Ha a karantén és a Zoom-uralta világ önmagában nem lenne elég borzalmas
host1-videoSixteenByNineJumbo1600_top_story_lead.jpg
Host

Ha a karantén és a Zoom-uralta világ önmagában nem lenne elég borzalmas

Mikrofilm

A Host nemcsak az egyik első karantén-horror, de az év egyik legkreatívabb filmje is.

A koronavírus-járvány egyik hozadéka, hogy az életünk jelentős része az online platformokra került át: a munka, az iskola, sokaknál pedig a baráti és szabadidős összejövetelek is az internetre költöztek. Bár az elején több szoftver is harcba szállt, a pandémia egyértelmű nyertese a Zoom lett. Az elmúlt hónapokban épp elég bizarr (szexen kapott Fülöp-szigeteki önkormányzati képviselő; maszturbálás miatt kirúgott szakértő), vicces (zuhanyból kilépő anyuka), vagy kevésbé szórakoztató (online óra közben betörő bűnözők), a programhoz köthető incidens történt. A Host című film ebben a Zoom-uralta világban játszódik, remekül keverve a talált szalagos filmek hagyományait a platform jellemzőivel.

A történet szerint hat barát a karantén ideje alatt Zoom-ös összejövetelt szervez, amit azzal tesznek izgalmassá, hogy egy médiumot is meghívnak rá - az eseményeket mi is a szoftver képernyőjét bámulva követhetjük. A szereplők tipikus milleniál-generációs fiatalok, akikről pont annyi életszagú apróság derül ki, hogy megkülönböztessük őket, és az apró, osztott képernyő ellenére is karaktert kapjanak. Egyikük az izoláció miatt kényszerült egy lakásba barátjával, ám a helyzet rádöbbentette őket, hogy kicsit elhamarkodták az összeköltözést; más az apjával osztozik a házon és olyan is akad, aki gazdag barátnője medencés házában kénytelen átvészelni a vírust. A felvezető annyira remek, hogy egy ponton olyan érzése van az embernek, mint aki véletlenül keveredett bele egy baráti társaság összejövetelébe: cukkolások, inside joke-ok, a késők kibeszélése. Pont, mint a való életben.

Aztán megérkezik egy médium, akinek segítségével igyekeznek kapcsolatot teremteni a túlvilággal.

Van, aki hisz a dologban, mások azzal viccelik el a helyzetet, hogy az asztrális szó minden kiejtésekor lehajtanak egy felest. Az ártatlan hecc egy pontján azonban egyre furcsább dolgok kezdenek történni.

A talált szalagos filmeknek jellemzően a formátumból adódik erősségük mellett legfőbb gyengeségük is: a jó ötlet ugyanis csak egy bizonyos pontig szolgál hajtóerőként; a legtöbb mozi pedig ilyen-olyan módon kénytelen megküzdeni azzal, hogy a dramaturgiát ezek a "véletlenül felvett" képek nem tudják végig lekövetni. Ahogy azonban az elmúlt években életünk egyre nagyobb szelete vándorolt az online térre, megjelent a hasonszőrű filmek egy új változata: azok a mozik, melyek részben vagy teljes egészében a számítógép vagy telefon képernyőjén peregnek. Ilyen a 2014-es Ismerős törlése; a talán legtöbbet méltatott két évvel ezelőtti Keresés; vagy a 2018-ban készült de a tengerentúlon idén bemutatott Followed. A Host talán Aneesh Chaganty Kereséséhez hasonlít leginkább - ahhoz hasonlóan limitációiból képes ugyanis előnyt kovácsolni.

A filmben ugyanis megjelenik szinte minden, amiért utáljuk, vagy épp szeretjük a Zoomot: a jófejeskedésből machinált háttér; a szaggatás, szétkapcsolás és újrakapcsolódás; az arc digitális, vicceskedő maszkolása, vagy épp az 50 perces limit utáni megszakítás. Mindezeket ráadásul sikerült hátborzongató, a horrorhatást fokozó elemekké varázsolni. Persze alapvetően a mozi nem váltja meg a világot, ugyanazokkal a szellem-filmekből ismert klisékből építkezik, amelyeket mindannyian betéve tudunk: mozgó tárgyak, hirtelen hanghatások vagy épp a semmiből feltűnő démoni jelek, amelyeknek egy szempillantással később nyomuk sincs. Mindezeket azonban sikerült kreatív módon úgy használni, hogy hiába tudjuk, mi következik a következő pillanatban, a hatás nem, vagy alig csorbul. Ez pedig elsősorban a hangulatteremtésnek köszönhető: a Host nézése közben nem lehet eltekinteni magától attól a helyzettől, amelyben hónapokig voltunk kénytelenek élni.

A film író-rendezője, Rob Savage az ötletet saját Zoomon elkövetett viccéből merítette: egy közös beszélgetés során eljátszotta, hogy fura hangokat hall a padlásról, ezzel pedig a frászt hozta barátaira.

 

A videó hamar virálissá vált az interneten, Savage pedig szintén filmes ismerőseivel a karantén kellős közepén elkezdtek azon gondolkodni, hogy lehetne mindebből egy játékfilmet készíteni. A teljes mozi végül 12 hét alatt készült el, amiből két hét volt a forgatókönyv megírása, két hét a forgatás, a többi pedig az utómunka. A filmben Savage barátai játszanak, akik saját nevükön szerepelnek; külön felkészítést tartott számukra, hogyan valósíthatják meg ők maguk a filmben látott trükköket. A Host végül az amerikai, horrorokra spacializálódott Shudder nevű oldalon debütált.

Magyar felirat: hostfelirat (opensubtitles.org)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.