Film

Milliárdos fiúk klubja

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 20.

Mikrofilm

Vannak filmek, amelyek egyszerűen rossz csillagzat alatt születtek. Erre például úgy fogunk emlékezni, mint Kevin Spacey bukása előtti utolsó befejezett filmjére, pedig még csak nem is ő a legrosszabb benne: a darabjaira hulló forgatókönyvtől kezdve az elképzeléstelen rendezésig és a Spacey ripacskodásához asszisztáló fiatalok seszínű játékáig sok mindenért utálhatnánk a filmet. Mégis úgy alakult, hogy a forgalmazó mindettől függetlenül igyekezett a lehető legmélyebbre elsüllyeszteni a filmet. Eldugott mozikban, lehetetlen időpontokban végül egy mandzsettagomb árát sem hozta be az Egyesült Államokban – de hozzánk azért eljutott. Valószínűleg kereslet is lesz rá: szeretjük nézni, ahogy a hanyatló Nyugatot saját fiai fosztják ki, mert addig sem kell abba belegondolni, mennyivel nagyobb volumenben folyik mindez itthon, a fejünk felett.

A sztori egy klasszikus felemelkedés- és bukástörténet néhány wannabe-milliomos srácról, akik uralmuk alá akarják hajtani Los Angelest. Az egyiknek esze van, a másiknak kiállása – egyiküknek sincs viszont pénze. Gazdagnak lenni pedig egyet jelent a tisztelettel – hangzik el a filmben. Az egész sztori hasonló bonmot-k körül bonyolódik: a narrátor egy-egy drámainak szánt fordulópont környékén előbújik, hogy szánkba rágja a látottakat, vagy épp elmagyarázza, hogy néha az igazság a legjobb hazugság. Mindez nemcsak közhelyesnek és műanyagnak tűnik, az is. A Milliárdos fiúk klubja olyan, mintha az alkotók A Wall Street farkasából csak a DiCaprio-mémeket látták volna.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.