Még egy SZFE/freeszfe film a bezártságról a Verzión

  • -ts-
  • 2021. november 13.

Mikrofilm

Megnéztük a Szuterént, s bejött. Kivált a hősei miatt.

Van egy rendezői attitűd, mely elmesélve nyilván vegyes érzelmeket generál, de van olyan eset, amikor mégis működik. Odamegyek – számomra – furcsáékhoz, csodálkozom egy nagyot, majd belevilágítok képükbe, s azt mondom, csináljatok úgy, ahogy szoktatok, mert forog a kamera. Ilyenkor minden furcsáék beleegyezésén múlik, már nem azon, hogy hivatalosan hozzájárulnak-e, hogy a nyilvánosság ezúton (is) belekovászkodjék az életükbe, hanem azon, hogy van-e közlendőjük a nyilvánosságnak, akár csak önkéntelenül is, még inkább akarnak-e, s tudnak-e példát mutatni, úgyszólván teljesen függetlenül a filmalkotói jelenléttől.

A dokumentarista ilyen esetben a jó szemében és a szerencséjében bízhat, s ha szemlélőként mi is ezeket a szempontokat vesszük számításba, nem rugaszkodunk messze a valós esélyektől, ha azt mondjuk, hogy a Szuterénnel vizsgázó Kádár Hanna Sárára ígéretes filmkészítői jövő vár.

Filmjének – távolról sem egyedüliként az idei Verzió (free)SZFE-s felhozatalából – hősei, mert azok, egyértelműen hősök, többszörös bezártságban, fogságban élnek: a hőstetteik pedig abban állnak, hogy zúzzák nap mint nap meglehetős eltökéltséggel (ami lehet nyugodtan beletörődés is, az sem alávalóbb). Bezárva a szuterénba, bezárva egymás társaságába (anya és fia), bezárva önön testükbe, szellemükbe, tisztes szegénységükbe. De megvan mindegyüknek a maga világa, a maga jobbára nyilván belső kiútja, még ha ezt adott esetben egy fülhallgató, fejre húzott párna vagy egy török tévésorozat jelenti is. S abban repked szabadon, mint a madár: megbámulja a fiúkat, vagy ténylegesen muzsikál. Kádár tart annyi távolságot, hogy az tiszteletnek lássék, s ettől már lehet ez akár a szabadság filmje is: a bezártság szabadságának filmje persze – de mindig ez a tét. Sós kútban, kerék alatt, az SZFE-n vagy éppenséggel egy szuterénban, ahová csak vendégségbe jön a fény.

Aki beleborzong mindennek látásába, ne hibáztassa se magát, se a filmkészítőt, bár a végén az önvizsgálatot így sem, úgy sem tudja elkerülni, de ha túl van rajta, tegye már mérlegre a filmkészítői teljesítményt is. Meglehet, elégedett lesz.

A Szuterént vasárnap délután öttől lehet megnézni a Kino nagytermében.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.