rés a présen

„Közvetlenek és esendők”

Sárossi Bogáta, a Szemrevaló filmfesztivál egyik szervezője

  • rés a présen
  • 2019. október 12.

Mikrofilm

rés a présen: Az idén 8. alkalommal szervezi közösen a Goethe Intézet, a Svájci Nagykövetség és az Osztrák Kulturális Fórum a Szemrevaló fesztivált. Hogyan indult annakidején?

Sárossi Bogáta: Korábban is volt német filmfesztivál a Goethe Intézet szervezésében, illetve az osztrák és svájci kollégák is szerveztek külön filmnapokat, filmheteket. Nyolc évvel ezelőtt azért fogtunk össze, mert úgy éreztük, hatékonyabban tudjuk a német nyelvű országok filmtermésére irányítani a közönség figyelmét. Bár a három országnak laikusok számára is érezhetően egymástól eltérő filmes irányzatai vannak, évről évre egyre több koprodukció születik.

rap: Melyek a német nyelvű film főbb trendjei?

SB: Az elmúlt években mindig volt egy blokkunk, és az idén is lesz, amely a velünk élő történelemre reflektál, a „folyamatos” múltról szól. A múlt megismerésének szándékában különösen eltökéltek ezek az országok, különösen Németország és Ausztria. Személyes kedvenceim azok a látszólag hétköznapi történetek, amelyek a közönség minden rétegéhez szólnak, 21. századi élethelyzetekre, társadalmi problémákra reflektálnak, és profin egyensúlyoznak a művészfilm és a közönségfilm határán.

rap: Mi vezérelt a Goethe Intézetbe és a fesztiválhoz?

SB: Tizennyolc éve dolgozom a Goethe Intézetben, szinte rögtön itt kezdtem az egyetem után, és nagyon örültem, hogy az akkori munkamegosztásnak megfelelően egyebek mellett a filmes terület is nekem jutott. Bár germanista voltam, sok órát hallgattam a filmesztétika szakon is, huszonévesen szinte minden estémet moziban töltöttem. Ez a rajongás azóta is megmaradt. Persze nagyon sok más feladatom is van a Goethe Intézetben, de még mindig a Szemrevaló a kedvenc projektem minden évben.

rap: Milyen lesz az idei válogatás?

SB: Összesen 18 film került be az idei fesztiválprogramba, regényfeldolgozások, társadalmi és politikai szatírák, dokumentumfilmek, szomorkás vígjátékok és az idén februárban elhunyt Bruno Ganzra is emlékezünk két nagy filmjével.

rap: Lesz nagy dobás?

SB: Nyitófilmünk, a német Kontroll nélkül egy kilencéves kislányról szól, aki nem tudja kezelni negatív érzelmeit, dühkitöréseivel saját magára és másokra is veszélyes. Az idei Berlinalén Ezüst Medvét nyert, és friss hír, hogy Németország ezt a filmet nevezi az Oscarra. A nyitóesten vendégünk lesz a kislány anyukáját alakító színésznő, Lisa Hagmeister. Ez a film a fesztivál után a mozikban is látható lesz majd. A svájci Zwingli című filmre, mely a nagy zürichi reformátor életéről szól, eljön a rendező, Stefan Haupt. A záróesten mindig egy osztrák filmet vetítünk: ezúttal ez A trafikos lesz, Robert Seethaler már magyarul is megjelent regényének feldolgozása. A történet Bécsben játszódik a nácik bevonulásának idején, s az egyik főszereplője az idős Freud – akit persze Bruno Ganz alakít. Ennek a filmnek a rendezője is vendégünk lesz a fesztiválon. És a titkos tippem a Bicska Maxi, mert arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, milyen film született volna a Koldusoperából, ha Brecht írhatta volna a forgatókönyvet – Maxit Tobias Moretti, Brechtet Lars Eidinger játssza, mindketten zseniálisak.

rap: Mikor és hol zajlik a rendezvény?

SB: Budapesten, szeptember 26. és október 6. között fut a Szemrevaló a nagyszerű csapattal rendelkező Művész moziban. Fontosnak tartjuk, hogy a vidéki nagyvárosokba is eljussanak a filmek, így október 7. és 13. között Szegeden a Belvárosi moziban, Pécsen az Apollóban és Debrecenben szintén az Apollóban is látható lesz egy szűkebb válogatás.

rap: Melyik filmben élnél szívesen?

SB: A Mit nekem boldogság című filmben olyan mindennapiak, közvetlenek és esendők a figurák, mint a saját barátaim és rokonaim. És a címe mottónak is elég jó, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.