Mikor láthatjuk végre Röhrig Géza Jézusát Terrence Malick új filmjében?

  • narancs.hu
  • 2023. augusztus 15.

Mikrofilm

2019 óta zajlik a The way of the wind utómunkája, a rendező mégsem csügged.

Terrence Malick utolsó játékfilmje a 2019-es Egy rejtett élet volt. A nácik ellen kiálló osztrák Franz Jägerstätterről szóló háromórás eposzt többek között Arany Pálmára is jelölték. Ha nem is közelítette meg Az őrület határán vagy Az élet fája sikerét, mindenképpen jobban fogadták, mint a rendező olyan közelmúltbeli filmjeit, mint a To the wonder, a Kupák lovagja, vagy a Daltól dalig. Nem csoda tehát, ha a rajongók ismét lelkesedni kezdtek Malick után, aki hamar bele is vágott legújabb projektjébe: The way of the wind címmel epikus bibliai filmet forgatott, amely Jézus Krisztus életének egyes epizódjait gondolja újra. Jézust a Saul fiával befutott magyar Röhrig Géza, Sátánt pedig az Oscar-díjas Mark Rylance (Kémek hídja) alakította. A forgatás 2019-ben be is fejeződött – azóta azonban nincs hír róla.

Az elmúlt négy évben számtalanszor felröppent, hogy a következő fesztiválszezonban végre mozikba kerülhet az új eposz, de ez eddig nem történt meg. Mindezek után joggal gondolhattuk, hogy a folyamat elakadt, Malick esetleg már nem is foglalkozik a filmmel és inkább valami másra koncentrál. Egy friss interjúból azonban kiderül, hogy ez nincs így: Alex Boden producer azt nyilatkozta, hogy a rendező továbbra is serényen dolgozik rajta. „A munka a vágószobában zajlik, a forgatások pedig már befejeződtek. Elképesztő a szereposztás, ez is egy olyan Terrence Malick-projekt, amiben a felvételek több országban zajlottak. Produkciós szempontból fantasztikus, amit véghez vittünk. Terry nagyon elégedett azzal, amin dolgozik, de egyelőre nincs bejelentenivalónk” – utalt a producer arra, hogy továbbra sem tudni, mikor kerül a közönség elé a film.

Malick régóta perfekcionizmusáról ismert – Az élet fája bemutattójakor például üzenetet küldött a mozigépészeknek, ügyeljenek, hogy a megfelelő képarányban vetítsék a filmet –, így könnyen lehet, hogy a tökéletesség jegyében pepecsel annyit a vágással. Ha ez olyan mesterművet eredményet, mint Az élet fája, vagy épp a Mennyei napok, akkor nagyon is megéri várni rá. Mark Rylance épp a magyar RTL-nek nyilatkozva mondta el: reméli, hogy a rendező egyszer végre be is fejezi a filmet. „Szerintem ez inkább jó jel. Olyan ez, mint egy üveg bornál, vagy whiskey-nél; idővel csak jobb lesz. Terrence sem siet el semmit, nagyon fontos történet ez a számára” – fogalmazott. Az interjúban saját szerepéről is elejtett pár szót: „Ott álltam, mint Sátán, a fejemben 28 oldalnyi monológgal, míg Krisztus alig szólt egy szót is. Az idő nagy részében Sátánként kísértem Krisztust, ez nem az a helyzet, amikor sok mindenről lehet beszélgetni. A forgatásokon nincs idő próbálni, szóval ez nem a nagy csevejek ideje. Olyan ez, mint mikor a bokszoló már csak arra koncentrál, hogy a ringbe szálljon.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.