Ezt az 50 filmet maga Scorsese ajánlotta a karanténra Tarantinónak és Edgar Wrightnak

Mikrofilm

A Ponyvaregény és a Haláli hullák hajnala rendezői megosztották a listát, amit Scorsese, a karanténos filmprofesszoruk előírt számukra.

A filmrendezők többsége nyilván maga is hatalmas filmrajongó, ám vannak, akik a többieken is túltesznek popkulturális ismereteikkel és állandó listázgatásaikkal. Edgar Wright, a Haláli hullák hajnala és a Nyomd, bébi, nyomd rendezője például filmes naplót vezetett arról, miket nézett a tavalyi, jobbára otthonülős évben, korábban pedig – valószínűleg nem kis munkával – összeállította az ezer kedvenc moziját tartalmazó listát is.

Tarantino hasonló mániákusnak számít, aki ugyancsak gyakran listázza kedvenceit (itt pedig a mi Tarantino-listánk olvasható), Wright-hoz hasonlóan az ő filmjeinek utalásaiból és főhajtásaiból is külön lexikont lehetne megtölteni.

Mi mással is tölthette volna a két mozirajongó a karantént, ha nem mozizással? Ahogy arról az Empire podcast-adásában beszámoltak, cinephilekhez méltóan hatalmas filmmaratonokat tartottak, egy idő után pedig egy mentort is kaptak maguk mellé: maga Martin Scorsese ajánlott ugyanis néznivalókat nekik.

Ahogy arról Wright beszámolt, eleinte csak rákeresett az interneten, mit nyilatkozott a Nagymenők rendezője egy-egy megnézett darabról. Később levelet is írt neki, megköszönve benne, hogy közvetetten egyfajta karanténos filmprofesszorként segítette őt és Tarantinót. „Bárcsak minden moziról tudnál beszélni egy kicsit – mennyivel jobb lenne, ha Martin Scorsese mondanivalóját lehetne darálni Netflixen, és nem a Bridgerton családot” – írta Wright a levelében, amelynek végére, utóiratként odabiggyesztette: „Egyébként melyek voltak a kedvenc brit filmjeid, amikor felnőttél? Sokat beszéltél Powellről, Pressburgerről, David Leanről és Alfred Hitchcockról, de voltak esetleg mások is?”

Válaszként Scorsese elküldött nekik egy közel 50 brit filmből álló listát,

amit Wright természetesen Tarantinóval is megosztott – elkezdték megnézni az ezen szereplő mozikat, miközben összeállították saját személyes kedvenceiket is, amelyeket szintén megosztottak egymással. Tarantino szerint a végére már egy brit mozikból álló hatalmas nyúlüregben találták magukat, ami folyamatosan újabb és újabb néznivalóhoz vezetett. De legalább el tudták ütni az időt a lockdown alatt is.

Íme Scorsese Wright-nak küldött listája a Mester 50 kedvenc brit filmjével:

Station Six Sahara (1963, r.: Seth Holt)

Nowhere to Go (1958, r.: Seth Holt)

A dada (The Nanny, 1965, r.: Seth Holt)

Brief Ectasy (1937, r.: Edmond T. Gréville)

Fogadó a keresztútnál (The Halfway House, 1944, r.: Basil Dearden)

48 óra (Went the Day Well?, 1942, r.: Alberto Cavalcanti)

Madonna of the Seven Moons (1945, r.: Arthur Crabtree)

A szürke sátán (The Man in Grey, 1943, r.: Leslie Arliss)

Viszontlátásra a kiállításon (So Long at the Fair, 1950, r.: Terence Fisher)

Stolen Face (1952, r.: Terence Fisher)

Four Sided Triangle (1953, r.: Terence Fisher)

The Sound Barrier (1952, r.: David Lean)

Egy boldog emberöltő (This Happy Breed, 1944, r.: David Lean)

Guns at Batasi (1964, r.: John Guillermin)

Mr. Cockrill esete (Green for Danger, 1946, r.: Sidney Gilliat)

The Mind Benders (1963, r.: Basil Dearden)

To the Public Danger (1948, r.: Terence Fisher)

It Always Rains on Sunday (1947, r.: Robert Hamer)

A High Wind in Jamaica (1965, r.: Alexander Mackendrick)

The Queen of Spades (1949, r.: Thorold Dickinson)

Londoni fiúk (Hue and Cry, 1947, r.: Charles Crichton)

Pink String and Sealing Wax (1945, r.: Robert Hamer)

The Blue Lamp (1950, r.: Basil Dearden)

The Good Die Young (1954, r.: Lewis Gilbert)

Az első szó (Mandy, 1952, r.: Alexander Mackendrick)

Vampyres (1974, r.: José Ramón Larraz)

Uncle Silas (1947, r.: Charles Frank)

Az ördög házának legendája (The Legend of Hell House, 1973, r.: John Hough)

Night of the Eagle (1962, r.: Sidney Hayers)

The Flesh and the Fiends (1960, r.: John Gilling)

The Snorkel (1958, r.: Guy Green)

A félelem íze (Taste of Fear, 1961, r.: Seth Holt)

The Damned (1962, r.: Joseph Losey)

The Plague of the Zombies (1966, r.: John Gilling)

Quatermass és a pokol (Quatermass and the Pit, 1967, r.: Roy Ward Baker)

Dr Jekyll & Sister Hyde (1971, r.: Roy Ward Baker)

Az ördög menyasszonya (The Devil Rides Out, 1968, r.: Terence Fisher)

The Asphyx (1972, r.: Peter Newbrook)

Underground (1928, r.: Anthony Asquith)

Hulló csillagok (Shooting Stars, 1928, r.: Anthony Asquith)

A gyűlölet áldozata (Sapphire, 1959, r.: Basil Dearden)

Whistle and I’ll Come To You (Omnibus, 1968, r.: Jonathan Miller)

Az éjszaka halottja (Dead of Night, 1945, antológia)

Kései szenvedély (The Lonely Passion of Judith Hearne, 1987, r.: Jack Clayton)

Az ártatlanok (The Innocents, 1961, r.: Jack Clayton)

Tökmagevő (The Pumpkin Eater, 1964, r.: Jack Clayton)

A hetedik fátyol (The Seventh Veil, 1945, r.: Compton Bennett)

Yield to the Night (1956, r.: J. Lee Thompson)

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.