A császárváltás nemcsak Japán politikájában, de filmgyártásában is döntő változásokat ígér

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 17.

Mikrofilm

Új aranykor jön.

Május elsején Naruhito, az új japán császár vette át a krizantémtrónt, uralkodásával pedig véget ért az Akihito császár nevével fémjelzett, Heiszei-kor („békét teremtő”), és elkezdődött a Reiva („gyönyörű harmónia”) időszaka a szigetországban.

A The Hollywood Reporter szerint ez nemcsak Japán politikájában, de filmgyártásában is döntő változásokat hozhat. A Heiszei korszak 1989-ben kezdődött, a buborékgazdaság idejében – emlékezetes, hogy

a Sony akkoriban vette meg 3,4 milliárd dollárért a Columbia Picturest,

a Matsushita (Panasonic) pedig 6,6 milliárd dollárért az MCA zenei vállalatot (ma az NBCUniversal része). Ahogy azonban a buborék kipukkadt, nehéz korszak következett a japán gazdaságban.

Mindez a filmipart is érintette, a pénzügyi nehézségek ellenére mégis reneszánszukat élték a hazai filmek. A bevételi listákat ugyan hollywoodi filmek uralták, és az éves nemzeti filmtermés is 230-250 filmre esett vissza, de feltűnt egy rendezői generáció, amelynek tagjai sajátos látásmódjukkal számottevő sikereket értek el külföldön is.

Kitano Takeshi a Gost in the Shell bemutatóján

Kitano Takeshi a Gost in the Shell bemutatóján

Fotó: Wikipédia

Legismertebb tagjai Kitano Takesi (Tűzvirágok), Koreeda Hirokazu (Bolti tolvajok), Kavasze Naomi (A remény receptje) és Kuroszava Kijosi (Foreboding), akikre csak 4K-ként hivatkoznak. Bár az ő filmjeik számos filmfesztivált megjártak, és külföldön is népszerűek voltak, Japánban egyre kevésbé érdekelték az embereket a hasonló arthouse mozik. Inkább a regény- és mangaadaptációk mentek nagyot, az eladott példányszám pedig sokkal fontosabbnak bizonyult megvalósításkor, mint az alkotók elképzelése.

Szokássá vált „legalább évente egyszer japán filmet nézni

– ez pedig gyakran olyan animációs film volt, mint a Dragon Ball vagy a Doraemon legújabb felvonása. Ezek, na meg a többi népszerű feldolgozás lassan ismét divattá tették a hazai filmeket, így nemsokára már évi 600 japán film készült, jelentős részük pedig anime volt.

A műfaj virágzásának tetőpontja a 2001-es Chihiro szellemországban, ami nem csak megnyerte az Oscart, de 276 millió dolláros nemzetközi bevételével mai napig a legtöbbet hozó japán filmnek számít. A filmet készítő, 1985-ben alapított Studio Ghibli, sokak szemében egyet jelent a japán animációval: a Totoro – A varázserdő titkát vagy A vadon hercegnőjét a mai napig kultstátusz övezi.

A stúdiót 2013-ig vezető Mijazaki Hajao mozijai nem csak összetett, érzékeny történetükkel keltettek feltűnést: középpontjukban gyakran erős akaratú női karakterek álltak, ami rendhagyónak számított az alapvetően férfiközpontú japán filmvilágban. „Hirtelen olyan filmek születtek a Heiszeiben, amelyekben a nők tökösek voltak, bűnöztek, dolgoztak, vagy épp felidegesítettek, esetleg megöltek másokat. Mindez megváltoztatta a közönség nőkről alkotott képét is” – nyilatkozta egy japán kritikus a korszakról. Mindezek ellenére

a kamera mögött továbbra is csak elvétve tűnnek fel női rendezők.

A japán filmgyártás a 2000-es évekre érte el a csúcsát. Az ország alkotói sorra nyerték a nemzetközi filmdíjakat, az animék mellett pedig virágoztak a J-horrorok is – ezeket pedig szép lassan Amerika is felfedezte magának.

Olyan alkotók, mint Miike vagy Szono Sion (Suicide Club) külföldön is jelentős rajongótábort szereztek maguknak. 2006-ban a hazai filmek piaci részesedése elérte az 53,2 százalékot – 1985 után először fordult elő, hogy több japán filmet néztek az országban, mint külföldit.

A közelmúltban tovább folytatódott a szigetországi mozik és karakterek hollywoodi újraértelmezése, ám a globalizált remake-ek csak nyomokban emlékeztetnek az eredetire. Már a magyar mozikban is fut a Pokémon – Pikachu, a detektív, nemsokára érkezik a Jim Carrey-vel felturbózott Sonic, a sündisznó, de újragondolják a Super Mariót, az Attack on Titant, a Mi a neved? című nagysikerű, 2016-os animét, illetve A harag című horrort, aminek Az átok címen már háromszor is nekifutottak az amerikaiak.

A furcsa bajusz vagy a villámgyors sündisznó támasztja fel Jim Carrey karrierjét?

Hosszú ideje nem kapott szerepet komoly költégvetésű filmes produkcióban a színész.

Nem ők az egyetlenek, akik felfedezték maguknak a japán filmet: a Kínához fűződő viszony javulásával a két ország filmgyártása közötti kapcsolat is erősödött. „Egyre több az olyan kínai alkotó, akik úgy nőttek fel, hogy japán filmeket és műsorokat néztek – legálisan vagy illegálisan. Nagyon tisztelik az ország filmgyártását, és szívesen dolgoznak benne – és nem pusztán a pénzért, ahogy Hollywoodban teszik” – magyarázta egy producer.

A két ország közötti legnagyobb kopordukció a 2017-es fantasy, a Legend of the Demon Cat volt, amit a legendás kínai rendező, az Arany Pálma-díjas Csen Kaj-ko (Chen Kaige) rendezett. Szintén nagyot szólt a Detective Chinatown című akcióvígjáték, melynek már a harmadik része készül.

Eközben a japán rendezők is szerencsét próbálnak Kínában:

az Indulások című filmjével 2008-ban Oscart nyerő Yōjirō Takita következő filmjét (Silence of Smoke) már ott készíti, ráadásul kínai nyelven; Shunj Iwai 2018-ban pedig szintén kínai szereplőkkel forgatta le Last Letter című romantikus drámáját.

A szakértők azt várják, az évtizedekig tartó bezárkózás után új korszakban is folytatódik az ország filmgyártásának kinyílása. Koreeda Hirokazu következő moziját, a The Truth-t angol és francia nyelven olyan sztárokkal forgatta, mint Juliette Binoche és Ethan Hawke; Kuroszava Kijosi pedig Üzbegisztánig ment To the Ends of the Earth című filmjét leforgatni.

Mások azonban épp amiatt aggódnak, hogy a legismertebb japán rendezők a mai napig azok, akik a Heiszei korszak hajnalán tűntek fel. Évtizedek óta a jól ismert nevek pörögnek, nincsenek kiugróan tehetséges vagy népszerű új alkotók – ráadásul Cannes-ban idén sem a fő versenykategóriában, sem az Un Certain Regard szekcióban nem találhatunk japán filmet. A most beköszöntő Gyönyörű harmónia korától épp ezért sokan azt is várják, hogy az elnevezésétől függetlenül felrázza kicsit a japán filmgyártást.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.