Így űzik az ördögöt a 21. századi Európában

  • Gera Márton
  • 2018. január 28.

Mikrofilm

Cataldo atyát szeretik az emberek, mert kiüldözi belőlük a Sátánt. Remek olasz dokumentumfilm a láthatáron.

Cataldo atyát szeretik az emberek. Jönnek hozzá idősek, fiatalok, elmondják a panaszukat, majd pár nap múlva már arról számolnak be, hogy sokkal jobban vannak, boldogabbak, nem történnek velük különös dolgok. Néha pontosan úgy fogalmaznak: távozott belőlük a Sátán. Mindezt pedig a jó öreg Cataldo atyának köszönhetik, aki kiűzte a gonoszt. A mindig szép Olaszországban vagyunk, Cataldo atya sem csupán a képzelet szüleménye, hanem az egyik ismert ördögűző pap, akihez még időpontot is nehéz kapni, annyian keresik.

Deliver Us (Liberami): Official UK Trailer – In Select Cinemas 27th October

A hard-hitting documentary filmed in Palermo, Deliver Us follows two Sicilian priests as they perform the ancient rite of exorcism – a practice that is regaining popularity within the Catholic Church worldwide.

Federica Di Giacomo dokumentumfilmje rögtön a témájával sokkol, mert aligha vagyunk tisztában azzal, hogy ördögűzés ma is zajlik a világon. Nem titkos helyeken, okkult társaságok csinálják, hanem maga a katolikus egyház. Egyre több ördögűző papot képeznek, például az Egyesült Államokban megtízszereződött az ilyen eljárások száma, bár az exorcisták arról számolnak be, hogy sajnos kevesen vannak, pedig hivatalosan minden egyházmegyében kellene lennie legalább egy ördögűzőnek, aki eljár, ha valaki úgy érzi, megszállta a Sátán.

Ha valaki arra gondol, hogy az exorcizmus úgy zajlik, mint mondjuk az Az ördögűzőben vagy A rítusban, az persze téved: a Szabadíts meg a gonosztólban nincsenek véres jelenetek, nagy sikolyok és furcsa rángások viszont annál inkább. És vannak családok, magányos emberek, akik valószínűleg depressziósak, esetleg más problémától szenvednek, mégis Cataldo atyához mennek, mivel úgy látják, ő jelenthet megoldást a bajukra. Jönnek például a szülők, akik elmondják, hogy valami gond van a gyerekkel, agresszív otthon és az iskolában is, biztosan megszállta az ördög.

Jelenet a dokumentumfilmből

Jelenet a dokumentumfilmből

 

Di Giacomo azért nagyon ügyes, mert egyetlen percig sem akar ítélkezni. Pedig hát könnyű volna, hisz amit látunk, sokszor tűnik középkorinak, érthetetlennek, netán megmagyarázhatatlannak. A rendező szerencsére nem a könnyebbik utat választja: nem kineveti ezeket az embereket, hanem tényleg kíváncsi arra, miért megy el Cataldo atyához a fiatal lány, miért szomorkodik a kitetovált fiú, hogy csak sokára juthat be az ördögűző paphoz. Egzakt válaszok persze most sincsenek.

A filmet ma, január 28-án vetítik a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.