Van egy rendezői attitűd, mely elmesélve nyilván vegyes érzelmeket generál, de van olyan eset, amikor mégis működik. Odamegyek – számomra – furcsáékhoz, csodálkozom egy nagyot, majd belevilágítok képükbe, s azt mondom, csináljatok úgy, ahogy szoktatok, mert forog a kamera. Ilyenkor minden furcsáék beleegyezésén múlik, már nem azon, hogy hivatalosan hozzájárulnak-e, hogy a nyilvánosság ezúton (is) belekovászkodjék az életükbe, hanem azon, hogy van-e közlendőjük a nyilvánosságnak, akár csak önkéntelenül is, még inkább akarnak-e, s tudnak-e példát mutatni, úgyszólván teljesen függetlenül a filmalkotói jelenléttől.
A dokumentarista ilyen esetben a jó szemében és a szerencséjében bízhat, s ha szemlélőként mi is ezeket a szempontokat vesszük számításba, nem rugaszkodunk messze a valós esélyektől, ha azt mondjuk, hogy a Szuterénnel vizsgázó Kádár Hanna Sárára ígéretes filmkészítői jövő vár.
Filmjének – távolról sem egyedüliként az idei Verzió (free)SZFE-s felhozatalából – hősei, mert azok, egyértelműen hősök, többszörös bezártságban, fogságban élnek: a hőstetteik pedig abban állnak, hogy zúzzák nap mint nap meglehetős eltökéltséggel (ami lehet nyugodtan beletörődés is, az sem alávalóbb). Bezárva a szuterénba, bezárva egymás társaságába (anya és fia), bezárva önön testükbe, szellemükbe, tisztes szegénységükbe. De megvan mindegyüknek a maga világa, a maga jobbára nyilván belső kiútja, még ha ezt adott esetben egy fülhallgató, fejre húzott párna vagy egy török tévésorozat jelenti is. S abban repked szabadon, mint a madár: megbámulja a fiúkat, vagy ténylegesen muzsikál. Kádár tart annyi távolságot, hogy az tiszteletnek lássék, s ettől már lehet ez akár a szabadság filmje is: a bezártság szabadságának filmje persze – de mindig ez a tét. Sós kútban, kerék alatt, az SZFE-n vagy éppenséggel egy szuterénban, ahová csak vendégségbe jön a fény.
Aki beleborzong mindennek látásába, ne hibáztassa se magát, se a filmkészítőt, bár a végén az önvizsgálatot így sem, úgy sem tudja elkerülni, de ha túl van rajta, tegye már mérlegre a filmkészítői teljesítményt is. Meglehet, elégedett lesz.
A Szuterént vasárnap délután öttől lehet megnézni a Kino nagytermében.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
