Ha a karantén és a Zoom-uralta világ önmagában nem lenne elég borzalmas
host1-videoSixteenByNineJumbo1600_top_story_lead.jpg
Host

Ha a karantén és a Zoom-uralta világ önmagában nem lenne elég borzalmas

Mikrofilm

A Host nemcsak az egyik első karantén-horror, de az év egyik legkreatívabb filmje is.

A koronavírus-járvány egyik hozadéka, hogy az életünk jelentős része az online platformokra került át: a munka, az iskola, sokaknál pedig a baráti és szabadidős összejövetelek is az internetre költöztek. Bár az elején több szoftver is harcba szállt, a pandémia egyértelmű nyertese a Zoom lett. Az elmúlt hónapokban épp elég bizarr (szexen kapott Fülöp-szigeteki önkormányzati képviselő; maszturbálás miatt kirúgott szakértő), vicces (zuhanyból kilépő anyuka), vagy kevésbé szórakoztató (online óra közben betörő bűnözők), a programhoz köthető incidens történt. A Host című film ebben a Zoom-uralta világban játszódik, remekül keverve a talált szalagos filmek hagyományait a platform jellemzőivel.

A történet szerint hat barát a karantén ideje alatt Zoom-ös összejövetelt szervez, amit azzal tesznek izgalmassá, hogy egy médiumot is meghívnak rá - az eseményeket mi is a szoftver képernyőjét bámulva követhetjük. A szereplők tipikus milleniál-generációs fiatalok, akikről pont annyi életszagú apróság derül ki, hogy megkülönböztessük őket, és az apró, osztott képernyő ellenére is karaktert kapjanak. Egyikük az izoláció miatt kényszerült egy lakásba barátjával, ám a helyzet rádöbbentette őket, hogy kicsit elhamarkodták az összeköltözést; más az apjával osztozik a házon és olyan is akad, aki gazdag barátnője medencés házában kénytelen átvészelni a vírust. A felvezető annyira remek, hogy egy ponton olyan érzése van az embernek, mint aki véletlenül keveredett bele egy baráti társaság összejövetelébe: cukkolások, inside joke-ok, a késők kibeszélése. Pont, mint a való életben.

Aztán megérkezik egy médium, akinek segítségével igyekeznek kapcsolatot teremteni a túlvilággal.

Van, aki hisz a dologban, mások azzal viccelik el a helyzetet, hogy az asztrális szó minden kiejtésekor lehajtanak egy felest. Az ártatlan hecc egy pontján azonban egyre furcsább dolgok kezdenek történni.

A talált szalagos filmeknek jellemzően a formátumból adódik erősségük mellett legfőbb gyengeségük is: a jó ötlet ugyanis csak egy bizonyos pontig szolgál hajtóerőként; a legtöbb mozi pedig ilyen-olyan módon kénytelen megküzdeni azzal, hogy a dramaturgiát ezek a "véletlenül felvett" képek nem tudják végig lekövetni. Ahogy azonban az elmúlt években életünk egyre nagyobb szelete vándorolt az online térre, megjelent a hasonszőrű filmek egy új változata: azok a mozik, melyek részben vagy teljes egészében a számítógép vagy telefon képernyőjén peregnek. Ilyen a 2014-es Ismerős törlése; a talán legtöbbet méltatott két évvel ezelőtti Keresés; vagy a 2018-ban készült de a tengerentúlon idén bemutatott Followed. A Host talán Aneesh Chaganty Kereséséhez hasonlít leginkább - ahhoz hasonlóan limitációiból képes ugyanis előnyt kovácsolni.

A filmben ugyanis megjelenik szinte minden, amiért utáljuk, vagy épp szeretjük a Zoomot: a jófejeskedésből machinált háttér; a szaggatás, szétkapcsolás és újrakapcsolódás; az arc digitális, vicceskedő maszkolása, vagy épp az 50 perces limit utáni megszakítás. Mindezeket ráadásul sikerült hátborzongató, a horrorhatást fokozó elemekké varázsolni. Persze alapvetően a mozi nem váltja meg a világot, ugyanazokkal a szellem-filmekből ismert klisékből építkezik, amelyeket mindannyian betéve tudunk: mozgó tárgyak, hirtelen hanghatások vagy épp a semmiből feltűnő démoni jelek, amelyeknek egy szempillantással később nyomuk sincs. Mindezeket azonban sikerült kreatív módon úgy használni, hogy hiába tudjuk, mi következik a következő pillanatban, a hatás nem, vagy alig csorbul. Ez pedig elsősorban a hangulatteremtésnek köszönhető: a Host nézése közben nem lehet eltekinteni magától attól a helyzettől, amelyben hónapokig voltunk kénytelenek élni.

A film író-rendezője, Rob Savage az ötletet saját Zoomon elkövetett viccéből merítette: egy közös beszélgetés során eljátszotta, hogy fura hangokat hall a padlásról, ezzel pedig a frászt hozta barátaira.

 

A videó hamar virálissá vált az interneten, Savage pedig szintén filmes ismerőseivel a karantén kellős közepén elkezdtek azon gondolkodni, hogy lehetne mindebből egy játékfilmet készíteni. A teljes mozi végül 12 hét alatt készült el, amiből két hét volt a forgatókönyv megírása, két hét a forgatás, a többi pedig az utómunka. A filmben Savage barátai játszanak, akik saját nevükön szerepelnek; külön felkészítést tartott számukra, hogyan valósíthatják meg ők maguk a filmben látott trükköket. A Host végül az amerikai, horrorokra spacializálódott Shudder nevű oldalon debütált.

Magyar felirat: hostfelirat (opensubtitles.org)

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.