Amíg a szerző időskori filmjei mögött mentsvárként ott tornyosul az életmű, s a Hannah és nővérei emléke minden Abszurd alakot megszépít, az alleni memoárirodalom egyelőre egy könyvből áll, így nem lehet azt mondani, hogy volt ez már jobb is.
Már többször megüzentük Hollywoodnak, hogy hadat üzenünk, ha nem tudnak egy valamirevaló képregénygonosszal előállni!
Charlie Brooker és Annabel Jones áldokumentumfilmjének tanulsága, hogy 2020-at egy darabig hagynunk kellene békében nyugodni.
A tanú ürgebőrbe varrt doboza kifejezetten realista elgondolásnak tűnik ahhoz képest, ami miatt Sture Bergwallt, mint a svéd kriminalisztika történetének legelvetemültebb sorozatgyilkosát elítélték.
A Zoomon kiosztott Európai Filmdíjak szerint ez 2020 legjobb európai filmje, amelynek elkészítésére a dán filmgyártás olyan szuperhősei szövetkeztek, mint T. Vinterberg rendező, T. Lindholm forgatókönyvíró és M. Mikkelsen filmcsillag.
A kisebb nemzeti filmgyártók amerikai blockbusterekkel folytatott versengése nem ma kezdődött (bár izgalmas új fejlemény, hogy a Netflixhez hasonló nagy streamingszolgáltatók lelkesen támogatják a kimondottan bizonyos országokhoz és nyelvekhez igazított tartalmak gyártását).
Legendák, hagyományok és babonák szövetébe ágyazott mély és megható tanmese párját ritkító animációval – az ír folklórtrilógia záródarabja, a Wolfwalkers ott folytatja, ahol elődei abbahagyták.
Az elmúlt években megbízható rendszerességgel bukkant fel egy-egy erős, eredeti nézőpontú izraeli háborús film a Foxtrott-tól a Libanonon és a Libanoni keringőn át a Beaufort-ig.
Egy musical bemutatója után a két fő Broadway-sztár saját kiválóságától eltelten nyilatkozik, hogy az ők jelentős, tömegekre gyakorolt befolyásuk mennyire nagy felelősséget ró rájuk, ezért a hozzájuk hasonló kiemelkedő tehetségű és ezért méltán népszerű celebeknek kötelességük kiállni a… miért is? Igen, a jogokért, na.
