film

Rim of the World

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 12.

Mikrofilm

McG a karrierje elején még remek klipeket rendezett a Kornnak, vagy éppen a The Offspringnek, aztán a 2000-es években átnyargalt a mozifilmekre – sokat elmond azonban rendezői tehetségéről, hogy még mindig a Pretty Fly (for a White Guy) című videoklip számít pályája csúcspontjának.

A Rim of the Worldben ezúttal a Stranger Things utáni tini sci-fi-hullámra szeretett volna felülni, a filmjéből azonban a szerethető gyerekszereplők ugyanúgy hiányoznak, mint a fordulatos sztori vagy a hangulat; a forgatókönyvtől pedig pusztán annyi tellett, hogy egy jelenetben megidézte a Jurassic Park harmadik leghíresebb jelenetét. Egy kaliforniai gyerektáborban járunk, amelyet paródiába illő figurák töltenek meg: Gucciba öltözött, nyomi rapperekre hajazó fekete srác, űrhajókért rajongó, magányos geek, hallgatag ázsiai lány, akihez mindenki kínai akcentussal beszél. A földönkívüliek inváziója miatt azonban hirtelen fontosabb dolog is akad, mint megbeszélni, ki melyik faházban alszik majd – a különc tinédzserek pedig egy csapásra a világ megmentőivé lépnek elő, akiknek el kell juttatniuk egy kulcsot a NASA laborjába, hiszen csak így lehet megakadályozni a Föld pusztulását.

A párbeszédek, a figurák és maga az alapsztori is túl gyerekes ahhoz, hogy 12 éves kor felett bárki élvezni tudja a filmet; a szokatlanul véres jelenetek és az oda nem illő popkulturális utalások viszont jelzik, hogy a mozi egyáltalán nekik készült. Így maradnak célközönségnek azok, akik még mindig hisznek abban, hogy a barátság mindenen átsegít, jól pedig csak a szívével lát az ember.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.