film

Rim of the World

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 12.

Mikrofilm

McG a karrierje elején még remek klipeket rendezett a Kornnak, vagy éppen a The Offspringnek, aztán a 2000-es években átnyargalt a mozifilmekre – sokat elmond azonban rendezői tehetségéről, hogy még mindig a Pretty Fly (for a White Guy) című videoklip számít pályája csúcspontjának.

A Rim of the Worldben ezúttal a Stranger Things utáni tini sci-fi-hullámra szeretett volna felülni, a filmjéből azonban a szerethető gyerekszereplők ugyanúgy hiányoznak, mint a fordulatos sztori vagy a hangulat; a forgatókönyvtől pedig pusztán annyi tellett, hogy egy jelenetben megidézte a Jurassic Park harmadik leghíresebb jelenetét. Egy kaliforniai gyerektáborban járunk, amelyet paródiába illő figurák töltenek meg: Gucciba öltözött, nyomi rapperekre hajazó fekete srác, űrhajókért rajongó, magányos geek, hallgatag ázsiai lány, akihez mindenki kínai akcentussal beszél. A földönkívüliek inváziója miatt azonban hirtelen fontosabb dolog is akad, mint megbeszélni, ki melyik faházban alszik majd – a különc tinédzserek pedig egy csapásra a világ megmentőivé lépnek elő, akiknek el kell juttatniuk egy kulcsot a NASA laborjába, hiszen csak így lehet megakadályozni a Föld pusztulását.

A párbeszédek, a figurák és maga az alapsztori is túl gyerekes ahhoz, hogy 12 éves kor felett bárki élvezni tudja a filmet; a szokatlanul véres jelenetek és az oda nem illő popkulturális utalások viszont jelzik, hogy a mozi egyáltalán nekik készült. Így maradnak célközönségnek azok, akik még mindig hisznek abban, hogy a barátság mindenen átsegít, jól pedig csak a szívével lát az ember.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.