Tory leány találkozik Labour fiúval az Attlee-kormány idején… Ez elég jól hangzik, kosztümös történelmi darab egy sorozatokban eleddig kevéssé frekventált korszakról, 1945 tavaszától 1947-ig, amikor az MI6 felrobbantotta az első menekülthajót, amely holokauszttúlélőket vitt volna Palesztinába. E mozgalmas három év – a haza hőse, Churchill meglepetésre elveszíti a választást, és Britannia történelmében másodszor (a húszas években kormányoztak először, két cikluson át) munkáspárti kormány alakul; nagy erőkkel dolgoznak a háborúban kivérzett és lerongyolódott ország újjáépítésén; a birodalmat felváltja a Nemzetközösség; megszűnik a palesztinai brit mandátum – gazdag hátteret adhatott volna az önmagában is konfliktusokkal terhelt szerelmi ügynek.
És a forgatókönyvet jegyző Bathsheba Doran bele is kap mindezen kérdésekbe, de ugyanúgy nem kezd velük semmit, mint az alaptémával. Kerekít helyettük egy nevetségesen hiteltelen kémhistóriát, amelyben a feloszlatott OSS (a CIA elődje) hatáskör és erőforrás nélküli embere egy szál magában tervezi lebuktatni a brit miniszterelnökség vörös vakondját. Nem csoda, hogy e történet végül grand guignolba fullad: a szereplők hullanak, mint a legyek, menetrendszerűen leölik egymást, öngyilkosságot követnek el vagy kísérelnek meg. A kitűnő színészgárda és a korhű látvány nyilván felemésztette az egész költségvetést, nem maradt pénz történész szakértőre, így jobb híján elszórakoztathatjuk magunkat az anakronizmusok kiszúrásával a nyelvhasználattól a brit és amerikai „kuzinok” kapcsolatáig.
Elérhető a Netflixen
