Animációs film

Entropia

  • - legát -
  • 2019. május 18.

Mikrofilm

Büszkén mondhatjuk, hogy Bucsi Réka Symphony no. 42 című műve után ismét egy Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készült animációs vizsgafilmet válogattak a tél végén megtartott Berlini Filmfesztivál versenyprogramjába, mi több, Buda Flóra Anna filmje megkapta ott a Teddy-díjat, ami az LMBTQ-közösség egyik legrangosabb filmes elismerése. Azonban hatalmas tévedés lenne az Entropiát ennek a díjnak a fényében értelmezni, hiszen története nem valamiféle társas sztori, és még csak nem is a társadalmi elfogadás áll a fókuszában. Annál inkább saját magunk elfogadása.

Az Entropiát jobb híján énfilmnek mondhatnánk, a benne szereplő „háromfős társaság” egyetlen figura: egyszer bevásárlókocsit toló szupermarketgirl, egyszer szarvast üldöző ragadozó, egyszer meg afféle futurisztikus űrlény, aki önmagát keresi egy másik dimenzióban. A vezérmotívum pedig e három, kellőképpen elidegenített alak megmártózása a színek és szimbólumok tengerében, amelybe persze sok minden belefér: bevásárlókocsi, szarvasbika, rovarlárva vagy épp villózó geometriai alakzat.

Mindez egyszerre magával ragadó és feszültséggel teli, és a látottak alapján nem is kérdés Buda Flóra Anna szakmai tudása, eredeti látásmódja, érzékenysége. A jól eltalált ritmusnak köszönhetően a figyelem egy pillanatra sem lankad, vagyis minden a tökéletes befejezés irányába visz, amivel a rendező megkoronázhatná az addigiakat. De sajnos ezzel adósunk marad az Entropia, inkább mesterkéltnek hat a film vége, a három alak erotikus egyesülése olyan, mint egy be nem váltott ígéret.

A film elérhető a világhálón

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.