Kabulban járunk, az utcák pont olyanok, mint a kémes-terroristás amerikai vagy orosz filmeken, csak most nem rongyolnak ki géppuskával felszerelt nyitott platós terepjárók valamelyik mellékutcából, nem ropognak Kalasnyikovok, csupán csak Khatera Golzada siet az ultrahangos vizsgálatra. Van már egy szép kislánya, a háta mögött néhány abortusz, s most újra gyereket vár.
Mindeközben folytatja konok, rendíthetetlen, bár korántsem reményteli küzdelmét az igazságért. Azért, mert tizenhárom éven keresztül bántotta az apja minden lehetséges módon, igen, szexuálisan is. A gyerekeinek is ő az apja.
A film 2018-as, a tálibok visszatérése előtti Afganisztánban járunk, nem mintha az sokkal jobb lenne. A jogrendszer korrupt, a patriarchális szokások felülírnak mindent, egyszerűen minden és mindenki Khatera ellen van. Ő pedig az anyjával és a lányával bujkál a családjából érkező halálos fenyegetések miatt, de fel nem adja a harcát, leginkább annak tudatában, hogy a bajával nincs egyedül, lehet még ezer és ezer olyan lány, mint ő, s neki is van egy lánya, akinek nem ilyen sorsot szán. Mikor szállásadói megtudják, hogy ki ő, kihajítják. A saját testvérei szerint is ő tehet mindenről.
De Kathera Golzada járja az útját, megkérdez tizenhárom vallási vezetőt: mit tegyen? Egy azt mondja, hogy ha majd visszatérnek a tálibok, halálra kövezik a bűnöst, tizenegy azt, hogy imádkozzál szépen. Egy meg azt, hogy menjen be a tévébe a történetével… be is megy.
És Kathera Golzada messzire jut, a legmesszebbre minden hasonló bántást elszenvedett/elszenvedő afganisztáni nő közül: egészen a bíróságig. Ahol, a film tán legvérlázítóbb részében a bíró hazugsággal vádolja, és súlyos büntetéssel fenyegeti… Az apa meg azt mondja, néha arra gondolok, hogy mindkettőtöket megölöm.
Az Ezer olyan lány, mint én nem csupán a felfoghatatlan bátorság filmje, nem is csupán könyörtelen látlelet valami furcsa pokolról, és a legkevésbé sem valami kívülről jövő rácsodálkozás a bolygó bizonyos fénytörésben sötétebbnek látszó oldalára. Inkább olyan komplex műalkotás, mely – ideértve a fikciós műveket is – megtalálta a legtisztább, legérvényesebb hangot, mely felszólalhat az ember méltóságáért. Mely előtt nem lehet betapasztani a füleket, mely mégis ott marad, a pusztában.
A filmet vasárnap fél négykor vetítik a Művész mozi Huszárik termében.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
