

Több régóta várt film is kimaradt. Kihirdették a Cannes-i Filmfesztivál idei felhozatalát, a filmrajongók pedig felsóhajthattak: a tavalyi, híresen gyenge év után idén jól ismert arcok, nagy visszatérők és igazi ínyencségek is érkeznek a programba.

Az egyik legnagyobb várakozással övezett mozi szállította végül a legnagyobb meglepetést is: Todd Phillips Jokere vitte haza a fesztivál fődíjának számító Arany Oroszlánt. A kritikusok szerint A sötét lovag óta nem született ilyen formabontó szuperhős-film; ha pedig mindez elég volt a velencei győzelemhez, biztosak lehetünk benne, hogy találkozunk még a filmmel az őszi díjszezonban. A film egyik legnagyobb erősségének a címszerepet alakító Joaquin Phoenix játékát tartották – ő azonban mégsem győzött, a Legjobb színész ugyanis Luca Marinelli lett a Martin Eden című Jack London-adaptációban nyújtott alakításáért. A női trófeát Ariane Ascaride, a Gloria Mundi főszereplője kapta, a Legjobb rendezőért odaítélt Ezüst Oroszlán pedig Roy Anderssonhoz, az About Endlessness direktorához vándorolt. Andersson 2014-ben kapta meg az Arany Oroszlánt az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmjéért.

About Endlessness / Om det oändliga (2019) - Trailer

Roy Andersson's new movie premieres at Venice Film Festival 2019.

Itt kürtöljük is gyorsan világgá, hogy Andersson mindkét filmjének az operatőre Pálos Gergely volt.

A fesztivált korábban rengeteg kritika érte, amiért nem reagált a filmvilágot meghatározó olyan ügyekre, mint a MeeToo vagy a TimesUp – a legkevésbé felvilágosult seregszemle címkéjére pedig idén még rá is tett néhány lapáttal. A nyomás ellenére Cannes-tól eltérően Velencében nem kaptak nagyobb teret a női alkotók, ellenben olyan, Hollywood-szerte nemkívánatosnak bélyegzett rendezők debütálhattak legújabb filmjükkel, mint Roman Polanski vagy Nate Parker. Előbbi 1978-as nemi erőszak-ügye óta menekül az amerikai igazságszolgáltatás elől, tavaly pedig kizárták az Amerikai Filmakadémia testületéből; utóbbi „csak” 2016 óta számít páriának, amikor az Egy nemzet születése című filmjével előbb óriási sikert aratott a Sundance-en, majd gyorsan napvilágra is kerültek az ellene felhozott 1999-es, nemi erőszaktételre vonatkozó vádak, melyek a filmjét és karrierjét is elsüllyesztették. Polanskihoz hasonlóan azonban neki is sikerült Hollywoodon kívülről pénzt gründolnia legújabb filmjére, Velencében pedig tárt karokkal várták, igaz, csak versenyen kívül.

Polanski a Dreyfus-ügyet újramesélő J’accuse című mozija azonban nemcsak érdekelt volt a versenyben, de el is nyerte az egyik legrangosabb elismerést, a zsűri nagydíját. Lucrecia Martel zsűrielnök korábban azt nyilatkozta, nem tudja elválasztani a művet az alkotótól, ettől függetlenül Polanski filmjének helye van Velencében – szavai ugyan nehezen értelmezhetők, s egy rövid időre az is felmerült, hogy mégsem indulhat a fesztiválon, de ezen hamar túlléptek a szervezők. Végül a díjazása pedig mindennél beszédesebbre sikerült.

An Officer and a Spy (J'Accuse) new clip official from Venice - 2/2

An Officer and a Spy (J'Accuse) new clip official from Venice - 2/2 This is a clip for press use from the Cannes Film Festival, for any enquiries you can reach us on info [at] theupcoming [dot] co [dot] uk Subscribe to our YouTube channel

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.