Ezt az 50 filmet maga Scorsese ajánlotta a karanténra Tarantinónak és Edgar Wrightnak

  • Gábor Áron
  • 2021.02.11 19:30

Mikrofilm

A Ponyvaregény és a Haláli hullák hajnala rendezői megosztották a listát, amit Scorsese, a karanténos filmprofesszoruk előírt számukra.

A filmrendezők többsége nyilván maga is hatalmas filmrajongó, ám vannak, akik a többieken is túltesznek popkulturális ismereteikkel és állandó listázgatásaikkal. Edgar Wright, a Haláli hullák hajnala és a Nyomd, bébi, nyomd rendezője például filmes naplót vezetett arról, miket nézett a tavalyi, jobbára otthonülős évben, korábban pedig – valószínűleg nem kis munkával – összeállította az ezer kedvenc moziját tartalmazó listát is.

Tarantino hasonló mániákusnak számít, aki ugyancsak gyakran listázza kedvenceit (itt pedig a mi Tarantino-listánk olvasható), Wright-hoz hasonlóan az ő filmjeinek utalásaiból és főhajtásaiból is külön lexikont lehetne megtölteni.

Mi mással is tölthette volna a két mozirajongó a karantént, ha nem mozizással? Ahogy arról az Empire podcast-adásában beszámoltak, cinephilekhez méltóan hatalmas filmmaratonokat tartottak, egy idő után pedig egy mentort is kaptak maguk mellé: maga Martin Scorsese ajánlott ugyanis néznivalókat nekik.

Ahogy arról Wright beszámolt, eleinte csak rákeresett az interneten, mit nyilatkozott a Nagymenők rendezője egy-egy megnézett darabról. Később levelet is írt neki, megköszönve benne, hogy közvetetten egyfajta karanténos filmprofesszorként segítette őt és Tarantinót. „Bárcsak minden moziról tudnál beszélni egy kicsit – mennyivel jobb lenne, ha Martin Scorsese mondanivalóját lehetne darálni Netflixen, és nem a Bridgerton családot” – írta Wright a levelében, amelynek végére, utóiratként odabiggyesztette: „Egyébként melyek voltak a kedvenc brit filmjeid, amikor felnőttél? Sokat beszéltél Powellről, Pressburgerről, David Leanről és Alfred Hitchcockról, de voltak esetleg mások is?”

Válaszként Scorsese elküldött nekik egy közel 50 brit filmből álló listát,

amit Wright természetesen Tarantinóval is megosztott – elkezdték megnézni az ezen szereplő mozikat, miközben összeállították saját személyes kedvenceiket is, amelyeket szintén megosztottak egymással. Tarantino szerint a végére már egy brit mozikból álló hatalmas nyúlüregben találták magukat, ami folyamatosan újabb és újabb néznivalóhoz vezetett. De legalább el tudták ütni az időt a lockdown alatt is.

Íme Scorsese Wright-nak küldött listája a Mester 50 kedvenc brit filmjével:

Station Six Sahara (1963, r.: Seth Holt)

Nowhere to Go (1958, r.: Seth Holt)

A dada (The Nanny, 1965, r.: Seth Holt)

Brief Ectasy (1937, r.: Edmond T. Gréville)

Fogadó a keresztútnál (The Halfway House, 1944, r.: Basil Dearden)

48 óra (Went the Day Well?, 1942, r.: Alberto Cavalcanti)

Madonna of the Seven Moons (1945, r.: Arthur Crabtree)

A szürke sátán (The Man in Grey, 1943, r.: Leslie Arliss)

Viszontlátásra a kiállításon (So Long at the Fair, 1950, r.: Terence Fisher)

Stolen Face (1952, r.: Terence Fisher)

Four Sided Triangle (1953, r.: Terence Fisher)

The Sound Barrier (1952, r.: David Lean)

Egy boldog emberöltő (This Happy Breed, 1944, r.: David Lean)

Guns at Batasi (1964, r.: John Guillermin)

Mr. Cockrill esete (Green for Danger, 1946, r.: Sidney Gilliat)

The Mind Benders (1963, r.: Basil Dearden)

To the Public Danger (1948, r.: Terence Fisher)

It Always Rains on Sunday (1947, r.: Robert Hamer)

A High Wind in Jamaica (1965, r.: Alexander Mackendrick)

The Queen of Spades (1949, r.: Thorold Dickinson)

Londoni fiúk (Hue and Cry, 1947, r.: Charles Crichton)

Pink String and Sealing Wax (1945, r.: Robert Hamer)

The Blue Lamp (1950, r.: Basil Dearden)

The Good Die Young (1954, r.: Lewis Gilbert)

Az első szó (Mandy, 1952, r.: Alexander Mackendrick)

Vampyres (1974, r.: José Ramón Larraz)

Uncle Silas (1947, r.: Charles Frank)

Az ördög házának legendája (The Legend of Hell House, 1973, r.: John Hough)

Night of the Eagle (1962, r.: Sidney Hayers)

The Flesh and the Fiends (1960, r.: John Gilling)

The Snorkel (1958, r.: Guy Green)

A félelem íze (Taste of Fear, 1961, r.: Seth Holt)

The Damned (1962, r.: Joseph Losey)

The Plague of the Zombies (1966, r.: John Gilling)

Quatermass és a pokol (Quatermass and the Pit, 1967, r.: Roy Ward Baker)

Dr Jekyll & Sister Hyde (1971, r.: Roy Ward Baker)

Az ördög menyasszonya (The Devil Rides Out, 1968, r.: Terence Fisher)

The Asphyx (1972, r.: Peter Newbrook)

Underground (1928, r.: Anthony Asquith)

Hulló csillagok (Shooting Stars, 1928, r.: Anthony Asquith)

A gyűlölet áldozata (Sapphire, 1959, r.: Basil Dearden)

Whistle and I’ll Come To You (Omnibus, 1968, r.: Jonathan Miller)

Az éjszaka halottja (Dead of Night, 1945, antológia)

Kései szenvedély (The Lonely Passion of Judith Hearne, 1987, r.: Jack Clayton)

Az ártatlanok (The Innocents, 1961, r.: Jack Clayton)

Tökmagevő (The Pumpkin Eater, 1964, r.: Jack Clayton)

A hetedik fátyol (The Seventh Veil, 1945, r.: Compton Bennett)

Yield to the Night (1956, r.: J. Lee Thompson)

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.