Ezek voltak a nyár legnézettebb filmjei a világban: számos meglepetés van köztük

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 10.

Mikrofilm

Cseppet sem reménykeltő tendenciák.

A ránk szakadó esővel a nyári mozis szezonnak is búcsút mondhatunk. Habár néhány elemzés a szokásosnál is borúlátóbb és minden idők egyik legszörnyűbb blockbuster-évadjának nevezi a 2019-est, a valójában csak az elmúlt pár év sormintája folytatódott: taroltak a folytatások, franchise-ok és szuperhős-filmek; tovább esett az eredeti mozik ázsiója; néhány nagyreményű induló hatalmasat bukott;

a Disney pedig mindent vitt.

A minőségi romlás ellen még talán lehetne érvelni (sok sikert hozzá!), a számok azonban makacs dogok: az Egyesült Államokban és Kanadában értékesített jegyek ezen a nyáron 4,33 milliárd dollárra rúgtak, ami 2 százalékos esést jelent tavalyhoz képest. Ez önmagában még nem olyan borzalmas, a képet azonban tovább árnyalja az egeres stúdió térnyerése, ami lényegében monopolizálta a teljes mozi szezont: az év hat legnagyobb bevételű filmjéből öt hozzájuk tartozik.

Az összes többi stúdió bukdácsolt, a Disney azonban a jól bevált stratégiáját követve letarolta a piacot: a Bosszúállók: Végjáték nemcsak a nyár, de minden idők legnagyobb bevételű filmjévé vált.

A Toy Story 4, Az oroszlánkirály és az Aladdin is 1 milliárd dolláros nemzetközi bevétel felett teljesítettek – és akkor még nem beszéltünk a márciusban bemutatott Marvel Kapitányról. A Disney meglehetősen egyszerű, de mint látható, baromira kifizetődő stratégiát folytat: felvásárlásokkal bekebelezi a konkurenciát, majd ugyanazokat a jól ismert figurákat és sablonokat zúdítja a népre, ameddig bele nem fulladunk a remake-ekbe és képregény-filmekbe.

Miki egér felfalta a rókát, és egy igazi szörnyet teremtett

Március 20-án nyélbe ütötték minden idők legnagyobb szórakoztatóipari bizniszét. A Disney 71,3 milliárd dollárért felvásárolta a 21st Century Fox filmes és televíziós részlegét. A tranzakció értéke körülbelül a magyar GDP felének felel meg. Az így létrejött gigacég a mozibevételek akár 40 százalékát is megkaparinthatja.

 

A jelek szerint pedig egyelőre nem unjuk az általában korrekt, de a kreativitást teljesen nélkülöző, futószalagon gyártott méregdrága filmeket: 2014 óta minden évben a Disney a legtöbbet kaszáló stúdió. Érdemes egy pillantást vetni, a Rolling Stone összefoglalására, milyen filmek végeztek a bevételi lista első helyén idén nyáron:

  • Egy 2006-ban indult franchise.
  • Egy 2014-ben  indult franchise.
  • Egy 1992-es film remake-je.
  • Egy 1954-ben indult franchise.
  • Egy 2016-ban indult franchise.
  • Egy 1997-ben indult franchise.
  • Egy 1995-ben indult franchise.
  • Egy 2002-ben indult franchise harmadik újragondolása.
  • Egy 1994-es film remake-je.
  • Egy 2001-ben indult franchise.
  • Egy 2013-ban indult franchise.

A Disney ráadásul egyhamar nem fog változtatni a recepten: tovább folytatódik a Marvel-filmek dömpingje, ráadásul a Netflix egyeduralmának megdöntésére hamarosan indul streamingszolgáltatásuk is – amit mi mással töltenének meg, mint szuperhős-sorozatokkal és remake-ekkel. De a stúdió idei, hátralévő nagy dobásai is hasonlóakkal kecsegtetnek: érkezik a Jégvarázs 2, a Demóna folytatása, valamint a Star Wars: Skywalker kora

Újabb meglepő részletek derültek ki a Star Wars: Skywalker koráról

Abrams eredetileg ki akarta hagyni Carrie Fishert az új filmből, mert úgy gondolta, túl fájdalmas lenne a lánya számára... Az eddig sem volt titok, hogy 2016-os halálát követően a Leiát alakító Carrie Fisher még egyszer, utoljára látható lesz a filmvásznon. A Vanity Fair riportjából azonban újabb érdekességeket tudhatunk meg arról, hogyan birkóztak meg az alkotók a tragédiával.

 

Hol maradnak az eredeti mozik?

A beszélő állatok és maszkos szuperhősök áradata közepette a filmrajongók úgy várták Tarantino új alkotását, mint a Messiást: a Volt egyszer egy Hollywoodnak nemcsak a rendező, de az eredeti filmek becsületét is meg kellett mentenie.  A mozi jó is teljesített, hiszen a nyár legsikeresebb eredeti filmjévé vált – a kasszákat uraló Az oroszlánkirály mögött azonban csak másodhegedűs lehetett. Nem ez az első alkalom, hogy Brad Pitt képtelen lenyomni Simbát: 1994-ben az Interjú a vámpírral nem tudta megtörni az akkor már hat hete futó eredeti animációs film uralmát; 2011-ben pedig a mese 3D-s, átalakított változata nyomta le a Pénzcsinálót.

A nyár másik eredeti sikerfilmje a Hollywooddal ellentétben, csendben, szinte fű alatt érkezett, és végig a nagyok árnyékában maradt – viszont hosszan és szorgosan gyűjtögetett. Danny Boyle Yesterday című filmjéről van szó, mely júniusban olyan nagyágyúk mellett startolt, mint az Annabelle 3 és a Toy Story 4. 17 milliós bevétellel mindössze harmadik tudott lenni mögöttük, az Universal azonban bízott a filmben és abban, hogy a nézők nem feltétlen rohannak az első héten megnézni egy musicalt, ami egy Beatles nélküli világról szól. A film végül mindössze 26 milliós büdzséjére csak Amerikában 72 milliót szedett össze – mindez egy Disney-filmnek aprópénz, ám jelzi, hogy okos marketingstratégiával a kis filmeknek is lehet keresnivalójuk az óriások között. Hasonlóan jól teljesített az Elton John életét megéneklő Rocketman, és a Paramount horrorja, a Préda is szép eredményt ért el: 13 és fél milliós költségvetésből csinált közel 75 milliós bevételt. Kérdés, mennyire tekinthetünk eredetinek egy filmet, melyben egy csinos fiatal lány rohangál másfél órán át vérengző aligátorok elől.

Szenvednek a vígjátékok

Már júniusban megírtuk: senkit sem érdekelnek már a vígjátékok a mozikban, a zsáner ugyanis a Netflixre költözött – mindez pedig nyáron sem változott. Nem is olyan régen még minden hónapra jutott egy sikeres komédia Eddie Murphy, Adam Sandles, Julia Roberts, vagy épp Will Smith főszereplésével – mára azonban egyik stúdió sem áldoz tízmilliókat egy vígjátékra, a kis filmek pedig a legritkább esetben hoznak óriási bevételeket. Tarantino mozija és a Yesterday mellett egyetlen komédia tudott valódi sikert elérni: a mocskos tizenévesekkel operáló Jó srácok – ráadásul R-es, azaz a második legmagasabb korhatár-besorolású filmről van szó. Pár éve még mindez egyáltalán nem jelentett versenyhátrányt, a Másnaposok, a Koszorúslányok, a 22 Jump Street vagy a Virsliparti is simán kasszasikerré tudott válni ezzel a címkével, mára viszont hasonló korlátozó tényezők nélkül is bukdácsolnak a komédiák. Bukott a Seth Rogennel és Charlize Theronnal induló Csekély esély; az Uber sofőrökből bolondot csináló akcióvígjáték, a Stuber; de olyan, remek kritikákat kapó vígjátékok sem teljesítettek jól, mint Olivia Wilde rendezői bemutatkozása, az Éretlenségi, vagy épp a Sundance-en rekordáron felvásárolt Late Night.

A független filmek lehúzhatják a rolót

Nem a Late Night az egyetlen indie, amit hatalmas összegekért vásároltak fel a még nagyobb profit reményében, ám végül csalódást okozott: a Brittany Runs a Marathon című vígjáték és a Bruce Springsteen előtti musicales főhajtás, a Blinded by the Light is soha nem látott összegekért kelt el a Sundance-en, ám a kasszáknál nem tudták igazolni a beléjük fektetett bizalmat. Az olyan, kisebb befektetésekből sem lett meglepő siker, mint John Lithgow romantikus drámája, a The Tomorrow Man vagy épp a Star Wars-sztár Daisy Ridley nevével fémjelzett, a Hamletet egy másik szemszögből elmesélő Ophelia. A függetlenfilmes fesztivál egyetlen sikersztorija a Kőgazdag ázsiaiakkal befutott Awkwafina dramedy-je, a The Farewell, amely egy kínai családról szól, akik felfedezik, hogy a velük élő nagymama rákos és meg vannak számlálva a napjai. A sikert persze ebben az esetben apró skálán mérik: a hasonló filmekre szakosodott A24 6 millió dollárért vásárolta meg a mozit, ami egy hónap alatt közel 15 milliós bevételt hozott.

A hasonló függetlenfilmek vergődése már csak azért is rossz hír, mert a stúdiók így azt a konzekvenciát vonják le, hogy még azt a néhány milliót sem érdemes kockáztatni, amibe egy-egy ilyen film kerül. Így alighanem egyre többen lépnek majd a Disney útjára, és áldoznak inkább minden pénzt a százmilliós blockbusterekre, amelyeknél nagyobb ez esély a megtérülésre.

A női filmek sem épp kifizetődőek

A Hollywoodot uraló jelenlegi trend miatt egyre több nőkre koncentráló film készül – a társadalmi tudatosságot azonban a bevételek nem mindig igazolják. Butaság lenne mindezt a nézők nyakába varrni: sok esetben ugyanis arról van szó, hogy a jobbnál jobb színésznők szenvednek a borzalmas forgatókönyvvel, vagy épp a teljesen fantáziátlan rendezéssel. A Tessa Thompsonnal megerősített Men in Black 4 a nyár egyik legnagyobb buktája volt, de elhasalt A bűn királynői is, pedig olyan nagyágyúkat vonultatott fel, mint Melissa McCarthy, Tiffanny Haddish és Elizabeth Moss. Richard Linklater  és Cate Blanchett neve általában önmagában is elég garancia a minőségre – a Where’d You Go, Bernadette-ben viszont hiába fogtak össze, a film szinte észrevétlen maradt a kasszáknál. Ugyanez igaz a sztárparádéjával inkább visszaélő, mint azt kihasználó bugyuta vígjátékra, a Pompon klubra is.

Akadtak persze nőalakokra koncentráló, sikeres filmek is nyáron – ezeknek nem a bevételével, inkább a minőségével akadt probléma. Az Oscar-díjas Octavia Spencer karrierje során először kapott főszerepet, a Mami viszont képtelen volt túllépni a thriller-sablonokon. Mindössze 5 milliós büdzséjéből azonban világszerte több mint 60 milliót kasszírozott. A Csaló csajok a borzalmas vígjátékok tankönyvi példája, de így is közel 100 milliót szedett össze.

Csak a Toy Story tudott talpon maradni

Nemcsak a vígjátékok, az animációs filmek is besültek a nyáron: sokat elmond Hollywood ötlettelenségéről, hogy az Undipofik című meséhez fűztek nagy reményeket – azonban gyártási költségének alig a felét tudta összeszedni. A kis kedvencek titkos élete 2016-ban kasszát robbantott, a második epizód azonban idén csúfosan beégett. Az Angry Birds – A film ugyan csak közepes siker volt, ám épp eleget hozott, hogy megszülessen a második rész – annak bevételeit nézve viszont csodálkoznánk, ha a közeljövőben trilógiává fejlődne a saga. Az animációs filmek becsületét végül a Toy Story 4 mentette meg – a bevételek ugyan elmaradnak a harmadik résztől, és a hírek szerint a Disney-hez tartozó Pixarnál sem volt hurrá-hangulat a számokat látva, de a film így is simán átlépte az 1 milliárd dolláros nemzetközi bevételt.

Nem minden franchise kifizetődő

A Toy Story és a Marvel-filmek győztek, A kis kedvencek titkos élete és a MIB folytatása pedig veszített. A sorminta estig folytatható: Az X-Men: Sötét Főnix elhasalt, a John Wick 3 hasított; a Támadás a Fehér Ház ellen harmadik, a Halálos iramban-sorozat kitudja hányadik leágazása nagyot kaszált, a Godzilla és a W. Bruce Cameron kutyasorozatának következő felvonása azonban nem váltotta meg a világot. Nem minden franchise egyenlő, a nézők pedig csak azért nem rohannak a moziba, mert egy cím mögött ott áll a kettes, vagy a hármas szám. Kivéve persze, ha a sarokban ott rejtőzik a Disney logója is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.