A nagypapa mozija: a valaha oly progresszív cannes-i fesztivál mára teljesen vaskalapossá öregedett

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 22.

Mikrofilm

Több régóta várt film is kimaradt.

Kihirdették a Cannes-i Filmfesztivál idei felhozatalát, a filmrajongók pedig felsóhajthattak: a tavalyi, híresen gyenge év után idén jól ismert arcok, nagy visszatérők és igazi ínyencségek is érkeznek a programba.

A szimbolikus jellegű, épp ezért mindig kiemelt figyelemmel övezett nyitófilm – amivel többször lőnek mellé a szervezők, mint nem – idén Jim Jarmusch zombifilmje, a The Dead Don’t Die lesz; a versenyprogramban pedig egy-egy filmmel ott lesz Pedro Almadóvar (Pain and Glory), Xavier Dolan (Matthias and Maxime) és Terrence Malick (A Hidden Life) is.

Az amerikai sajtó mégis elégedetlenedik,

hiszen több régóta várt film is kimaradt, ráadásul az amerikai mozi is alulreprezentált a programban – legalábbis szerintük. Ezzel kapcsolatban kérdezte a The Hollywood Reporter Thierry Fremaux-ot, a fesztivál művészeti vezetőjét. Mint Fremaux elmondta, a csekély számú amerikai filmek miatt ők is érzik, hogy a fesztivál évről évre kevesebb figyelmet kap – de inkább csak az amerikai sajtótól, hiszen ők azok, akik egyedül a saját nézőpontjukból hajlandóak a világra tekinteni.

Megvannak a Cannes-i versenyfilmek

A híresen gyenge tavalyi év után az idei mezőny erősnek ígérkezik.

Cannes azonban mindig is a mozi nemzetközi jellegéről szólt, a franciákról, vagy épp Bergmanról, Felliniről és Tarkovszkijról. Épp ezért nem engednek a kritikának, és csak a jobb sajtó miatt nem engednek be több amerikai filmet a jövőben sem.Persze azért ők is igyekszenek, hogy a legjobb filmek – amerikaiak vagy sem – náluk mutatkozzanak be: mindent megtettek például azért, hogy Tarantino Once Upon a Time in Hollywood-ja Cannes-ban debütáljon, a mozi viszont egyszerűen nem készült el időben. Ugyanez a helyzet Martin Scorsese The Irishman című gengsztereposzával, ami Fremaux szerint még messzebb van a finistől, mint Tarantino filmje.

A The Irishman helyzetét tovább nehezíti, hogy Netflix-produkció, a streamingóriás produktumait pedig

a fesztivál kitiltotta versenyprogramjáról.

Amint a művészeti vezető elmondta, folyamatosak a tárgyalások a céggel – akik, részben épp a film sikeresebb fesztiválszereplése miatt nemrég egy mozit is megvásároltak, de leültek beszélni Scorsesevel is a premierrel kapcsolatban.

Tarantino és Bertrand Tavernier filmrendezők

Tarantino és Bertrand Tavernier filmrendezők

 

 

A rendező még 1976-ban, a Taxisofőrért kapta meg az Arany Pálmát, ráadásul a Lidérces órákért egy rendezői elismeréssel is díjazták, így nem ragaszkodik ahhoz, hogy filmje a versenyszekcióban induljon. Ha tehát tényleg Cannes-ban mutatják be a The Irishmant, valószínűleg egy speciális, programon kívüli vetítésre számíthatunk.

A fesztiválnak nem csak a Netflixszel, de a többi filmes seregszemlével is évről évre meg kell vívnia a maga harcát. Fremaux szerint azonban ők továbbra is kitartanak a tradíciók mellett: a velencei vagy torontói fesztivállal ellentétben nem engedik be a streamingelt mozikat – akkor is, ha így nemcsak kevesebb figyelem irányul rájuk, de igazi nagy halakról is lemaradnak.

Az utóbbi években egyre többen döntöttek úgy,

hogy nem Cannes-ban, hanem egy haladóbb szellemű fesztiválon mutatják be filmjeiket. Velence például úgy került reflektorfénybe, hogy elkezdett az amerikai mozikra koncentrálni, és beszállt az Oscar-kampányba is: az Arany Oroszlánt tavaly az Oscarról épp csak lemaradó Roma nyerte, 2017-ben pedig az A víz érintése, ami később a legjobb film aranyszobrát is elhozta az akadémiától.

Persze szégyenkeznie Cannes-nak sem kell: a végül a forgatókönyvéért Oscart nyert Spike Lee-film, a Csuklyások is itt debütált, az öt jelölt legjobb idegen nyelvű filmből pedig hármat is a fesztiválon mutattak be.

Az idei versenyprogramban

négy női alkotó vesz részt,

ami egyel több mint tavaly – pedig a jelenleg a filmvilágban uralkodó állapotok sokkal dinamikusabb változást igényelnének el ezen a téren is. Cannes álláspontja azonban ezzel kapcsolatban is ugyanaz, mint az amerikai filmekkel: csak azért, mert nyomást helyeznek rájuk, nem fognak több női rendezőt beválogatni.

Thierry Fremaux

Thierry Fremaux

Fotó: Wikipédia

 

„Ugyanazt mondom, mint hat, hét, vagy nyolc éve: Cannes és a többi filmfesztivál csak az utolsó állomás ezen az úton. Ha több női rendező kezdi el a filmes képzést, a filmiparnak is több női alkotója lesz – és akkor Cannes-ban is több női rendezőt köszönthetünk” – mondta Fremaux.

Szerencsére már nem az a helyzet, mint az idei plakáton feltűnő Agnés Varda esetében, aki saját idejében egyedüli női alkotó volt; a szabály azonban szerinte ugyanaz nők és férfiak, amerikaiak, európaiak és ázsiaiak esetében is: azokat a filmeket válogatják be, amelyekről úgy gondolják, hogy megérdemlik. „Agnés mindig azt mondta: nem női rendező vagyok, hanem nő és rendező. Külön megkért, hogy csak azért ne válogassunk be egy filmet, mert nő rendezte, csak ha az alkotás megérdemli” – tette hozzá.

A művészeti vezető emellett felhívta a figyelmet arra is, mennyire megerősödtek az afrikai filmek: tavaly még csak egy ilyen filmet mutattak be az Un Certain Regard szekcióban, idén viszont már kettőt (az algériai Papichát és a marokkói Adamot), ráadásul a szenegáli Atlantique a versenyszekcióban kapott helyet. Afrikából ráadásul több női rendező érkezik Cannes-ba, mint férfi, így a változás már ott is elindult.

A 2019-es Cannes-i Filmfesztivált idén május 14. és 25. között rendezik meg.

Neked ajánljuk