Itt a karácsony, beszélnünk kell Colin Firth bajuszáról! Persze beszélhetnénk arról is, hogy az új Mary Poppins a nyomába se ér Julie Andrews mosolyának, és nem azért, mert régen minden jobb volt, úgy makroszinten, mint a Cseresznyefa utcában, hanem azért, mert – és ez nem feltétlenül a kedvesen igyekvő új MP, Emily Blunt sara – az olyan pénzért nem kapható apróságok, mint báj és kellem dolgában (és ha már itt tartunk, csapjuk hozzá a szellemet is) a Mary Poppins visszatér a díszletfasorban sincsen az 1964-es örökzöldhöz képest. Dalok? Koreográfia? Beszélő esernyő? Az utóbbi talán megugorja azt a szintet, ami elvárható egy közszeretetnek örvendő klasszikus folytatásától, és a lufik is szép színesek, ezt meg kell hagyni, egyetlen díszletelemtől sem tagadnánk el az érdemeket. De félre az ünneprontással, beszéljünk igazán fontos dolgokról, például a gaz bankárt alakító Colin Firth arcszőrzetéről. A filmtörténet eddig egyetlen olyan bajuszt ismert, Kevin Kline-ét, amely önmagán túlmutatva komoly közszolgálati feladatot is betöltött, nevezetesen műfaji barométerként szolgált: Kline plusz bajusz = vígjáték, Kline mínusz bajusz = dráma. Firth orra alatt is valami hasonló látszik körvonalazódni, habár itt az arcszőrzet nem annyira műfaji, inkább minőségi fokmérő: egyelőre nem reprezentatív felmérésünk szerint ugyanis a bajuszos Firth-filmek messze elmaradnak a pucér képűektől. Ezt a felismerést mindenképpen az új Mary Poppinsnak köszönhetjük, miként azt is, hogy az idősödő David Warnert nyugdíj-kiegészítéshez segítették.
A Fórum Hungary filmje
